Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 37. szám - Dési Géza az ügyvédkérdésről. - Részlet a Nyugdíjintézet képviselőházi vitája folyamán tartott beszédéből - A szegényvédelem túltengése

150 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 37. S7.ÁM. betartásától a kizárás, illetve törlés lehe­tőségét, hogy az egy egész életpályát érintő kihatásában ne csupán közigazgatási úton, hanem bíróilag, éspedig a fegyelmi eljárás garanciális szabályainak betartásával mon­dathassák ki. Az Ürts. 7. §-ának utolsó bekezdése, más ellenkező törvényes ren­delkezések hiányában, miként azt a kir. Kúria ügyvédi tanácsa többek között az Üt. 1773/1932. sz. határozatában is ki­mondotta, alkalmazást nyer az ügyvéd­jelöltekkel szemben és javára is. (Kúria 1934. okt. 13. Üft. 3691/1904. Elnök: Finkey ; előadó,: Gál László.) Volt köztisztviselő ügyvéd képviseleti jog­korlátozásának határa. Dr. N. Ni; mint önálló működési körrel felruházott kir. tör­vényszéki jegyző, végelbánás alá vonatván az x-i kir. törvényszék elnökének értesítése szerint a szolgálat alól az 1932. évi február hó végével mentetett fel. Az 1930 : XXXIV. tc. 131. §-a kimondja, hogty az az ügvód, aki az ügyvédek lajstromába való felvétel előtt ítélőbíró, kir. ügyész vagy más köz­tisztviselő volt, hivatali működésének meg­szűntétől számított három éven át nem kép­viselhet feleket az előtt a bíróság vagy ható­ság előtt, amelynél mint bíró vagy tisztviselő működött, illetőleg amely bíróság mellé van rendelve az a kir. ügyészség, amelynek tagja volt. Ezek szerint dr. N. N., aki az x-i kir. törvényszéknél önálló működési körrel felruházott kir. törvényszéki jegyző volt, hivatali működésének megszűntétől számított három éven belül feleket az x-i kir. törvényszék előtt nem képviselhet. Ebben az irányban tehát a választmány helyesen döntött. Ámde ez a korlátozás a törvény helyes értelmezése szerint más bíró­ságokra, nevezetesen az x-i kir. törvény­szék alá rendelt kir. járásbíróságokra, nem terjeszthető ki, miért is a választmány végzését e részben meg kellett változ­tatni s a rendelkező rész értelmében kel­lett határozni. (Kúria, 1934. okt. 13. Üft. 4378/1934. Elnök : Finkey; előadó : Gál \ László.) Az Ü:ts. 29. § a szerint az ügyvédi kama­rák választmányának határozatai ellen a kir. Kúria ügyvédi tanácsához fellebbezés­nek csak azokban az esetekben van helye, amelyekben azt a törvény kifejezetten meg­engedi. Az x-i Ügyvédi Kamara választ­mányának határozata, érdemi intézkedés nélkül, csupán felhívás a bejegyzést kérő fellebbezőhöz, hogy a felvételnek a törvény­ben írt, valamint az állandó gyakorlat értei­mébon megkívánható feltóteleit igazolja, illetve, hogy a törvény s a vonatkozó tör­vényes rendeletek követelménycinek elő­zetesen tegyen eleget. Ilyen felhívás ellen az Ürts. és az azt kiegészítő egyéb törvény­helyek a fellebbezést nem engedik meg, miért is a rendelkező rósz értelmében kellett hatá­rozni. Eellebbező ügyvéd természetesen nincs elzárva attól, hogy ha kérelme tár­gyában érdemleges határozat hozatik s azt sérelmesnek találja, ellene a törvényes határ­időn belül jogorvoslattal élhessen. (Kúria 1934. okt. ' 13. Üft. 3814/1934. Elnök: Finkey ; előadó : Gál László.) Külföldi ügyvédség hírei. A Belgrádi Ügyvédi Kamara jelentése. A Belgrádi Ügyvédi Kamara hivatalos lapja, a «Branic» (Védő) legutóbbi száma egész terjedelmében közli a Belgrádi Ügyvédi Kamara évi jelentését az 1933. október elsejétől 1934. szeptember 30-ig terjedő idő­ről. A jelentés részletesen kifejti, hogy mi­lyen nehéz helyzetben van a jugoszláv ügy­védség, nemcsak azért, mert a gazdasági válság fokozottabban érezteti hatását az ügyvédség helyzetére, hanem azért is, mert jóformán ismétlődő szabály, hogy minden új törvény, rendelet, vagy szabályrendelet tartalmaz valami káros rendelkezést az ügyvédségre nézve. Az ügyvédségtől azt kívánják, hogy ingyenesen képviselje a szegényeket, ingyenesen védjen a büntető­bíróságok és az ú. n. államvédelmi bíróság előtt, a földmívesektől ne kapjon, vagy csak mérsékelt tiszteletdíjat, viszont a törvény nem védi meg kellőképpen az ügyvédeket a zugírászoktól, nem engedi meg az ügy­védi képviseletet a katonai és az egyházi bíróságok előtt ós az állami hatóságok előtt az ügyvédek kénytelenek egy sorban tolon­gani a többi közönséggel, a pénzügyi ható­ságok elviselhetetlen adókkal sújtják az ügyvédeket s mindezt betetőzi egy ki nem elégítő ügyvédi tarifa. Különösen súlyosan érinti az ügyvéde­ket az adóhatóságok eljárása, amelyek teljesen téves külső kritériumok (látszat) alapján állapítják meg az ügyvédek kere­seti adóalapjait. Az ügyvédi kamarák ez ellen a többi lat cincr-osztály okkal, orvo­sokkal, mérnökökkel, gyógyszerészekkel stb. együtt vették fel a harcot és ígéretet is kaptak a pénzügyminisztertől panaszaik orvoslására. Statisztikai adatok és pénztárosi jelentés fejezik be az érdekes jelentést. A statisz­tikai adatok szerint folyó évi szeptember 30-án összesen 672- bejegyzett ügyvédje volt a belgrádi kamarának. Az ügyvédek száma az utolsó négy évben nagyban egész­bon nem változott, viszont a jelöltek száma az 1933. évi 140-ről 161-re emelkedett. Lényegileg ugyanazon panaszokat és megállapításokat tartalmazza a zagrebi ügy­védi kamara jelentése is. Kelényi Jenő, Sajtószemle. Ifj. Gergely Ernő : Valutaris bűncselek­mények jogszabályai. Büntető eljárás. A mű kiegészítő részét képezi szerző külföldi, és belföldi valutatartozások fizetése és behaj­tása című nemrég megjelent munkájának. Úgy a jogászvilág, mint a laikus közönség már régen érezte a hiányát az összes valuta­és devizajogi szabályokat és főként a bün­tetőjogi vonatkozású szabályokat tartal­mazó könyvnek. A szerző részletesen ismer­teti ezeket a szabályokat, tilalmakat és korlátozásokat, ezek megszegésének szank­cióit, a vonatkozó törvényeket ós rendele­teket és mindehhez nagyon jól összeválo­gatta a bírói gyakorlatot és a büntetőel­járási szabályokat is. Főelőnye, hogy vilá­gos, tömör ós mégis eléggé részletes. Szerző nem ambicionálja ezúttal sem, hogy saját véleményét állítsa előtérbe, vagy de lege ferenda nyilvánítson kívánságokat, csak útmutatót akar adni a valutajog büntető vonatkozású szabályainak tömkelegébe és ezt a célját nagy gyakorlati érzékkel össze­állított könyve el is éri. A tetszetős kiállítású és nagyon praktikus beosztású könyv szerző saját kiadásában jelent meg. (Ára 3*50 P.) Ügyvédi Hírlap, az Ügyvédek Reform­szövetsége Tagértesítője címmel október havá­ban új ügyvédi lap indult meg ifj. Nagy Dezső, Nyári Miklós ós Neugröschel Endre szerkesztésében. Az első szám friss tartal­mából kiemelkedik a Szövetség elnökének, Varannai Istvánnak a nyilatkozata az ak­tuális ügyvédpolitikai kérdésekről. A ház­kezelés és zárgondnokság kérdéseihez Beregi Endre és Brózik Bódog szól hozzá. A húsz­oldalas füzet számos önálló rovatban fog­lalkozik az ügyvédséget érdeklő kérdé­sekkel. Polgári Jog. November. Klang Henrik, a bécsi felső törvényszék tanácselnöke, egyer temi tanár a törvényhozó hatalmának hatá­rai-ról október hó 6-án Budapesten tartott előadásának összefoglalását közli első he­lyen. Nizsalovszky Endre a ranghellyel ren­delkezés sorsa Magyarországon címen írt cikkében megállapítja, hogy az eddigieken túlmenően valószínűleg még erőteljesebb lépések fognak következni a ranghellyel rendelkezés jogának háttérbe szorítása irá­nyában, minthogy az intézmény a mi gaz­dasági viszonyaink között tartós érvényesü­lésre nem mutatkozik alkalmasnak. Ballá Ignác a legújabb jogszabályokat ismerteti. Schwartz Izidor azzal a kérdéssel foglal­kozik, hogy kétoldalú szerződésnél eláll­hat-e az egyik szerződő fél, ha a másik szer­ződő félnek vagyoni viszonyai miatt az ellenszolgáltatást elvárni nem lehet. Vági József a judikatúra kiemelkedő döntéseit ismerteti. B. S. Almási Antalnak azt a tételét példázza meg, hogy minden magán­jogi tevékenység végeredményében az em­beri összeműködés főcélját szolgálja. Ugyan­csak B. 8. foglalkozik a versenyjogi popu­láris akciókérdésóvel. Ifj. Szigeti László Tárgyi felelősség és kármegosztás című szem­léjében helyesli az 1874: XVIII. tc. szelle­mében kialakult bírói gyakorlatot. Grosz Imre az utóajánlati árverésről, Nyulászi Alajos a tőketartalék és ingatlanérték­leírásról, ifj. Nagy Dezső az ügyvéd elsőbb­ségi jogáról értekeznek; utóbbi megálla­pítja, hogy a kérdés megoldásánál a per­költség önállóságának gondolatából és abból kell kiindulni, hogy a megítélt perköltség rendeltetése, hogy az az ügyvéd vagyoni szférájába jusson. Ne fogadjon el olyan ügyvédi vétívet, mely nincs az «OÜSz kiadványa)) jelzés­sel ellátva, mert csak ezek forgalomképesek. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Frnnklln-TársMjat nyomdája : Áforni V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom