Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

EEGULY ANTAL. 167 mátok által e népek természettani viszonyait tisztába hozni, kiterjeszteni e vizsgálatokat a többi északi népekre, tán Szibéria minden népeire, mely úton idővel a poláris népekről, vagy talán tovább menve a turáni néposztályról oly munka támadhatna, mely Mortonnak az amerikai népekről irt munkáját fölülhaladná, s ismét csak előkészületül szolgálna, hogy később, ha a csúd halmokban található koponyákra is nagyobb figyelem fordittatik, e két rendbeli adatok összehasonlításából, mindezen népek régi geográphiai kiterjedése, mind némelyek népisége meghatároztassék. „Tovább és mindig tovább": ez volt jelszava. De épen mert kielégíthetetlen tudásvágyától sarkalva, tanulmányainak határokat szabni nem tudott; mert a tudomány forrásának vizei nem enyhiték, hanem csak még nevelték szomját; mert sehol megállani, sehol megpihenve fáradságának szerzeményeit darabonként átnézni s megelégedéssel összeszámitni nem tudta; mert miként a bérczeknek vándora, ki nagy fáradsággal egy tetőre felér, a helyett, hogy messze kilátását élvezné, csak azon korlátokat látta, melyek miatt az határtalan nem lehet, s mig oly álláspontot talált, mely az övénél magasabbnak látszott, mig egy tető maradt, mely még nem élvezett kilátást igért, új útra indult; mert a tudományban részletek helyett, miknél az, ki új útakon jár, mást nem találhat, mindig már egészet kivánt; mert a belső szózat, melyet követve e pályára lépett, őt pihenni nem engedé, s bár meddig ért, tovább s mindig tovább hivta: valóban nem csodálhatjuk, ha részletes ismeretekben többet szerzett, s az általa kitűzött kérdések egykori megfejtésére többet tett, mint előtte bár mily egyes tudós, de ha azon kérdést, melynek tisztába hozására útnak indult, megfejteni képes nem volt, sőt ez utolsó