Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

164 REGÜLY ANTAL. meghagyásokat adott, nem birta-e mondom már e levélben biztos zálogát, hogy a nemzet a vállalatnak, melyet fontosnak ismer, kivitelére szükséges eszközö­ket tőle megtagadni nem fogja? Emelve e reménytől lelkesedéssel fogott tanul­mányaihoz. „Ne féljen édes apám (igy ir ez időben több rendbeli felszólításokra vonatkozólag, melyek hozzá az iránt érkeztek, hogy hazai lapokban írva, magának nevet s annál biztosabb segedelmet szerez­zen) ne féljen, ha rólam most még nem beszélnek is, nem dolgozom én hiába. Ha bizonyos nem vol­nék, hogy czélt érek, Írhatnék én elég ujságczikket. De jó és szép dolgot az ember mindig nemes czélból tegyen, s ha az igazságnak akarunk valóságos szol­gálatot tenni, ne Írjunk, mielőtt magunkat egészen előkészitve nem érezzük." S most engedjék meg önök, hogy mielőtt Re­gulynak tanulmányairól szólok, néhány általános megjegyzést mondjak el, melyet mind azon útnak, melyet tanulmányaiban követett, mind egész életének helyes megítélésére szükségesnek tartok. Mint a világ különböző lényei és tüneményei, úgy a tudományok, melyek azoknak magyarázatával foglalkoznak, a legszorosabb összeköttetésben állnak egymással, és senki a határokat, melyek azoknak egyikét a többiektől elválasztják, szigorú pontosság­gal nem jelölheti ki. Minden tény, mint ok vagy következés több s részint oly tényekkel áll összefüg­gésben, melyek a tudomány más ágaihoz tartoznak s ezért a tisztán szaktudósok között is alig találunk olyant, ki fiatal korában általános tudás vágyától elragadva, a tudomány különböző mezőin nem kisér­tette volna meg tehetségeit, mig kalandozásai után

Next

/
Oldalképek
Tartalom