Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 6. szám - Indítványok az ügyvédi kar érdekében. - A tömegfelhívások egyszerűsítése

ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 6. SZÁM. Indítványok az ügyvédi kar érdekében. A tömegfelhívások egyszerűsítése. A Jogtudományi Közlöny 1934. évi január hó 4-én megjelent 1. számának az «Ügyvédi Közlöny)) mellékletének ((Indítványok az ügyvédi kar érdekében» című rovatban a tömegfelhívások egyszerűsítése tárgyában egy megoldással foglalkozik. Az indítvány íróasztalnál elgondolva és elolvasva tetszetősnek látszik, azonban a gyakorlatban még nehézkesebb és több hibája van, mint a jelenlegi rendszernek. A Pestvidéki kir. törvényszék elnöke az Ügyvédszövetség újpesti csoportjának állandó panaszára kísérletképpen elrendelte a felhívás decentralizálását, mégpedig körülbelül azon szempontok figyelembe vételével, ahogy azt Eibáry kollégám javaslatában eló'adta. Elrendelte a Pestvidéki kir. törvényszék Elnöke, hogy az újpesti kir. járásbíróságon, — mely ma rend és gyors elintézés tekintetében az ország raintabíróságai közé tartozik — hogy kísérletképpen az ügyek természete, a felek akarata és az előrelátható érdemleges védekezések figyelembe vétele szerint az ügyeket előre ossza ki a járásbíróság elnöke az egyes bírákhoz és csak az ezenfelül megmaradt ügyeket hívja fel központilag. Ezen rendszer az ügyvédekre tarthatatlannak bizonyult. Ugyanazon időben, ugyanazon ügyvéd több bírónál volt beosztva, ami nem a beosztás hibája volt. Ezen torlódásból kifolyólag sok ügy szünetelt, — ha az ellenfél jóindulatú volt —• számtalan ügyben azonban mulasztási ítélet, illetve feloldás volt a torlódás következménye. Ez persze felesleges munkaszaporodást és költséget jelentett a bíróságnak, kárt az ügyfeleknek és lehetetlenné tette az ügyvédek helyzetét a bírósággal és saját ügyfelükkel szemben. A bírák szempontjából is hasonló volt a helyzet. A felhívási nap bizonyos órájára tűzte ki a bíró a neki kiosztott ügyekben a tárgyalást. Ezen előre kiosztott 9 órás darabok mellé kapott még ugyanazon bíró néhány új darabot a központi felhívásról, ami ismét a tárgyalások sima, torlódásmentes lebonyolítását hátráltatta. Ugyanis az a cél, hogy a tömegnapokon az eljáró bírónak ne legyen adminisztratív teendője, hanem a neki kiosztott darabokban rögtön tárgyalhasson, ezen újítással elérhető nem volt. Az eljáró bíró a neki kiosztott daraboknál kötelességszerűen megvizsgálta a kézbesítés szabályosságát és mindazokat a formaságokat, melyeket a perbebocsátkozás előtt le kell bonyolítani, ami a sok tárgyalási darab mellett annyi időt rabolt el, hogy a végén az idő előrehaladottságára való tekintettel a felek kértek halasztást, ami ismét munkatöbbletet jelentett a bíróságnak, költségtöbbletet a félnek és jelentette az ügyek elhúzását. Ezen kísérlet annyira megnehezítette a bírák és ügyvédek helyzetét az újpesti kir. járásbíróság területén, hogy ezen megosztott felhívás további fenntartása, — dacára a bírák és ügyvédek, továbbá az ügyfelek jóakaratú igyekezetének — tarthatatlannak bizonyult, miért is az ügyvédszövetség újpesti csoportja szükségesnek tartotta kérelmezni a Pestvidéki kir. törvényszék elnökétől, hogy a kísérletet, mint teljesen tarthatatlant szüntesse be, és a régi rendszert állítsa vissza, ami az indokolt kérelem után rövidesen meg is történt. Bibáry kartársam által tervezett megosztott felhívásnak csak abban az esetben lehetne helye, ha a legkisebb forgalmú irodáknak is módjukban állana egy-két jelöltet tartani, és az igazságügyi tárcának módjában állana a bírói kar létszámát körülbelül 80 %-kal emelni. Megjegyezni kívánom, hogy nincsen olyan ügy, melyről 10()°/o biztonsággal meg lehet állapítani élőre,hogy lesz-e érdemleges védekezés, és a központi felhívással eltöltött 15—20 perc veszteség korántsem okoz olyan kellemetlenséget, mint a megosztott felhívással járó és most részletezett baj. (Ezt mi újpestiek állítjuk, pedig nálunk a felhívás fűtetlen szobákban történik.) Bármennyire is helyeslem az ügyvédi kar érdekeit szívén viselő kartársam törekvését abból a szempontból, hogy segíteni igyekszik a tényleg nem legideálisabb helyzeten, ezen jayaslatot kipróbálás után gyakorlati szempontból célszerűnek nem tartom. Fuchs Gyula ügyvéd. Szemle. Egyszerű — egyszerűsítés. A közigazgatás egyszerűsítésétől — a bírói eljárás egyszerűsítéséig nálunk sok mindent végig tapasztaltunk, azonban a racionalizálások nem igen akarnak észszerűen egyszerűek lenni. De még mindig meg lehetünk elégedve. A túlhajtott racionalizálás elrettentő példája az, ami az egyik szomszéd államban gyakorlatban van. A román törvények szerint, ha a hatósági beadványon nincs megfelelő mennyiségű és minőségű bélyeg : az ügyet félréteszik. Áll ez bélyeg-változás esetén is. Egy ily esetben a legfelsőbb bíróságnál így jártak el: <<A . . . .-i tárgyalás azon az alapon tűzetett ki, hogy a recurs benyújtása alkalmával lerótták az idézési díjakat és bélyegekben mellékelték a 'postaköltségekéi. A cassatia ezen az alapon kitűzte ugyan a tárgyalást, miután azonban a mellékelt bélyegeket időközben kivonták a forgalomból, áz idézők nem küldettek ki, s az ügyet egyszerűen szünetelőbe helyezték.» Sajtószemle. Személyi Kálmán : «Ügyvédi problémák az ókorban» két okból figyelemreméltó kis tanulmány. Először is világosan, ügyesen foglalja össze mindazt, ami a mai embert ebből a témakörből érdekelheti, másrészt a mai és a római ügyvéd összehasonlításával érdekes perspektívát ad arra, hogy mik lehetnek azok az ügyvédi életet állandóan kísérő jelenségek, amelyek előreláthatólag sohasem fognak elmaradni, éppen, mert miként szerző rámutat, nem véletlen azonosság furcsaságai, hanem mert lényegi jellegéből folynak. Kár, hogy ezt az érdekes kísérlet gondolatát szerző csak megpendíti bennünk, maga azonban nem dolgozza ki. Az ügyvédi numerus clausus, a «kihalási rendszer», az ügyvédi képesítés, az ügyvédek versengése, az ügyvédi honorárium, az összeférhetetlenség, valamint úgy az ügyvédi visszaélések, mint az arra érdemes ügyvédek társadalmi megbecsülése felől az ókorban érdekes képet nyerünk. Kiegészítené a képet az, ha a római ügyvédség kezdődő kettéválásánál szerző megemlítette volna azt a körülményt is, hogy ez a lehetőség nem institucionális, hanem eredetileg stílusbeli különbséget jelentett csupán. Nem érthetünk viszont egyet szerzővel akkor, mikor a praetort «laikus bíró»-nak állítja be. Az esküdtszéki bíráskodás laikus bírájával a római bírót összehasonlítani már ezért sem lehet, mert hiszen, mint szerző másutt maga is mondja, az a társadalmi osztály, melyből egyáltalán bírák kikerülhettek, kora legszélesebbkörű jogi műveltségével élt : az előkelő ifjú egyben bírónak és ügyvédnek készült, midőn politikai karrierjét megkezdte. Tehát fordítva : nem laikus bírái voltak Kómának, hanem a bíráskodásra még nem is került előkelő társadalmi helyzetű ember már jogász volt jóelőre. A történelmi megítélésben néha hajszálnyi különbségek nagy jelentőséggel bírnak. Személyi dr. tanulmánya után az a benyomásunk, mintha folytatni kívánná ezirányú kutatásait : ha tévednénk, kár volna. Wagner Lilla. «Rádió, film és hangosfilm a szerzői jogban». írta : Szenté Andor. A Kereskedelmi Jog kiadása, ára 3.— P. Szerző a Civiljogászok Vitatársaságában «A modern technika és szerzői jog» cím alatt e témakörből általános tetszéssel fogadott előadást is tartott, és most ezen modern jogi kérdéseket , amelyek szerzői törvényünk készülőfélben lévő reformja folytán aktuálisak, rendszeresen feldolgozva hozza nyilvánosságra. Szerző a külföldi törvényhozásokat, a külföldi joggyakorlatot és az új német törvényjavaslatot is figyelembe veszi és mindezeket beható kritikával taglalja. Bátran mondhatjuk, hogy a tanulmány a magyar rádió- és filmjogban jogforrás számba fog menni. Csehszlovák Jog, január 11-i számában Karmán Gyula «A meghatalmazottakról, különösen a jogi képviselőkről a perenkívüli eljárásban» címen írt terjedelmes cikket, amelyben a fennálló rendelkezések hézagaira mutatott rá. Saját érdekében egyetlen ügyvédnek sem szabad magát kivonnia az alól, hogy az OÜSz bírósági gépíró-szolgálatát támogassa. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u.3 (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája: Ábrái V,