Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

164 REGÜLY ANTAL. meghagyásokat adott, nem birta-e mondom már e levélben biztos zálogát, hogy a nemzet a vállalatnak, melyet fontosnak ismer, kivitelére szükséges eszközöket tőle megtagadni nem fogja? Emelve e reménytől lelkesedéssel fogott tanulmányaihoz. „Ne féljen édes apám (igy ir ez időben több rendbeli felszólításokra vonatkozólag, melyek hozzá az iránt érkeztek, hogy hazai lapokban írva, magának nevet s annál biztosabb segedelmet szerezzen) ne féljen, ha rólam most még nem beszélnek is, nem dolgozom én hiába. Ha bizonyos nem volnék, hogy czélt érek, Írhatnék én elég ujságczikket. De jó és szép dolgot az ember mindig nemes czélból tegyen, s ha az igazságnak akarunk valóságos szolgálatot tenni, ne Írjunk, mielőtt magunkat egészen előkészitve nem érezzük." S most engedjék meg önök, hogy mielőtt Regulynak tanulmányairól szólok, néhány általános megjegyzést mondjak el, melyet mind azon útnak, melyet tanulmányaiban követett, mind egész életének helyes megítélésére szükségesnek tartok. Mint a világ különböző lényei és tüneményei, úgy a tudományok, melyek azoknak magyarázatával foglalkoznak, a legszorosabb összeköttetésben állnak egymással, és senki a határokat, melyek azoknak egyikét a többiektől elválasztják, szigorú pontossággal nem jelölheti ki. Minden tény, mint ok vagy következés több s részint oly tényekkel áll összefüggésben, melyek a tudomány más ágaihoz tartoznak s ezért a tisztán szaktudósok között is alig találunk olyant, ki fiatal korában általános tudás vágyától elragadva, a tudomány különböző mezőin nem kisértette volna meg tehetségeit, mig kalandozásai után