Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGULY ANTAL. 169 mindig- elfogultsággal jár el. — Sehol sem szembetűnőbb ez, mint épen a philologiában, talán épen azért, mert nincs tudomány, mely annyiszor tisztán eszköznek használtatik; s ez az, minek a számos tévedés s a nem szűnő fluctuatiók tulajdoníthatók, melyeket épen e tudomány körében találunk. Teljes meggyőződésem, hogy oly philologiai tanulmányok, melyek egyelőre kitűzött történelmi kérdés megfejtésére történnek, soha kielégítő eredményekhez vezetni nem fognak, s hogy ha valamely nép eredetének kérdése tisztán a nyelvrokonság által megfejthető lenne is, az soha nem fog megfejtetni olyanok által, kik a nyelvtudományt csak e kérdés megfejtéséért űzik. Reguly szellemi egyéniségének e jellemző vonásai, melyek egész életére elhatárzó befolyást gyakoroltak, nem maradhattak hatás nélkül tanulmányaira sem, s ha a rendszert nézzük, melyet azokban pétervári tartózkodása alatt követett, ugyanazon irányt, ugyanazon tévedéseket fogjuk találni, mint egész eljárásában. Eleinte kizárólag nyelvekkel foglalkozott. Mindenekelőtt az oroszt kellé sajátjává tenni, mely a keleti finnekhez czélzott utazásánál nélkülözhetlen vala, ehhez, a mennyire a meglevő eszközök mellett lehetséges volt, a szirjen, mordvin, cseremisz és csuvas, később még a török nyelv tanulása és Humboldt Vilmos, Bopp és Grimm az egyetemes nyelvészetet illető munkáiknak tanulmányozása járult, melyekkel csak most ismerkedett meg. De mint mindig, úgy most tisztán nyelvészeti vizsgálódások nem elégiték ki vágyait, s mentől tovább haladott, annál szélesebbre terjészté ki tanulmányainak körét is úgy, hogy a nyelvek azoknak csak egy s pedig nem is legfontosabb részét képezék.