Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

KEGULY ANTAL. 197 keit dolgozva ki, gazdag anyagának csak egy részét használja fel, s az egész mű, melyet tervezett, felülhaladta erejét. Mint oly emberé, ki nagy kincset talált, s magát nem határozhatja el, hogy annak csak egy részét vigye magával, s az egészet fölemelni képtelen, s majd kinos bizonytalanságban áll gazdag találmánya előtt, nem tudva, mit válaszszon a drágaságok közt, melyeknek mindegyike neki egyaránt becsesnek látszik, majd megfeszítve erejét újra megkisérti, nem emelhetné-e fel mégis az egészet, érezve, mily gazdag, s egyszersmind mily nyomorult — ilyen vala élete. — Egy hosszú küzdelem, egy nem szűnő törekvés, melynek egyedüli eredménye csak azon meggyőződés, hogy a czél, melytől megválni, mely helyett mást követni nem bir, örökre elérhetetlen. Borítsunk fátyolt e szenvedésekre, melyeknek a kegyes istenség kora halála által véget vetett, de a melyeknek emléke kínosan felejthetetlen fog maradni mindazoknál, kik e nemes férfiút ismerve, hosszú küzdelmeinek, melyek erejét föleniészték, tanúi valának. Ha előadásomban elhunyt barátomnak hű képét állíthattam fel, felesleges, hogy egyenkint újra elősoroljam az okokat, melyek törekvéseinek teljes sikerét akadálvozák. J Maga a kérdés, melyet magának kitűzött, s mely — legalább a tudomány jelen állásában — még megoldhatatlan: azon körülmény, hogy feladására tudományosan elkészülve nem lévén, a czélt, mely után kiindult, meghatározott körvonalokban nem látta maga előtt s magát tudásvágyában mérsékelni nem birta, kedélyének nemes gyöngeségei, s testalkata, mely a zordon égalj s annyi sanyarúságoknak ellentállani képes nem volt, eléggé megmagyarázzák ezt5 s ha végre azon morális szenvedésekre gondolunk,