Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 38. szám - A Budapesti Ügyvédi Kör november 28-án nagyszámú vacsora [...]

IV. évfolyam. 38. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. dec. 8. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr, Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr, Gerlóczy Endre, dr. Kováosy Dénes, dr. Kórody István, dr, Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. A Budapesti Ügyvédi Kör november 28-án nagyszabású vacsora keretében ünnepelte Tasnádi Nagy András igazságügyminiszteri államtitkárt. Az ünneplés terve már az államtitkár kinevezése idején megszületett, de nem volt végrehajtható, mert a Kamara épületének hónapokig tartó átépítése miatt a Kör hajléktalan volt és működése is megbénult. Most azonban, mikor a Kamara helyiségei a sikerült és ízléses újjáalakítás után újból megnyíltak, a Budapesti Ügyvédi Kör hozzá látott régi tevékenységének folytatásához, és alkalmat adott arra, hogy az ügyvédi kar Tasnádi Nagy Andrással szemben szeretetének és megbecsülésének kifejezést adjon. Az államtitkár nagy népszerűségét bizonyítja, hogy az Ügyvédi Körnek ezen a vacsoráján közel 200-an jelentek meg, nemcsak az ügyvédi kar, hanem a bíróságok, ügyészségek és az igazságügy minisztérium tisztikarának kitűnó'ségei közül is.. A vacsora külsó'ségeivel is dokumentálta ünnepi célját. Jelen voltak az igazságügyminisztérium és a bíróságok részéről Lázár Andor igazságügyminiszter, Horváth Dániel, Bézay Jenő, Kalotay Viktor, Stolpa József, Avedik Félix, Cso'pey Dénes, Loyzel Kálmán, Lukáts Jenő, Mendelényi László, Schilling Zoltán, Szabolcska Mihály, Auer György, Vályi Lajos, Kovács György, Meyer Gáza, az ügyészség részéró'l: Baróthy Pál, Polányi Aladár, Sárospataky József, Sirache Gusztáv, az egyetem részéró'l: Szladits Károly, a közjegyzői kamarák képviseletében : Lázár Ferenc, a MÁV. jogügyi osztálya részéró'l: Markos Olivér. Az Ügyvédi Kamarát Pdp József, Kövess Béla, Oppler Emil, Blauner Mór képviselte, de vezetésük mellett megjelent a vacsorán a kamara teljes tisztikara, egész választmánya, az ügyvédvizsgáló bizottság és a Kúria ügyvédi tanácsának tagjai is majdnem teljes számban. Az ügyvédképviselők közül ott volt Kelemen Kornél és ErődiHarrach Tihamér. * A vacsora végeztével Simon Mihály Pál, a Kör gazdája üdvözölte a vendégeket. Simon Mihály Pál után Dési Géza, a kör elnöke mondotta el a következő ünnepi beszédet : «Mi már régen készültünk erre az ünnepi estre, de keretkörülmónyek : az épület «tatarozása», meg a nyári szünet akadályoztak. De az igaz szerelem nem ismer akadályokat, várva vártuk, s most felfokozott várakozásunk teljesedésével, őszinte örömmel és együttérzéssel köszöntjük és üdvözöljük a mi ünnepeltünket, szeretett barátunkat, Tasnádi Nagy András államtitkár úr őmóltóságát. Tudom, nem tolakodás, ha hozzáfűzüm: a mi nagyrabecsült kartársunkat — nem szükséges esetleges félreértésre gondolnom és ezt tisztázandó megemlítenem, hogy nem az államtitkárságban vagyunk a mi ünnepeltünknek kartársai, hanem az ügyvédségben ő a mi kartársunk, tegnap is, ma ós holnap is. Legutóbb a képviselőházban az ügyvédi javaslat tárgyalásánál, igénytelen felszólalásomban a miniszter úr ő excellenciájának hálásan megköszöntem az ügyvédség iránt érzett lekötelező jóindulatát és jóleső elégtétellel állapítottam meg, hogy őnágyméltósága lelkében az ügyvédi hivatás és a hozzánk való tartozás : karakter indelibilis, velünk érez, s amikor a mi ügyünkről van szó, amikor nostra res agitur, akkor a miniszter úr magáévá teszi a mi ügyünket, s joggal elmondhatja : mea res agitur. Érezzük és tudjuk, hogy Tasnádi Nagy András államtitkár úr ebben a tekintetben is magáévá teszi és követi miniszterének gondolkozását ós célkitűzéseit, nála is eltörölhetetlen jelleg az ügyvédség s hűségesen osztozik sorsunkban, gondjainkban, reményeinkben és küzdelmeinkben. A hivatott ügyvédnél az ügyvédség valóban eltörölhetetlen jelleg, minden korban minden nemzet ügyvédjénél így volt, de különösen sarkigazság ós örökigazság nálunk. Más országokban az ügyvédség inkább magánjogi ténykedés volt s még büntetőjogi vonatkozásában sem súrolta a közjogot, addig nálunk a legrégibb időkbe visszamenőleg és a századokon át úgy az igazságszolgáltatás, mint maga a jogállomány mindig szervesen összefüggött az alkotmánnyal s a .közjogi helyzetnek is tükörképe volt. Az emberiség történetében, minden időben akadtak egyéniségek, akik a más ember jogáért, magáért a jogért és az igazságért «verum propter verum» és nehogy jogtalanság ós igazságtalanság uralkodjék, síkra szálltak s gyakran a vérpaddal cserélték fel szónoki tribünjüket. Ezek született ügyvédek voltak, diploma nélkül is jogvédők, mert az ügyvédet nem az oklevél, hanem a lélek teszi. Az elhivatottság — advocatus, akit hívnak, odahívnak, segítségül hívnak — s ha nem az hívja, akin segíteni kell, úgy hívja a saját lelkiismerete, küldi az ellenállhatatlan belső parancs, menj, légy embertársad segítője, kard az igazságért, pajzs az igazságtalanság ellen. Friedrich List mondja, hogy mennél civilizáltabb és szabadabb valamely nemzet, annál nagyobb megbecsülésben részesíti az ügyvédséget. Az ügyvédség helyzete, s az, hogy mennyi tiszteletet és szabadságot kap, egyúttal az egyetemes szabadságnak ós jogállománynak fokmérője. Napóleon 1790 szeptemberében eltörölte az ügyvédséget, Magyarországon pedig a proletárdiktatúra 1919. márciusában ugyanezt tette. Mégis akadtak francia ügyvédek, akik Enghien herceget — Napóleon vórszomjával szemben védeni merészelték, s magyar ügyvédek, akik a forradalmi vértörvényszékek előtt polgártársaik védelmére siettek. Kínában, ha a bírónak nem tetszik az ügyvéd előadása, úgy egyszerűen megbambuszoltatja, annyi botütésre ítéli, amennyit éppen megfelelőnek tart, ez ott a «bírói mérlegelés* s ugyanúgy tesz a tanúkkal is. Angliában az ügyvéd épp olyan immunitást élvez, mint a parlament tagjai. Kína is konzervatív, Anglia is, . ilyen különféleképpen fest a tradíció itt és ott.