Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 6. szám - Szakértők díjazása

6. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 25 is űz, sőt van olyan koncentráció, ami az ügyvédi iroda megteremtésének és fellendítésének eszköze. Privitzky Endre az új olasz rendtartásnak az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályait ismertette. Schubert Ignác a külföldi jogszabályokat és gyakorlatot ismertette. Bőséges anyagot szolgáltatott az osztrák, német, francia, belga, angol, román, lengyel, bolgár, TJ. S. A. s végül szovjetOroszország ügyvédi rendtartásainak szabályaiból. Virányi József a budapesti ügyvédség statisztikai adataival foglalkozott. Az előadássorozatot Bittner Béla felszólalása fejezte be. Az összeférhetetlenséget elsősorban etikai kérdésnek tekinti, amelynek vannak gazdasági mellékhajtásai. Az az etikai magas álláspont, amely a francia ügyvédet kiemeli, az elérendő ideál. Az összeférhetetlenség legszigorúbb alkalmazása adhat etikai alapot s ezen fejlődhet ki erős magyar ügyvédség. Vissza kell adni az ügyvédséget a szabad ügyvédségnek. Pro futuro ki kell belőle zárni, ami a szabad és független ügyvédi hivatással ellentétes. A kisebb existenciák tekintetében lehet szerzett jogokról szólni, de csak átmenetképpen. Országos Ügyvédszövetség. Országos Ügyvédmúzeum. Hegedűs Lóránt, a Tébe elnöke felkérésünkre kilátásba helyezte az Országos Ügyvédmúzeumban Kossuth Lajos ügyvédi működésére vonatkozó dokumentumok ismertetését : «Most jöttem vissza kéthetes kisázsiai utamról, ahol éppen Kossuth Lajos emigrációs ügyeit kutattam. Most a kutatást Bécsben fogom folytatni, s mihelyt oly anyag lesz együtt, mely Önöket érdekli, szívesen fogok rendelkezésükre állani. Üdvözlő hívük, Hegedűs Lóránt.» Dábasi Halász Lajos ny. koronaügyész és Halász Bálint pestvármegyei árvaszéki elnök levelet intéztek az Országos Ügyvédmúzeumhoz, melyben ősükről, dabasi Halász Bálintról, Katona József 'principálisáról eddig ismeretlen életrajzi és kortörténeti adatokat közölni szíveskedtek. Az elmúlt héten adományaikkal a következők gazdagították gyűjteményünket : Szeghö Zoltán kartársunk néhai Ardó Alfrédnek, a budapesti ügyvédi kar egykori jelesének hagyatékából származó mellszobrát és fényképét, Jókai Mórnak 1904-ben kiállított törlési nyilatkozatát, meghatalmazását, három kéziratos levelét, továbbá Mikszáth Kálmán ügyvédi meghatalmazásait. Lengyel Aurél kartársunk : Ösemegi Károly özvegyének hagyatékából származó, Donáth Gyula szobrászművésznek Csemegi Károly síremlékmodelljél. Spett Elek kartársunk : Articuli dietales 1802. törvénycikk egykorú hivatalos kiadását, valamint néhai édesatyja, Spett Vince köz- és váltóügyvéd, karunk egykori jelesének arcképét, melyet az ügyvédi Pantheon Advocatorum Aítiumquo Pantheonban fogunk elhelyezni, Harasztosi Király Ferenc : Beniczky Pál özvegyének — gróf Zichy Miklós ellen világos adóssági perében a kir. Táblához 1824-ben benyújtott információ egykorú nyomtatványpéldány. Beczkói Biró László : néhai Pollák Illés jubileumára veretett plakettet, valamint az 1933. évi pécsi országos ügyvédgyűlés jelvényét. Ifj. Szigeti László : 2 drb «Kunitzer nyomtatványt». Ofner László : Kiss Károly : Az Überlandföld című értekezés és további 14 kötetnyi régi jogirodalmi művet. Hevesi Illés: Wachtler Bernát nagykereskedő, több vármegyék táblabírája : «Nyíltszívű észrevételek a Magyarország számára javallott váltó s törvénykezésrendre Pest, 1832.» Káldor Imre: Georg Ludwig Maurer: Geschichte des Gerichtsverfahrens Heidelberg, 1824-. Huszár Elemér zugligeti lelkész : Eévay Bódog gyűjtői tevékenysége folytán — a budapesti kir. tudományegyetemi indexét Ribáry Géza : Leutn. i. d. R. Richtbehelf című katonai szakmunkáját, Budapest, 1917. Nagylelkű adományaikért ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki. Boda Ernő. Szemelvények a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának gyakorlatából. Elmozdítás osztályuralom létesítése érdekéién való izgatás miatt. —- Büntetőbírósági ítélet és fegyelmi eljárás. Az állandó bírói gyakorlat szerint az ügyvédnek bűnvádi úton történt elítéltetése nem zárja ki azt, hogy az illető ügyvéd magatartása feg^yelmi szempontból is elbíráltassák, és ennek nem akadálya az sem, hogy az illető ügyvéd a büntetőbíróságok által jogerősen kiszabott mellékbüntetés folytán töröltetett az üg^yvédek lajstromából. Nem egyeztethető össze az ügyvédi tekintéllyel és tisztességgel, hogy panaszlott osztályuralom létesítése érdekében ügyvéd létére a fennálló társadalmi és állami rendnek forradalmi úton való felbontására izgasson és hazafiatlan magatartásával úgyvédi esküjével is ellentétbe kerüljön. Mellőzendőnek találta a kir. Kúria ügyvédi tanácsa az elsőfokú fegyelmi bíróság által felhozott azt az enyhítő körülményt is, hogy panaszlott ügyvédet magatartásában nem egyéni önző érdek vezette, hanem meggyőződése, mert mint ügyvédnek tudnia kellett, hogy olyan magatartás, amely a fennálló állami és társadalmi rend ellen izgat s ilymódon ennek erőszakkal való felbontását célozza, nem szolgálhatja a munkástársadalom valódi érdekét s ellenkezik az ügyvédi etikával is, amely éppen ellenkezőleg, a fennálló állami és társadalmi rend tiszteletben tartását és ennek előmozdítását és támogatását teszi az ügyvéd kötelességévé. Ily körülményele között és tekintettel arra, hogy panaszlott ügyvéd a fegyelmi eljárás során megtartott szóbeli tárgyaláson magát a röpirat tartalmával azonosította, amit a kir. Kúria ügyvédi tanácsa igen nyomatékos súlyosbító körülményként mérlegelt, hogy tehát panaszlott ügyvéd saját fegyelmi hatósága előtt is oly magatartást tanúsított, amely az ügyvédi hivatás jogi és erkölcsi követelményeivel semmiképpen sem egyeztethető össze s amellyel panaszlott ügyvéd ügyvédi esküjével is összeütközésbe került, a kir. Kúria ügyvédi tanácsa panaszlott ügyvédet a legsúlyosabb büntetéssel találta sujtandónak s ezért őt az ügyvédségtől való elmozdításra ítélte. (1933. december 2., Üft. 352/1933. Elnök : Finkey ; előadó : Bielek.) A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Ingyenes ügyvédi munka utólag ajándékozásnak nem minősíthető. Megállapítja a kir. Kúria, hogy a felperes nem ajándékozás célzatával engedte el az alperesnek az ezúttal felszámított ügyvédi költségekét, hanem — mint az keresetlevelében maga is mondja — mély barátságból tevékenykedett az érdekében. Nem az alperes vagyonát kívánta tehát azzal gyarapítani, hanem ingyenes ügyvédi munkát kívánt, végezni az alperes részére a közöttük fennállott barátságos viszony következtében. Ezt az ingyenes ügyvédi munkát utóbb ajándéknak minősíteni s annak egyenértékét azután hálátlanság okából peresíteni nem lehet, mert az alperes annak értékével megajándékozottnak nem tekinthető. (Kúria, 1933. december 6., P. VI. 306/1933. Elnök : Térfi ; előadó : Kerényi.) A tartási célra felvett összeget az ügyvéd a gyermeket tartó ellen nem használhatja fel beszámításra. A tényállás szerint panaszlott azt a 90 pengőt, amelynek kiadására az alsóbíróságok kötelezték, a panaszos ellenfelétől a panaszos gyermekének tartásdíja címén vette fel. Ily tartási követelés teljesítésére felvett összeg rendeltetése az, hogy a tartásra jogosult elsőrendű életszükségleteinek a kielégítésére szolgáljon. A tartáskövetelés eme célja a kir. Kúria 718. és 801. számú elvi határozataiban kifejtettek szerint kizárja azt is, hogy a tartási célra felvett összeg az azt felvevő ügyvéd részéről az ellen, aki a tartásra jogosult gyermekei tartja, beszámításra használtassák fel. Helyes tehát az alsóbíróságoknak az az álláspontja, hogy a panaszlott a tartás fejében felvett összeget a panaszosnak feltétlenül kiszolgáltatni köteles, és azt a panaszos férje ellen folyamatban volt házassági bontóperben felmerült ügyvédi költség követelésének a kielégítésére nem jogosult beszámítani. (Kúria 1933. december 13., Pk. VI. 4607/1933. Elnök : Térfi; előadó : Kienzl.) Az ügyvéd díjainak megállapításánál nem a per tárgyának a bírói hatáskör szempontjából való értéke, hanem az a vagyoni érdek az irányadó, amely vagyoni érdeke a félnek a perhez vagy az egyéb eljáráshoz fűződik. Az a körülmény, hogy a kérdéses perben az ellenfél ügyvédje részére1 a felperes szerint azonos munka végzése mellel t magasabb díjazás lett bíróilag megállapítva, a jelen perben nem döntő. (Kúria, 1933. deoember 15., P. VI. 499/1933. Elnök : Koós; előadó : Kerényi,)