Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGÜLY ANTAL. 165 végre azon szűkebb körre szorítkozott, melyre hivatva volt. Hogy a fa magas sudarat hajtson, szükséges, hogy gyökereivel messze kört fogjon körül, s ezt látjuk a tudományban is, hol azoknál, kik valamely szakban a legkitűnőbbek, mindig egy bizonyos sokoldalúságot találunk. De valamint a fa csak azáltal nő s erősbödik, mert messze terjedő gyökerei az éltető nedvet, melyet a földből színak, egy pont körűi egyesítik: úgy e sokoldalúság a tudományban csak az által válik üdvössé, mert a legkülönbözőbb törekvések is azt, kit a természet a tudomány valamely ágára különös hajlammal s képességgel áldott meg, mindig csak egy pontra vezeti vissza. Tekintsük például századunk egyik legkitűnőbb tudósát, Humboldt Vilmost. Mennyit s mily különböző tárgyakkal faglalkozott e férfiú? Kant philosophiája, az aesthetika, régiségi tanulmányok, az államtudomány, a történelem, az ethnographia, alig találunk tudományt, mely figyelmét egy ideig magára ne vonta volna. Irodalmi tervei, melyek közül némelyekkel évekig foglalkozott, a tudományok legkülönbözőbb ágaihoz tartoznak. Pia azonban most e nagy férfiú életén végig tekintünk, világos előttünk az összeköttetés, melyben mindezen látszólag idegen tárgyak nyelvészeti vizsgálataival állnak, s hogy épen e sokoldalúság az, minek a philolog még el nem ért nagyságát köszöni. Humboldt Vilmosnál az aesthetika s philosophia, történeti s ethnographiai tanulmányai csak a nyelv mélyebb észlelésének eszközeivé váltak. Bárhonnan indult ki, ez volt a pont, melyhez minden út visszavezetett, s igy történt, hogy midőn egészen más czélokat tűzve ki magának, a philologiával látszólag