Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kölcsey Ferencz

Ha az egyes, ki életét egy házi kör boldogitásának szentelé, bevégezve a földi pályát, pihenni ment, sirját neje s gyermekei állják körül s visszatekintve a múltra, mely az elhunytnak munkássága által derült s örömteli vala, szemeikben könyek ragyognak s az elhagyott család áldást mond kedves halottja fölött. De vannak emberek, kik dicsőbb s örömtelenebb pályán haladtak az életen át és szívok egész hatalmával csak a hazát ölelve körül, családi kört nem hagynak magok után, mely emiéköket fentartaná. Midőn ily férfiú száll sirjába, méltó hogy az egész haza gyászt öltsön magára, nem csak — mert ki egész életét hazájának szentelte, az egész haza bánatára érdemes, de mert jó, ha mindenki látja, hogy tettei a nemzet által nem felejtetnek el s a jó bizni, a gonosz remegni tanul a közvéleménytől; mert jó emlékoszlopokat rakni a jövő nemzedéknek útmutatóul; mert jó kijelölni a helyeket, hol nemes szívek vég álmukban megpihennek, hogy a nemzet soha ne feledje el, mikor szülőföldén dicső eldődök szent pora fölött jár, miként e helyet aljas tettekkel megfertőztettetnie szentségtörés. Erzé ezt e társaság s megfosztva egyenként munkás tagjaitól, évről évre híven teljesíté szomorú kötelességét: a hazának részvételében vigasztalást ke-