Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

146 GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. azon a kíméletlenségig vitt erélynek vala köszönhető, melylyel minden előítélettel s ellenvéleménynyel szembeszállt. De épen a hatás, melyet eszközölt, a kivitt eredményeknek nagysága, melyeknek alapján további kifejtésünkre — mint ő hivé — már csak idő s nyugalomra vala szükségünk, azon meggyőződéshez vezették őt, hogy az agitatiónak időszaka lejárt, s hogy annak folytatásából a hazára csak veszély kö vétkezhetik. Helyes volt-e ezen nézet vagy nem, alaposak voltak-e azon aggodalmak, melyeket az ország állapotára nézve már 1841-ben kifejezett? annak megítélését másokra hagyom. Mikép a természetben, úgy a népek életében minden átalakulásnál a melegnek egy bizonyos foka fejlődik ki, és Széchenyi talán csalódott, midőn az izgalomban, mely csak a haladás szükséges következménye vala, a forradalom előjeleit látá; — de ha e férfiú, midőn egész életének művét veszélvben gondolja, keserű panaszokra fakad, ha megkísértve minden útat, fölhasználva gazdag elméjének minden fegyvereit, miután a veszély, mely ellen évekig küzdött, végre kitört: leroskad a csapás alatt, mely hazáját érte, — ki csodálkoznék ezen? Szivének minden érzései összeolvadtak honszeretetével, évek óta a haza volt tárgya minden gondolatainak, ez a sarkpont, mely körül világát fölépité, s midőn az megrendült, összedőlt minden egyéb; — és a nő, kit szive választott, s kinek oldalánál a házi élet boldogságát élvezé, fiai, Jkikben nevének méltó utódait látá, nagy fáradalmakban s eredményekben gazdag élete, a dús vagyon s a fényes