Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 29. szám - Vidéki jogélet - A Pécsi Ügyvédi Kamara jelentéséből

2(.). SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 117 ragadhasson, mert amilyen fontos tényező minden kulturáliamban az igazságszolgáltatás és a független bírói intézmény, éppoly fontos az ügyvédi függetlenség is, mert ahogy a bíró csakis úgy képes magasztos feladatát teljesíteni, ha minden melléktekintet nélkül — politikamentesen —• és teljes függetlenségének megóvása mellett ítélkezhetik, áll ez a'tétel az ügyvédségre is, mert csak a független ügyvéd képes etikailag is azt a magasztos hivatást betölteni, melyre praedestinálva van. Az igazságszolgáltatásnak komoly és számottevő' tényezői az utóbbi időkben mind -gyakrabban nyilatkoznak az üg^yvédi karról, lelki szükségét érzik, hogy az intéző körök figyelmét felhívják eme jobb sorsot megérdemlő rendre és egyöntetűen megállapítják, hogy a magyar ügyvédi kar soha még oly sorsdöntő időket nem élt, mint a jelenben, meg kell menteni az anyagi pusztulástól, mert eme karnak pusztulása katasztrofális lehet az egész állami berendezkedésre. Áll ez a nagyon helyes megállapítás különösen a fiatalokra, kik hivatva lesznek átvenni azon nemes tradíciókat, melyek a magyar ügyvédi karnak féltve őrzött ereklyéi, ehhez pedig legelső sorban az kell, hogy tisztes munkával megkereshesse mindennapi kenyerét, hogy képes legyen önmagát eltartani, hozzá fog járulni ezen cél eléréshez a Pp.-nek a maga teljességében való visszaállítása. Nem új jogoknak a statuálásáról van szó, nem új műnkaterületéknek a létesítéséről, hanem a létező és meglevő jogoknak újbóli gyakorlásáról. Az ideiglenes állapotnak egy,szer már véget kell vetni, hála a konszolidált állapotoknak bátran állíthatjuk, hogy pénzünk a külföldi viszonylatban is stabil és nem kell tartani attól, hogy e téren meglepetés érhet és ma- a pengőnknek legalább annyi belső értéke van, mint a háború előtt az arany koronának, sőt vásárlóereje bizonyos tekintetben még nagyobb is, tehát vissza kell térni a boldog békebeli időkben létezett jogi állapotokhoz és ehhez elsősorban az szükséges, hog}^ a békebeli értékek perjog szempontjából szolgáljanakirán}'adóul és a magyar ügyvédség is visszaszerzi magának' azokat a jogterületeket, melyek részére törvényileg biztosítva voltak. Az őszi igazságügyi programúiba könnyen beilleszthető egy pár szakaszból álló novelláris törvény, mely hivatva lenne a Te.-nek imént jelzett intézkedéseit hatályon kívül helyezni ós visszaállítani a Pp.-nek megváltoztatott rendelkezéseit s mert az utóbbi időben több ízben adta jelét az Igazságügy miniszter úr, hogy az ügyvédség érdekét nagyon is a szívén viseli; tapasztaltam ezt hatványozott mértékben legutóbb a május 2íJ-án megtartott ankéten és bizton remélem, hogy a sürgős segítség nem késik, az új ügyvédi rendtartással egyidejűleg ezt a fontos kérdés! is tető alá fogja hozni annyival is inkább, mert ezzel a kérelemmel az egész magyar ügyvédi kar már több ízben Hozzá folyamodott és elérkezett a tizenkettedik óra, hog}- az intézkedés megtörténjék. Dr, Büchler Dávid, pécsi ügyvéd. -V Vidéki jogélet. Ha jelzőként használják a «vidéki» szót, rendszerint lekicsinylést jelent és tendenciát, határvonalat, amely elválaszt és megkülönböztet. Az ilyen éles elhatárolásnak nincs meg a tárgyi alapja, aminthogy sehol sincsenek tiszta, inkább csak elmosódott kontúrok. A kivételek sem ritkák és átmenetet is találunk. De ha felvetjük a kérdést, van-e különbség a fővárosi és vidéki szellemi élet között és ezt igenlőleg döntjük el, úgy oly tényt állítunk, amely bizonyításra sem szorul. Véleményeltérés csak abban lehet, hogy ezek a különbségek qualitatívek,' avagy quantatívek-e, esetleg mindkettő? És itt mindjárt arra is feleletet kell adni, hogy a jogéletben jelentkező különbségek nem mások, mint a szellemi élet egyéb területén mutatkozók és nem nagy fáradsággal azt is ki lehetne mutatni, hogy ezek a differenciák nemcsak a szellemtudományok terére szorítkoznak, de a forgalom minden ágára kiterjedők. A kivételek nem döntik meg a tapasztalat általános tényeit, mert az, hogy a szellemtudományoknak egyes kiváló művelői vidéken is vannak, hogy egyéni munkakörben egyéni eredményeket produkálnak, hogy némely tudományos munka és eredmény a vidékről indul ki, nem változtat azon a megállapításon, hogy maga a szellemi és így a jogélet is összhatásában elmaradottabb formákat mutat a vidéAz itt jelentkező különbségek pedig nem csupán mennyiségbeliek, de a minőségi eltérések is számottevők és sem miképpen sem hozhatók összefüggésbe a főváros lakosságának számbeli túlsúlyával. Az előidéző okok különbözők és sokfélék, mégis ezúttal felsorolásuk helyett, amely teljes amúgy sem lehetne, egy pár fontosabbnak kiemelésére szorítkozunk. Közhelynek számít már-már, de viszont éppoly igaz, hogy az élet üteme lassúbb a vidéken, mint a fővárosban. A jog fejlődésének alapját pedig az élet intenzitása adja és a jogélet sem mutat más jelenségeket , mint a mindennapi élet az ő egymást követő eredmónysorozataival, vagy eseménytelenségével. Az élet intenzitását a szükségletek és szükségességek kielégítési formái szabályozzák és ezek quantitatíve kisebb mértékben jelentkeznek a vidéken mint a fővárosban, ahol a szükségletek parancsolóbban lépnek fel, kielégítésük gyors megoldásokat igényel, komplikáltabbak is, ami által a jogélet megjelenési formái is szövevényesebbek. Az érdekek szembenálló csoportja ilyen hatások és ellenhatások mellett még inkább fejlesztik a jogélet lüktető, az új megoldásokat kereső formáját, ami a vidéken csak kisebb arányban és nem is minden területen jelentkezik. De a fentiek mellett a vidék elmaradottságát a nemzetközi érintkezés hiánya is elősegíti. Hiányzik itt a gondolatok kicserélődésének alkalma és a haladottabb irányú gondolatok importja a vidéken inkább közvetett. Majd mindig másodkézből kapja a vidék a jogelvek átalakulásának, a régiek halálának és az újak születésének hírét, I jogfejlesztő és átalakító hatásukat csak elkésve érezhetjük tehát. A felsorolt és a fennforgó egyéb okok eredményeként jogéletről a vidéken csak kis túlzással lehet beszélni. A jog életnyilvánulásainak annak művelését, fejlesztését ós alkalmazását tekinthetjük, mindezeknek azonban csak kevés, szórványosan előtűnő jelenségeit tapasztaljuk. A vidék átveszi a jogot, ahogy az kialakul és legfeljebb figyelemmel kíséri és ismeri az irodalmat. Művelésre, fejlesztésre mód és alkalom nem igen kínálkozik és az egyéni képességek csak befelé, vagy igen szűk körben hatnak, a kölcsönhatások lehetősége nélkül. Pedig ez volna a jogélet elengedhetetlen kelléke. E mellett a jogdogmatika a vidéken nehezebben enged merevségéből, vagy legalább is a jogelvek átalakulásának folyamata sem igen indul ki a vidékről. A jogélet mindennapos megnyilvánulási módja, a jogalkalmazás, sem mutat más jelenségeket. A jogesetek a kisebb közületekben egyszerűbbek és minél feljebb megyünk, koinplikálódik az élet és veletart a jog is. A kisebb helyeken a ténykérdések dominálnak, vagy a legegyszerűbb jogeseteket kell eldönteni, a jogkérdés majdnem hogy alárendelt szerepet játszik. A formák elhalványulnak és a jogkérdés helyébe itt az anyagi igazság szubjektív felfogása lép. Az emberek közelebb állnak egymáshoz, érintkezésük gyakoribb, melegebb és bensőségesebb. Ismerik egymást, véleményt alkotnak másokról és ez a vélemény akaratlanul is él a tudat alatt. Tudják, hogy ki a törvények szerint élő és a jogellenes gondolkodású egyén, elaltatni az életismeretben alkotott ezt a véleményt még a legnagyobb objektivitásra való törekvés mellett sem igen lehet. így a jogélet a bírói jogalkalmazásban is elveszíti a vidéken a jogelvek uralmát, hogy helyet adjon egy szubjektívebb megítélésnek. A falu jogviszoiryainak, jogvitáinak eldöntése így a tények helyes felismerése lesz, a városé a jogelvek már fokozottabb érvényesítése, míg a fővárosi jogszolgáltatás a jogeszme és jogelvek túlhajtott érvényre juttatása. A jogismeret, a jog fejlesztése és alkalmazása lényegbe vágó eltérést mutat tehát a fővárosban és a vidéken. Ez a felismerés csak azt indokolná, hogy más és más jogterület az, ahol a jog élete megnyilvánul. A tapasztalat azonban nem ezt mutatja, hanem a vidék jogéletének olyan pangását, amelyet teljességében a felsorolt okok sem indokolnak. Dr. Gombos Ede, pécsi ügyvéd. I A Pécsi Ügyvédi Kamara jelentéséből: Bajaink forrását mi nemcsak a világszerte súlyosan leromlott gazdasági viszonyokban, hanem igen nagy mértékben a pálya túlzsúfoltságában is látjuk. Ha félretesszük a szentimentális szempontokat és minden álhumanizmust, lehetetlen meg nem látnunk, hogy a már a háború előtti viszonyokhoz képest is abszolúte túlméretezett és keresetében amúgy is állandóan visszafejlődő magyar ügyvédség