Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

218 SZALAY LÁSZLÓ. jogunkra kiterjed; s igy — ámbár távol azon kíméletlenségtől, melylyel a radicalismus az államot bizonyos elvek szerint construálja, senki a békés, fokonkénti haladást nálánál inkább nem óhajtá: e téren ily haladást nem tárta lehetségesnek. Miután századokig félbeszakasztva fejlődésünkben, jogviszonyaink a kor szükségei szerint fokonként át nern idomulhattak, és Szalay belátta, hogy hiteltörvényeink javítása, melyet Széchenyi a haladás feltételének tekintett, az aviticitás megszüntetése nélkül lehetetlen, s ez, ha azt a birtokképesség általánosítása nem előzi meg, az egész birtokos osztályt megrontaná, s egyáltalában üdvös eredményeket csak úgy idézhet elő, ha egyszersmind egész eljárásunk és törvénykezésünk rendszerét megváltoztatjuk: nézete szerint bajainkon csak gyökeres reform által, csak úgy segíthetünk, ha minden jogviszonyainkat azon elvek szerint, melyek Nyugat-Európa civilizált országaiban általánosan elfogadtattak, egészen átalakítjuk, s ezt tűzte ki magának feladatul. Érezve nehézségeit, tudva, hogy az egyesnek törekvései egy ily czél elérésére elégtelenek, és sokszor kétkedve saját képességén, de ernyedetlen buzgalommal, mert át volt hatva feladatának szükségétől és nagyszerűségétől, s ennek akarta szentelni egész életét, tanulmányai, egész irodalmi munkássága és utazásai erre voltak szentelve. Látszólag a siker, mely Szalay munkásságát követte, igen csekély vala. A Themis és az általa s néhány barátainak társaságában kiadott „Budapesti Szemle", melyben a codificatióról irt értekezéseit közié, oly kevés támogatásban részesültek, hogy mindkét vállalattal már a második füzet után fel kellé hagynia. Nagy olvasó körrel, mely az irónak nevét zajjal hirdeti, s neki anyagi hasznot szerez,