Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

166 REGULY ANTAL. nem foglalatoskodott, mégis mindig csak hivatásának irányában haladott előre. Kegulynál épen az ellenkezőt tapasztaljuk, s ennek főkép két oka van. Az első azon szenvedély, melylyel minden tudományhoz viseltetett. A második az, hogy körülményei által a tudományok oly ágának mívelésére kényszerittetett, melyre tulaj donkép nem volt hivatása, Mint az életben, úgy a tudományban semmi nem nehezebb, de semmi nem szükségesebb, minthogy magunkat mérsékelni tanuljuk, s ő nem birt ezen tulajdonnal. — Mint a nyugoti finnek között tett első utazása, őt arról győzé meg, hogy a finn-magyar nép-rokonságnak kérdése csak mind azon adatok összegyűjtése s egybevetése után fejtethetik meg, melyek e népek történelmi, ethnographiai és nyelvbeli viszonyait illetik, s miként ezen meggyőződés, mely mást, ki e tudományok egyikével tüzetesen foglalkozott, visszaijesztett volna, benne csak lelkesedését nevelte: úgy minden lépés, melyet később tanulmányaiban előbbre tett, a helyett, hogy czéljához közelebb hozná őt, csak arra birta, hogy mindig nagyszerűbb alakban, mindig nagyobb s végre elérhetetlen távolságban tűzze ki czélját. A tudománynak jelen állását tekintve, a finn nyelvek külömböző ágainak tudományos átvizsgálása már oly feladat, melyre egy hosszú emberélet alig elegendő, s mégis meggyőződése szerint — mint azt tudós társunkhoz, Toldy Ferenczhez uráli utazása előtt Péter várából irt levelében kifej ezé — a finn nyelvek grammatikája s lexikona munkájának csak alapját képezé. — E népcsaládból egy koponyagyűjteményt hozni össze, fejmérések és gypsznyo-