Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 6. szám - A Vegyes Döntőbíróságok ítélkezése a trianoni szerződés 239. cikk b) 2. pontja (versaillesi szerződés 304. cikk b) 2. p.) körüli hatásköri vitakérdésekben. 1. r.

47 nak volt tekintendő és mint ilyen felszámolás alá került (versaillesi szerz. 297 b.). Ezen felszámolás során inditott pert felperes a kényszerfelszámolás alatt álló alperes társaság és annak saját személyében is felelős tagja (Gruber) ellen. Előállott tehát a következő jogi helyzet: elbirálás tárgyát képezte egy jogügylet, amely annak idején (a háború előtt) olyan ügyleti felek között köttetett, amely ügyleti felek mindketten — az akkor hatályos belga törvények értelmében — belga honosoknak voltak tekintendők; amely ügyleti felek közül azonban az egyik fél (alperes), az időközben (1919-ben) hozott belga törvény értelmében német honosnak volt tekintendő. Alperes hatásköri kifogást emelt és pedig kettős okból; mert azt vitatta, hogy az 1919 augusztus 20-iki belga törvény (illetve felhivott egyéb belga jogszabályok) által alperes cég nem vált német honossá és legfeljebb a kényszerfelszámolás tekintetében (vers. szerz. 297 b) kezelhető ellenséges honos gyanánt, ellenben a háború előtt kötött ügyletek elbirálása szempontjából (vers. szerz. 304 b, 2) nem tekinthető ellenséges honosnak, hanem megmaradt annak, ami az ügylet megkötése idejében volt, — belga honos — aminélfogva a per tulajdonképen két belga honos között folyik, amely perben a Vdbsg nem bir hatáskörrel. A hatásköri kifogás második alapja az volt, — és ez az, ami bennünket ezúttal közelebbről érdekel, — hogy a versz, szerz. 304 b, 2 helyes értelmezése szerint, aVdbsg hatáskörének megalapításához az szükséges, hogy a per alapjául szolgáló ügylet szerződéskötő felei között, a vegyes honosságnak a szerződéskötés időpontjában kellett fennforognia; már pedig a per alapjául szolgáló szerződés megkötése időpontjában (1914 jun. 22.) mindkét ügyleti fél, az akkor hatályos belga törvények értelmében belga honos volt és ezen az alaptényen nem változtathat az a körülmény, hogy későbbi módositó belga törvények folytán az alperes közkereseti társaság elvesztette belga honosságát ós német honosnak minősíttetett. A Vdbsg (elnök: Moriaud) mindkét hatásköri kifogással behatóan foglalkozik a határozat indoklásában. Csupán mellékesen legyen itt megjegyezve — mert jelenlegi tárgyunkra csak a második kiifogás bir jelentőséggel — hogy az első pergátló kifogást elvető indokolás bár jogászi munka, mégsem meggyőző erejű. A második pergátló kifogás egyenesen belevág a jelen fejtegetések anyagába és pedig olyan alakban, hogy alperesek a pergátló kifogások alapjául a 304 cikk b, 2 pontjának olyatén értelmezését vették, amely szerint az ügyletkötés időpontjában kellett fennforognia a szerződő felek vegyes honosságának. Ezzel szemben már most a Vdbsg azt az értelmezést és az erre alapitott hatásköri kifogást elveti és pedig a következő indoklással: „... on peut se demander, si aux termes de l'art 304 b, 2 al. du Traité de paix. le Tribunal arbitral mixte est compiétent lorsqu'un conitrat a été conclu entre personnes qui au moment mérne de la conclusion du contrat ressortissaient toutes deux á des puissanoes alliés, mais dönt l'une est devenue allemande avant la mise en vigueur du Traité;... la lettre' du Traité s'accomode égaleinent des deux iinteTprébations, puisque, mérne, si l'une des parties n'est devenue allemande que pendant la guerre, on peut dire qu'un différend s'est élévé relativement á un contrat conclu par un ressortissant allié et un reisisortiissant allemand avant la mise en vigueur du Traité de paix..." Vagyis az indokolás is koncedálja, hogy a békeszerződés betűje egyaránt enged teret mindkét értelmezésnek, mert abban az esetben is, hogyha az ügyleti felek mindketten az ügyletkötés időpontjában antanthonosak voltak és, hogyha az ügyleti felek egyike csak a háború folyamán vált német honossá; elég van téve a 304 b. 2. szövegének, épen ugy, mint hogyha az ügyleti felek között már eredetileg — az ügyletkötés időpontjában — forgott volna fenn a vegyes honosság. Az indokolás további okfejtésében azután ki van fejtve a 304 b, 2 rendelkezésében foglalt az a