Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 23. szám - Az ügyvédi rendtartás reformja. - Lázár Andor igazságügyminiszter nyilatkozata - Kibontakozás felé

IV. évfolyam. 23. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. jún. 9. II ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Az ügyvédi rendtartás reformja. — Lázár Andor igazságügyminiszter nyilatkozata. — A tervezett új ügyvédi rendtartásra vonatkozólag különböző híradások jelentek meg egyes napilapokban, melyek szerint az új rendtartás az autonómiát a minimumra korlátozná. E hírek helytállósága tekintetében kérdést intéztünk az igazságügyminiszter úrhoz, ki a következőket jelentette ki: (.(Úgy látszik, hogy az ügyvédi kamarai választási küzdelem termelte ki ezeket a teljesen valótlan híreszteléseket. Többízben volt alkalmam nyilatkozni a nyilvánosság számára az ügyvédi kérdésben. Legutóbb a képviselőházban tartott költségvetési beszédemben. Az ügyvédség különböző képviseletei előtt is nem egy alkalommal jeleztem azokat az alapelveket, melyeket az új rendtartás elkészítésénél szem előtt tartok s érvényre juttatni kívánok. Úgy gondolom, hogy ezekbe a nyilatkozatokba az ügyvédi kamarai autonómia letörésére irányuló célzatot belemagyarázni nem lehet. Márpedig én ebben a kérdésben ma is azon az állásponton vagyok, melynek eddigi nyilatkozataimban kifejezést adtami>. Kibontakozás felé. Az általános gazdasági válság id'eje alatt a magj^ar ügyvédi, sőt részben a közjegyzői kar is igazán «hősi küzdelmet)) vívott. A bírói peres eljárások száma lényegesen apadt, a perenkívüli forgalom csökkenése pedig ezt is hatványozottan meghaladta. A legsúlyosabb jelenség pedig az volt, hogy az ügyfelek nem voltak fizetőképesek. Ha adtak is megbízásokat, s ha az ügyvéd vagy közjegyző a vállalt munkát el is végezte, díjazásban csak a legritkább esetben részesült. Az elmúlt télen az egyik szegedi közjegyző egy földmíves kisbirtokos hagyatéki ügyét tárgyalta. A tanyai lakos örökösök mind az öten együtt voltak a tárgyaláson. Az osztályegyesség annak rendje és módja szerint létrejött, a jegyzőkönyvet mindenki aláírta ós a kir. közjegyző leült az asztalához, hogy a «Díjjegyzék»-et összeállítsa. Mialatt a számítgatásokat végezte és az atyafiak ezt összenézve szemlélgették, megszólalt az egyik örökös : «Tekintetes uram, ha meg nem sértenem, legyen szíves nekünk 1 pengőt kölcsönadni, mert nem tudunk az autóbuszon hazautazni.» A jogosan várt díjazás helyeit tehát a kir. közjegyzőnek kellelI kölcsönt nyújtania. ; Sok-sok ügyvéd fejtett ki komoly, fáradságos, nehéz és felelősségteljes munkát a díjazás minden reménye nélkül, sokszor még a kószkiadásokat is előlegezve, csakhogy megbízóinak körét a jövőre nézve el ne veszítse. És állták a harcot! Igényeiket lefokozva, kultúrszükségleteiket a végsőkig mérsékelve, a szebb jövőbe vetett rendíthetetlen hittel és kitartással, bizakodó reménységgel várták az idők j obbraf ordulását. És mintha derengene. Az igazságügyi Kormány előrelátó gondossággal mindent megtett, amit az ügyvédi és közjegyzői kar érdekében megtehetett, s fejlesztő munkáját tovább is folytatja. Intézkedéseinek hatása máris jelentkezik. A gazdasági élet lüktetése kétségtelenül megindult. Ügyletkötések vannak már napirenden s ezek újabb jogi helyzeteket teremtenek, egészséges problémákat vetnek fel s mindehhez már jogi asszisztencia : ügyvéd és közjegyző szükséges. És ahogy itt. a nagy magyar Alföldön az életmegnyilvánulásokat figyelem, az a benyomásom, hogy igen sok gazdaadós a védettség türelmi idejét okosan és célszerűen használja fel. Pontosan fizeti az esedékes mérsékelt kamat okai es tőketörlesztéseket, szorgalmasan míveli földjét, tatarozza házacskáját és gazdasági épületeit, kiegészíti termelő-eszközeit, növeli állatállományát és fedezi folyó kiadásait is. Kezdik átérezni az anyagi téren való rendtartás hasznos energiáját, s úgy látszik, visszatérnek a magyar ember eredeti, ösztönös felfogásához, hogy az igénybe vett munka ellenértékét meg kell fizetniök. Az ügyvédi kar érdemes tagjai fáradozásaikért már nemcsak követeléseket írnak elő, hanem szórványosan «élő pénzt» is vét eleznek be, ami most még magát az ügyvédet lepi meg legjobban, de rövid időn belül mindennapi jelenséggé válhatik. A jelek mindenesetre kedvezőek. A válságból való kibontakozás útjai kétségtelenül megnyíltak s a magyar ítélőbírák örvendező szívvel látják a remény felcsillámlását arra. hogy az igazságkeresésben legközvetlenebb munkatársaiknak : a magyar ügyvédeknek és a magyar közjegyzőknek gondterhes napjai letfínó'ben vannak es hogy a közeljövőben értékes munkájukat már létfenntartásuk érdekében is hasznosítva fejthetik ki. Adja a jó Isten, hogy úgy legyen! Dr. Mng-Miticzky Ernfi, a szegcdi kir. Ítélőtábla elnöke. Saját érőelében egyeüm ügyvédnek sem szabad magát kivonnia az alól, hogy az ÜÜBz bírósági gépirószolgálatűi támogassa.