Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

168 EEGüLY ANTAL. tekintetben kevesebbet tett, mint más kisebb tehetségekkel, de ki egész figyelmét a kérdés nyelvészeti oldalára forditja, talán tehetett volna. És most Beguly egyéniségének azon másik oldalára kell irányoznom önök figyelmét, melyet már előbb röviden emliték, s mely tudományos törekvéseire talán még nagyobb befolyást gyakorolt. 0 nem volt philolog. — Nemcsak, mert midőn utazását megkezdé, e részben semmikép elkészülve nem volt, de hajlamainál, hogy úgy mondjam, természeténél fogva se. Belátva, hogy a magyar s finn népek rokonságának kérdése a nyelvek tudományos összehasonlítása nélkül megfejthetetlen, szorgalommal s azon erélylyel, mely jellemének egyik legszebb tulajdona, folytatá tanulmányait, — de tette, mert kötelességének ismeré. Magában véve a philologiai tanulmányok Kegulyra nézve nem birtak semmi vonzerővel, mintegy természetes körén kivül érezé magát, midőn velők foglalkozott s ez nemcsak ezen tudományban való haladását fárasztóbbá tevé, hanem nagy befolyást gyakorolt fáradozásainak eredményeire nézve is legalább e téren. Bizonyos, hogy a tudomány legnagyobb kincseit csak azok előtt tárja fel, kik hozzá tiszta szeretettel közelitenek, s mit általán véve mondhatunk, az áll minden egyes tudományra nézve is. Ki azoknak valamelyikét csak segédeszköznek tekinti, ki benne csak kulcsot keres, mely által más ismeretekhez férhet, az annak legszebb eredményeihez jutni soha sem fog. Maga a buzgóság, melylyel előbbre tör, csak akadálylyá válik, mert ki valamely tudományt csak ösvénynek tekint, melyen más czél felé halad, nem ereszkedhetik soha annak mélyébe, s