Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

120 GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. Ügy látszott, mintha a magyar nemzet elfáradva, hosszú küzdelmei után csak pihenni akarna, s az anyagi jólét karjai között mindinkább azon tespedésbe sülyedne, mely az egyesnél s nemzeteknél a végkép elaggottnak halálát megelőzi. Az 1823-ki események bebizonyíták, hogy azok, kik ekként vélekedtek s eljárásukat arra épitették, hibásan számitottak. Mi József császárnak nemzetiségünk ellen irányzott törekvései után történt, az történt újra. A nemzet másodszor azoknak köszöné szabadsága megszilárdulását, kik őt annak maradványaitól is meg akarták fosztani. A világos, maga a király által az ország rendéi előtt bevallott sérelem, mely az alkotmányon elkövettetett, s azon tapasztalás, hogy a nemzet legfontosabb jogai, melyektől minden egyéb jogok- s kiváltságoknak megtartása függ, csak néhány törvényhatóságnak erélyessége, s a fejedelem lelkiismeretessége által mentettek meg, ki midőn meggyőződött, hogy kormánya a törvény korlátain túl hágott, az elkövetett hibát nem csak jóvá tevé, hanem bevallá, — felrázta a nemzetet hosszú nyugalmából, s az új veszély csak a nemzet megtöretlen életerejét bizonyítá be. De bármi örvendetes vala a tapasztalás, s bár mennyi tisztelettel hajoljunk meg azok előtt, kik a nemzetnek e nehéz napokban vezérei voltak, s egyaránt távol a szenvedélytől s távol a gyengeségtől, alkotmányunkat nyugodt erélyességgel föntartották: megfoghatjuk az a ggodalmat, melylyel mélyebben látó honnak még ezen pillanatban is a jövőbe tekintettek.