Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 29. szám - Vidéki jogélet - A Pécsi Ügyvédi Kamara jelentéséből

ÜGYVÉDI KÖZLÖNY '29. SZÁM. a további beözönlésnok rövidesen egészen; áldozatul fog esni. Kz a beözönlőn lalán kamaránknál öltötte a legijesztőbb mérveket, amely, taglétszámát tekintve, az ország ügyvédi kamarái között a barmadik belyen áll és amelynek terület én ÍI bivatalos statisztika, szerint az ügyvédek szániii az utolsó t íz év a hit I a duplájánál jóval magasabbra emelkedett, az ügyvédjelölt ek száma pedig — horribile dictu! — megháromszorozódott. Még elgondolni is! szörnyíiség, hogy 5 éven belül kamaránknál az ügyvédek létszámában cca 100 főnyi emelkedés fog beállani. Ennek a kétségbeejtő szaporulatnak az okát a jogi oktatásunk rendjének más tudományos szakmánál soha meg nem tűrt és el sem képzelhető fogyatékosságában, a megcsonkított ország elhelyezési lehetőségeivel arányban nem álló 4 egyetem és jogakadémiák indokolat lan fenntartásában és főként az alapvizsgái és szigorlati censeálás nívójának alacsony voltában látjuk. A jogi oktatás gyökeres reform ja, és megszigorítása volna nézetünk szerint az első lépés az ügyvédi pálya elözönlésének meggáflására. A másik legsürgősebb teendő az ügyvédképzés reformjának keresztülvitele, az ügyvédjelölti kérdés törvényhozási úton való szigorú szabályozása volna. Kamaránk felismerve azt, a veszedelmet, amelyet az ügyvédi pálya, napról-napra fokozódó túlzsúfoltsága jelent, a, legkomolyabb irtóhadjáratot indította az álbejegyzések ellen és beható tanulmány tárgyává tette, hogy egyelőn1 törvényhozási intézkedés hiányában a fennálló törvényes rendelkezések szigorú és következetes végrehajtása es az azok által nyújtott lehetőségek intenzívebb kihasználása által miként lehetne egyrészt a beözönlésnek gátat, vetni, másreszt a működő jelöltek szellemi és erkölcsi színvonalát emelni. Kamaránknak ez az igyekezete termeszelesen a legtávolabbról sem pótolhatja a kérdésnek törvényhozási sürgős es szigorú szabályozását, amelybén az ügyvédség védelmének leghathatósabb biztosítékát látnók. * Már az 1980: XXXIV. t,-c. megalkotása előtt veszedelmesnek ítélte az ügyvédi kar az értékhatárok felemelését, és ezen aggodalmát teljesen indokolta a gazdasági viszonyoknak a törvény megalkotása óta folyó fokozatos leromlása. Valósággal kétségbeejtő az érdemleges bírósági ügyek számának csökkenése es semmi kilátás uinesen arra, hogy belátható időn belül e tekintetben javulás áll he. A perek túlnyomó része nemcsak hogy a 2000 pengős értékhatár alá esik. amikor is a törvényszék mondja ki bennük az utolsó szót, hanem a 100 pengős értékhatárt is alig éri el es így a perek nagy többségében ki van zárva a felsőfokú elbírási,is lehetősége, amely körülmeny egyáltalán nem alkalmas arra. hogy a leromlott gazdasági viszonyok következfcébi n mind bizalmatlanabbá váló közönségnek az igazságszolgáltatásba vetett hitét megerősítse. Ilalaszt bal at lanul szükségesnek tári juk tehát a régi értékhatárok visszaállítását és a törvény kezes egyszerűsítéséről szóló törvény mai viszonyoknak megfelelő' reform í'át. Karunk érdekeire az 1933. évi jogszabályalkotás szempontjából a legsúlyosabban hat ki a gazdatartozások szabályozása tárgyában kibocsájtoft 14,000/1933. M. B. az. rendelet. Az a súlyos csapás, amelyet ez a rendelet mért az ügyvédségre, főként azokat érte, atrik — mint a kamaránk tagjainak túlnyomó része — a múltban a gazdaügyfelék útján jutottak némi keresethez. Nem kívánunk a gazdavédelmi rendeletek gazdasági, jogi, vagy politikai bírálatára részletesen kitérni, hiszen a kérdéssel behatóan foglalkozott az ügy védi ársadalom. Azt a súlyos méltánytalanságot azonban mégis ki kell emelnünk, amely bennünket a rendelet következtében a gazdaadósokkal szemben 11 légszolgált járandóságaink tekintetében ért. A 14,000/1933. M. E. számú rendelet előtti gazdamoratóriumi rendéletek szerint, így a 3800/1932. M. E. számú rendelet, 28, §-ának 10. pontja szerint legalább a közvetlen megbízás alapján teljesített ügyvédi munkálat ok ki voltak véve a korlátozások alól. a 14-000/1988. M. E. sz. rendelet 14. §-a azonban az ügyvédi követelések javára ilyen megszorítást nem tartalmaz, és így az ügyvédség bevételi forrásainak egyik fő ágát tömte el két kilátástalan esztendő betekint hetet len távolságára. Sürgősen szükségesnek tartjuk tehát olyan pótrendeletnek a kibécsájfását, amely a bíróilag megítélt ügyvédi díjakat, nemkülönben az 1932. április l-e előtt kapott megbízás alapján végzett ügyvédi munkák díját kiveszi a korlátozás alól. *. A zugírászatról szóló törvény megalkotásánál figyelmen kívül hagyták az ügyvédség részéről egyhangúlag nyilvánított azon kívánságot, hogy a törvényszöveg megszerkesztésénél az ellenértéknek tényálladéki elemként való felvételét, mellőzze a törvényhozás. Ez a fogyatékosság az ügyvédi erdekek szempontjából a törvény jelentőségét mélyen leszállítja, mert az ellenérték-adást a, legritkább esetben lehet bizonyítani, a zugírászati ténykedések túlnyomó része pedig az ingyenesség leplébe van burkolva. * A pécsi bíróság ügyforgalma az elmúlt évben az 1932. évihez képest jelentékenyem megcsappant, az 1934. évi hanyatlás pedig egyenesen kétségbeejtő. Az általános leromlás kérlelhetetlenebb egyszerűsítőnek bizonyult minden perjogi reformnál. Sajnos, ez alól kamaránk területen egyetlen bíróság sem képez kivételt. De ha már ez a megcsappanás bekövetkezett, akkor kétszeresen indokolt, hogy a Bp.-ben es a Te.-ben létesített fellebbezési korlátozások, amelyek tekint etében, sajnos, a legszomorúbb tapasztalataink vannak, — eltávolíttassanak. Hiszen amikor a törvényhozás az 1928 :X. t.-cikket és az 1930: XXXIV. t.-cikket megalkotta, ezt csak mint szomorú kényszerűséget azzal indokolta, hogy az ügyek elszaporodásával szemben szükségessé vált személyzet szapcrítást budgetunk meg nem bírja — ezért vagyunk kénytelenek a bajon'a jogorvoslati lehetőségek megszűkítf sével segíteni. Ám, ha ez; az ok elesett : nincs okunk arra sem, hogy a jogorvoslati lehetőség megszűkítesének sajnálatos okozatát annak dacára tovább fenntartsuk. * A pécsi kir. ítélőtáblánál az ügyek száma 1933-ban 2446-ról 2175-re apadt, tehát 271-gyei volt kisebb, mint 1932-ben. A csökkenés főleg a polgári pereknél mutatkozik. A pécsi kir. törvényszéknél a főlajstromban az ügyszám 1933-ban 4753-ról 5105-re emelkedett. Ez az emelkedés azonban csak numerikus, és azt a védett birtokok tárgyában beadott felfolyamodások nagy száma szaporította fel. A perfelvételre kerülő ügyek száma a mült évben 331-ről 260-ra csökkent. A pécsi kir. járásbíróságnál a. perfelvételre kerülő ügyek száma 57SS-ról 3688-ra, tehát közel 40 %-kal csökkent. Az ügyek túlnyomó része 50 pengőn aluli. * Bár a munka megfogyatkozása nagyban hozzájárult az elintézés gyorsaságának fokozásához, az ügyvédség által fenntartott gépírószolgálatot mégis nélkülözhetetlennek kell kijelent énünk és azt tovább is fenntartandónak véljük, ha redukált formában is. Tudjuk, hogy ez ma a karra rendkívül súlyos terhet jelent, a teljes megszűntetését azonban mégis a legnagyobb aggodalommal látnánk, különösen a bírák szempontjából, akiknek érdemleges munkáját a jegyzőkönyvvezetés nagy mértékben hátráltatná. Kívánatos azonban, hogy az igazságügyi kormányzat ezt a terhet végre levegye az amúgy is görnyedő ügyvédek válláról. * 1932. év végén be volt jegyezve 300; ügyvéd, 1933. év folyamán bejegyeztetett 16, — töröltetett 11, tehát az év végen maradt 805 ügyvéd. A törölt ügyvédek közül S elhalálozás, — az ügyvédség gyakorlásáról történt lemondás folytán 2,. munkaképtelenség okából 1 lett törölve. * Az ügyvédjelöltek névjegyzékében 1932.. év végén 114 volt bejegyezve, az év folyamán bejegyeztetett. 32 jelölt, — töröltetett 26. így tehát az év végén maradt 120 ügyvédjelólt. Ezek mind ügyvédnél folytattak joggyakorlatot. Világosítsa fel a közönyös és kétkedő kartársakat, az írógépszolgálat óriási előnyeiről. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. H. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Ábrái V.