Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 5. szám - Az Ügyvédszövetség debreceni osztályáról

ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 5. SZÁM. fjgyvéclottlion. Az Országos Ügyvédotthon jelentős lépést, tett a kitűzött céljaihoz vezető úton. A vezetőség elhatározta, hogy a legrövidebb idő alatt megalakítja a betegsegélyezési csoportot. Mihelyt meg lesz állapítva az ügyrend, amelyet most tárgyal az igazgatóság, azonnal szétmennek a felhívások mindazokhoz, akik az Ügyvédotthon körleveléhez mellékelt kérdőívben bejelentették hajlandóságukat a szanatóriumi biztosításban való részvételhez. A tervezet szerint a tag vagy felesége és gyermeke a kórházban vagy szanatóriumban eltöltött minden nap után 8 pengő hozzájárulást fog kapni (12 éven aluli gyermeke után napi 5 pengőt). Ezt a hozzájárulást egy éven belül 30 napon át, hozzátartozóival együtt pedig 45 napon át kapják a tagok, akik a csoportban való részvételért évi 8 pengőt, feleségükért, 16 éven felüli gyermekükért havi 1*20 pengőt, fiatalabb gyermekekükért pedig havi 70 fillért fizetnek. Ily összegű befizetések természetesen nem fedezik azt a juttatást, amelyben részesülnek, a hiányzó összeget az Egyesület fogja a sajátjából pótolni. Ez lesz az első lépés a betegsegélyezés nagyszabású tervének a megvalósításához és miután az Egyesületnek azok a tagjai, akik már bejelentették, vagy a csoport megalakulásától számított három hónap alatt bejelentik csatlakozásukat, korhatárra való tekintet nélkül igényelhetik a felvételt, ennélfogva mindenkinek érdekében áll, hogy minél előbb jelentse be csatlakozását az Egyesületnek. Szemelvények a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának gyakorlatából. Büntetőbírósági ítélet és fegyelmi eljárás. — Fiktív aláírások alkalmazása igénykereseten. — Ügyvéd felelősségre vonása jelöltségének ideje alatt elkövetett cselekményért. A panaszos ellen indított bűnügyben a Bp. 32G. § 2. pontjára hivatkozással jogerős felmentő ítélet hozatott ugyan, de ez az ítélet nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a vádhatározat folytán folyamatba tett fegyelmi eljárás során a tényállás a fegyelmi eljárás szempontjából megállapíttassék. Helyes az elsőfokú fegyelmi bíróság ítéletének az a ténymegállapítása, hogy a panaszlott úgy az igény keresetet, mint a visszavonó kérvényt fiktív aláírásokkal látta el, amely cselekmények által nemcsak az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sértette és ezáltal a tiszteletre és bizalomra méltatlanná vált, de magát bűnvádi eljárásnak is tette ki. A fegyelmi vétség megállapítását és büntetés kiszabását nem zárja ki az a körülmény, hogy a panaszlott a cselekmény elkövetésekor még ügyvédjelölt volt. A panaszlott által elkövetett cselekmény kétségtelenül fegyelmi vétség, akár ügyvédjelölt, akár ügyvéd követi el azt. Az ügyvédi kar becsületének és tekintélyének megőrzésére az ügyvéd és az ügyvédjelölt egyaránt kötelesek, e kötelesség megsértése az Ügyvédi Kamara fegyelmi hatósága alatt álló ügyvédekre és ügyvédjelöltekre a fegyelmi vétséget egyformán megállapítja. Az Ü. E. 108. §-a ós az 1913 : LIH. tc. 16. §-a más büntetéseket állapít meg ugyan az ügyvédjelöltekre, mint az 1874 : XXXIV. tc. 70. §-a az ügyvédekre vonatkozólag, azonban az 1874 : XXXIV. tc. 70. §-ában megszabott büntetési tótelek alkalmazását nem zárja ki az a körülmény, hogy a fegyelmi vétség elkövetésekor a fegyelmi eljárás alá vont ügyvéd még ügyvédjelölt volt, mert egyrészt'az 1874 : XXXIV. tc. 108. ós az 1913 : LIII. tc. 16. §-ában körülírt fegyelmi büntetések azok természeténél fogva kizárólag ügyvédjelölttel szemben alkalmazhatók, másrészt nincs a törvényben olyan rendelkezés, mely ily esetekben az Ü. R. 70. §-ának alkalmazását kizárná. (1933. december 2., Üft. 378/1933. Elnök: Firikey; előadó : Krüger.) A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Az ügyvéd, gondatlanság esetét kivéve, nem felel az általa szívességből kijelölt ügyvéd mulasztásáért. Az alperes akkor, amidőn, a felperes őt az 5000 koronás váltókövetelésének a peresítésével és behajtásával meg akarta bízni, az alperes erre vonatkozó okainak a feltárásával az ügyvédi megbízást magától elhárította és csupán arra vállalkozott, hogy a felperes által kiállított meghatalmazást, a perlendő váltót és a költségelőlegül adott 50 koronát egy jóbarátjának adja át a szükséges eljárás folyamatbatétele végett. A váltóperben eljárt jogi képviselőnek a fenti módon történt megbízásához a felperes hozzájárult. Kétségtelen tehát, hogy a jelen perbeli felek között ügyvédi megbízási viszony nem létesült és nem tekinthető a felperes képviseletében eljárt ügyvéd az alperes olyan helyettesének sem, akinek eljárásáért a felperessel szemben az Ür. 63. §-a értelmében felelősséget az alperes viselné. Az irányadó tényállás szerint az alperes a fent kiemelt terjedelemben és díj vagy egyéb érdek nélkül, csupán szívességből vállalt kötelezettségének meg is felelt azáltal, hogy az ügy ellátására a megbízást és a váltót a perben eljárt ügyvédnek kiszolgáltatta, és mert őt az ajánlott személy ii Kiválasztásában gondatlanság a felperes álláspontja szerint sem terheli, és nem róható a terhére mulasztás alapján sem a keresetileg érvényesített kárért való felelősség azért, mert a jogi képviseletnek az elhárítása folytán és erre vonatkozó külön megállapodás hiányában a peres ügy ellátását irányítani, a kielégítés biztosítása céljából a megbízott ügyvédet külön utasítással ellátni, valamint az ügy állásáról a felperest tájékozódás szerzés után értesítésekkel ellátni az alperes köteles már nem volt, az anyagi jognak megfelelően döntött a fellebbezési bíróság akkor, amidőn a felperes kártérítési követelését az alperes terhére eső mulasztás és gondatlanság hiánya okából elutasította. (Kúria, 1933. december 19., P. VI. 268/1933. Elnök: Térfi; előadó: Kerekes.) Szemle. Két törvényjavaslatot tárgyalt le a képviselőház, amely az ügyvédi kart közvetlenül érdekli : a zugirászatot és a kisközgyűlósről szólót. Míg a zugirászati javaslatot, (melynek képviselőházi tárgyalásáról mult számunkban számolunk le) az az egész ügyvédi kar örömmel üdvözölte, bár a javaslatból sok minden kimaradt, amit a kar elvárt, addig a kisközgyűlósi javaslatnak erős ellenzéke volt magában az ügyvédi karban. A vélemények megoszlottak abban a kérdésben van-e egyáltalában szükség a kisközgyűlésre, de nem volt eltérés abban, hogy a késedelmesen fizető tagokat nem szabad aktív és passzív választási jogukkal megfojtani. Sajnálatos, hogy az igazságügyi kormány nem vette tudomásul a kar túlnyomó részének tiltakozását, melynek mi is (42. sz.) kifejezést adtunk. Meg kellett volna engedni, hogy a karnak vagyonilag gyöngyébb és leggyöngébb elemei a kisközgyfílésen képviseltethessék magukat. Félő, hogy ennek megakadályozása folytán az elégedetlenség más úton, az autonómián kívül fog még kellemetlenebb formában utat törni. Sajtószemle. Az österreichische Anwaltszeitung tízéves fennállása alkalmából ünnepi számot adott ki. Schuschnigg igazságügyminiszter, Glas igazságügyi államtitkár, Dinghofer, a legfelsőbb törvényszék elnöke, Degenfeld-Schönburg jogkari dékán, Reichel, a közjegyzői karnak elnöke, Kantor, a bécsi ügyvédi karnak elnöke, Abel, a kamara alelnöke, Haemmerle, az északtiroli kamara elnöke és mások üdvözlő iratain kívül az ünnepi szám az értékes és érdekes cikkek hosszú sorát közli, amelyek közül kiemeljük Leonhard OLG. elnök cikkét : «Die literarische Verweitung der Persönlichkeit» ; Engel OLG. elnök: «A német Pp. novella 1933.» ; Petscheh egy. tanár : «Laikus bírák a fellebbezési eljárásban»; Brassloff egy. tanár : «Gazdasági jog» ; Lenhoff egy. tanár : «Opciótypusok a társasági jogban» ; Abel, a bécsi kamara elnökhelyettese : «A szerzői jog védelmének meghosszabbítása Ausztriában*; Stiasny ügyvéd : «Nemzetközi jogsegély*) ; Weissel: «A törvényhozás forrásai)). A lapot megalapítása óta Hans Spitzer és Rudolf Braun szerkesztik. Világosítsa fel a közönyös és kétkedő kartársakat az írógépszolgálat óriási előnyeiről Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-9S.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Ábrái V.