Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 1. szám - A Budapesti Ügyvédi Kamara

ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 1. SZÁM. Budapesti Ügyvédi Kamara. A Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya a magyar kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának, valamint a bírói és ügyvédi vizsgáló bizottságnak ügyvédtagjai régi szokás szerint január 1-én déleló'tt felkeresték Pap Józsefet, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökét, hogy előtte az újév alkalmából szerencsekívánataikat tolmácsolják. Kövess Béla, a Kamara másodelnöke az elnököt a következő szavakkal üdvözölte : «Mélyen tisztelt Elnökünk! Szeretett kedves Barátunk! Fájó érzéssel léptem át ma reggel vendégszerető házad küszöbét, mert önkéntelenül is Baracs Marcira, & Te hosszú éveken át volt hűséges fegyvertársadra kellett gondolnom, aki annyiszor vezetett bennünket újév napján a Te színed elé és akit éppen akkor szólított ki a halál sorainkból, amikor az ő bölcs élettapasztalatára, soha nem lankadó harci kedvére a legnagyobb szüksége lett volna a hazának és a magyar ügyvédségnek. Évek óta, nem szokásból, nem frázisként, hanem szívünk legbensőbb sugallatát követve, kívánunk egymásnak, de önmagunknak is az elmúltnál szerencsésebb, boldogabb újesztendőt. Amikor aztán visszapillantunk az újév küszöbéről, fájdalommal kell megállapítanunk, hogy reményeink nemcsak hogy teljesedésbe nem mentek, de évről-évre rosszabb lesz a helyzet. Bárhova nézzünk, mindenütt csak bajt, szomorúságot, csüggedést, a holnapért való reszketést látunk és boldognak mondanánk magunkat, ha mindarra a rosszra, amiben az utolsó években részünk volt, már csak mint egy elmúlt sötét korszak szomorú emlékére gondolhatnánk vissza. Sorsunkat azonban éppen az teszi rendkívül súlyossá, hogy hiába tekintünk a jövőbe, hiába keressük egy jobb világ reménysugarát, bizonytalanságnál, kétségnél egyebet a jövőben sem találunk. Önmagától merül fel a kérdés, hogy ilyen viszonyok között mi legyen az ügyvédség álláspontja, különösen mi a teendője a kar vezetőségének. Nézzük-e ölbe tett kezekkel a pusztulás terjedését? A fatalista egykedyűsógével várjuk a végzet beteljesedését? Vagy felcsapjunk mi is radikális jelszavak hangoztatóivá, szítva, fokozva a természetszerűleg úgyis meglevő elégedetlenséget? Azt hiszem, kedves Barátaim, közöttünk nem lehet nézeteltérés abban a tekintetben, hogy nekünk, akiket a kar bizalma vezető állásba helyezett, nem szabad sem az egyik, sem a másik irányban túlzásba mennünk. Amint nem lehetünk szószólói a mindenbe beletörődő, csüggedt kishitűségnek, úgy nem szegődhetünk azoknak a táborába sem, akik a felelős tényezők minden erőfeszítését lekicsinylik és gúnyos kritikával kísérik, ezzel akarva saját népszerűségüket megalapozni, vagy biztosítani. A mi legfőbb hivatásunk az legyen, kedves Barátaim, hogy azokat az erkölcsi javakat, melyeket elődeink megszereztek, az ügyvédi tisztességet, becsületet, az ügyvéd *ránti bizalmat és megbecsülést a mai katasztrofális idők zivataraiból, erőink végső megfeszítésével átmentsük abba a boldogabb korba, melynek eljövetelében mindnyájan bízunk és remélünk. Ennek az iránynak a megtestesítőjét látom én Tebenned, mélyen tisztelt Elnökünk és szeretett Barátunk, ezeket az elveket vallottad és valósítottad Te meg hosszú, immár közel félszázados ügyvédi pályád alatt, nemcsak a béke nyugalmas éveiben, hanem a háborút követő idők zavaraiban is és most már csak azt kívánom Neked, hogy Te lehess a magyar ügyvédségnek az a Mózese, aki nemcsak megmutatod nekünk a jobb jövő ígéret földét, de oda mihamarabb el is vezess bennünket. Nem üres szólam, hanem a Te nagyrabecsült személyed iránt érzett őszinte tiszteletünk, szeretetünk ós ragaszkodásunk megnyilatkozása, amikor a budapesti ügyvédi kamara választmánya és az egész budapesti ügyvédi kar nevében Neked, szeretett Elnökünk és a Tieidnek szerencsés, boldog újesztendőt kívánok!» * * * Az üdvözlésre Pap József, a Kamara elnöke a következő beszédben válaszolt : «Az új év reggele örömet kelt mindenkinek a szívében. Az ó-év meghalt, felvirradt az új év, amely felé mindenki megújuló vággyal, fokozott reménnyel, nagy várakozással néz, melytől a politikai, a gazdasági és társadalmi élet új, egészséges fellendülést vár. Nekem fokozott mértékben örömnap az új év reggele, mert ilyenkor magam körül látom kedves munkatársaimat, akik megosztották velem a letűnt évben az erős küzdelmeket, akik osztályrészesei voltak a legjobb törekvéseknek és szakadatlan munkának, amelyet az ügyvédi kar érdekében kifejtettünk. A munkatársaknak ez a gárdája önzetlenül, a kar iránti szeretettől telített lélekkel dolgozott. Jutalmát a jól töltött kötelességek megnyugtató érzésében kereste és találta meg. Köszönöm szívem egész melegével megtisztelő megjelenésteket, amely nékem a legnagyobb és legszebb karácsonyi és újévi ajándék, mert soha eléggé meg nem hálálható bizalmatoknak a kifolyása. Az örömnek a hangjait azonban letompítja egy fájdalmas érzés, amely bizonyára a Ti szívetekben is rezeg. Az évenként megújuló újévi összejöveteleknél mindig jelen volt Baracs-Marcel, szeretett barátunk, ma már, fájdalom, nem lehet közöttünk. Most is, mint minden alkalommal, amidőn együtt vagyunk és kari kérdésekkel foglalkozunk, nagyon hiányzik nékünk. Mi mindig vissza fogunk emlékezni ezen kiváló és kitűnő kartársunkra és hűséges barátunkra, minden megújuló új év is emlékét mélyebben és mélyebben fogja lelkünkbe vésni. A letűnt év és egyáltalán az utolsó évek nagyon sötétek voltak. A zord, zimankós időjárást az ügyvédi kar valahogyan csak elbírta volna, de évek óta állandó viharok és förgetegek pusztítanak végig az ügyvédi karon, az ügyvédi munkaterületeken és ügyvédi jövedelmeken. A sors bennünket a szó legszorosabb értelmében a lét vagy a nemlót kérdése elé állított. A jelen valóban nem nyújt vigaszt és így a közmondás szavai szerint az ékes múlt felé kellene fordulni. Én azonban ezt nem tanácsolhatom a karnak, a mai ügyvédségnek sokkal, de sokkal fontosabb feladatai vannak, mint éldegélni az elmúlt idők boldogságán. Mi most állandóan harcban és háborúban állunk a kar létének fenntartása és jövőjének biztosítása végett. Nem jó katona az, aki a golyózáporban a multak dicsőségén ábrándozik. A viszonyok reánk kényszerítették a küzdelmet, mi ezt már megszoktuk, második természetünkké vált, amelyről csak majd akkor mondhatunk le, ha immár célt értünk és siker koronázta törekvésünket. Én addig, amíg vezéretek vagyok, zászlónk kai kezemben, ha pedig megszűnők vezéretek lenni, zászló nélkül, mint közkatona tovább harcolok és most is harcra hívlak fel Benneteket. Higyjétek el nekem, a mi küzdelmeink nem voltak eddigelé sem meddők. Most fejeztein be kamarai elnökségem 15-ik évét. A vezéri pálcát a Károlyi-forradalom alatt vettem át anélkül, hogy a forradalmi aerának lettem volna a szülöttje, támogatója vagy bármilyen tekintetben barátja ; anélkül, hogy akár értelmi, akár lelki közösség állt volna fenn köztem és a forradalmi törekvések között. Ezen nagyon viszontagságos és állandó küzdelmekben kimerült 15 év alatt, amely példa nélkül áll az ügyvédség történetében a kamarák létesítése óta letelt 60 év alatt, sikerült megtartani, megmenteni a karnak erkölcsi kincseit. A kar ma is él, a Kamara is létezik és nem hullottunk szét mint a pelyva, de ma is tömör egészet képezünk. Az ügyvédi karnak egységét, harci készségét és harci képességét nem tudta megbontani a Károlyi-forradalom, nem tudta ezt elpusztítani a bolsevisták uralma sem, nem törte meg az ellenforradalom és annak gyászos kilengései. A világgazdaság depressziója és az ezek nyomán keletkezett ügyvédellenes áramlatok alatt igen sokat szenvedett a kar, de továbbra is titáni harcot vív, nem ernyed el, nem defetista, tudja azt, hogy van dicső múltja és nagy rendeltetése a jövőben. Nemzeti érzés, hazafiúi lélek lakozik minden egyes ügyvédben, a kar vezetősége tisztában van azzal, mihez van jussa az ügyvédi karnak, hogy életfeltételei biztosíttassanak és éppen ezért válvetve küzd hittel és reménnyel a jobb jövő kialakulásáért. Nagy eredmény az, tisztelt Barátaim, ha megállapíthatjuk, hogy a kar erkölcsében, életerejében, célkitűzéseiben intakt és ma is hatalmas igazságügyi és társadalmi egység. Ha most, a mandátumom lejártával átadom fiatalabb erőnek a vezéri zászlót, azt azzal az öntudattal fogom tenni, hogy sikerült a kart sok, sok veszedelem között megmenteni, együttartani, mint egészséges és egységes szervezetet, mely az ellenséges áramlatok elmultával fejlődő képességének újra eredményes tanujeleit fogja adni, s régi politikai és társadalmi fajsúlyát vissza fogja nyerni. A december 17-i ünnepi közgyűléssel zár* tuk le a letűnt évet és az igazságügyi minisz.