Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. 121 Mint 1791-ben, alkotmányunk megszilárdult új győzelme után, s az egész nemzet ismét íollelkesűlt nemzetisége iránt; de épen a hasonlóság, mely a két mozgalom között létezett, nem juttatá-e eszébe a gondolkozó hazafinak, hogy azon okok, melyek miatt a rövid ébredés után, mely József uralkodását követte, új tespedésbe sülyedtünk, mind még most is léteznek? Mert ha a magyar ismét sajátjának mondhatá alkotmányát, mely az idő minden viszontagságai között e hazában legalább a szabadság eszméjét tartá fon, melynek nemzeti egységünket köszönjük, s melynek egyes részei az újabb küzdelmek alatt ismét bebizonyították szilárdságukat: vajon el lehet-e feledni, hogy azon alkotmány, bármi szép és dicső legyen, csak a nemzet egy osztályának tulajdona , s hogy midőn ennek személyes és politikai szabadságát oly rendkívüli mértékben biztositja, minőben az Anglia kivételével akkor talán sehol nem élveztetett: a népre ép oly rendkivüli terheket ró. Az 1825-ki törvényhozás az alkotmány biztosítására új törvényeket alkotott; de ha ezen alkotmányt nem egészen félszázad alatt kétszer végveszély fenyegeté, valóban nem a világos törvényeknek hiánya okozta azt. Nem új sánczokra, melyekkel elődeink az alkotmányt eléggé kiir'űlövezték, hanem védelmezőkre vala szükségünk; s az 1825-ki országgyűlés, midőn szabadságunk megtámadtatott, erősségeit kijavitá, e hiányon nem segített. Helyesen jegyezte meg egy híressé vált beszédében Nagy Pál: hogy az elveszett alkotmányt visszaszerezhetni, de a nemzetiséggel elhal a nemzet is; hogy tehát csak ennek íöirtartása-, szilárdítása- és biztosításában kereshetjük egy szebb jövőnek zálogát; — de vajon állt-e az egyesek hatalmában? s ha az