Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

198 REGULY ANTAL. melyeken keresztül ment, midőn magát nemzetétől, melynek dicsőségéért fáradott, elhagyatva érezé, valóban nem bámulhatjuk, hogy élete, melynek legszebb virágai letörettek, nem hozott annyi gyümölcsöket, mennyit tőle sokan vártak. De vajon ki mondhatja ezért, hogy ez élet nem egy nemesen eltöltött emberi lét vala, s hogy nagy törekvései haszon nélkül vesztek el? Meggyőződésem szerint a népek eredetének kérdése azok közé tartozik, melyeknek megfejtésére a vágyat az istenség csak azért oltotta kebeleinkbe, hogy általa ösztönözve ismereteink körét tágabbra terjeszszük. A tudományos vizsgálat e mezején ellentáll törekvéseinknek nemünk fejlődési képessége, melynél fogva ugyanazon nép egy ezred előtt egymástól elszakadt részei, melyek azóta különböző viszonyok alatt éltek, mint mindenben, úgy nyelvökben is annyira eltérnek egymástól, hogy a nyelvnek ugyanazonossága helyett csak a tudomány által lölfedezhető rokonság marad vissza; ellentáll a népeknek bebizonyítható vegyülése, mely annyira ment, hogy Európa mívelt nemzetei közt egy sincs, mely fajilag eredeti tisztaságát megtartotta volna, s azért, meg vagyok győződve, hogy bármit tegyünk, a helyet, honnan őseink nagy vándorlásukban kiindultak, testvéreinket, kiktől akkor megváltunk, nem fogjuk feltalálni soha. Inkább megváltoztak talán ők is, de mi bizonyosan, hogysem ha találkoznánk is, egymásra ismerhetnénk. De a népek s nyelvek rokonsága iránt folytatott nyomozások, melyeknek hazánkban csak azon érdek adott lendületet, melylyel népünk eredetének földeritése iránt viseltetünk, azért nem bírnak kevesebb fontossággal, nem csak mivel azon időszakban, melyről épitett s írott emlékeink