Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 36. szám - A magyar ügyvédet nem szabad állandóan pellengérre állítani. Petró Kálmán Váry Albert, Dési Géza képviselőházi beszédei

IV. évfolyam. 36. szám, Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. nov. 24. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. «A magyar ügyvédet nem szabad állandóan pellengérre állít ani.» — Petró Kálmán, Váry Albert, Dési Géza képviselőházi beszédei — Nagyon divatos lett az ügyvédi kar működésének lekicsinylése, támadása, sőt pellengérre állítása. A támadások hosszú sora folytatódott a képviselőház egyik legutóbbi ülésén. Györki Imre indítványozta, hogy a földmíves munkások munkaviszonyaiból eredő vitás kérdések jogi elintézése vétessék ki a főszolgabírói hatáskörből és utaltassék a bírói hatáskörbe. A földmívelésügja miniszter az indítvány ellen foglalt állást azzal az indokolással, hogy «az az együgyű szegény ember, amikor tárgyalásra kerül a sor ós annak a ro&sXy felnek az ügyvédjével kerül szembe,' sokkal nehezebben fogja megkapni igazát, mint megkapta attól a szolgabírótól, attól a közigazgatási hatóságtól.)) j? Ezt a miniszteri támadást kiegészítette Mikecz István közbeszólása : «De viszont az ügyvédek sem kereshetnének annyit». Kállay miniszter támadását önérzetesen utasította vissza Petró Kálmán, akinek igen szép és igen figyelemreméltó beszéde abban kulminált, hogy «végre valakinek meg kell mondania azt, hogy vigyázni kell a magyar ügyvédre, mert a magyar ügyvéd tud erő lenni, a magyar ügyvédet nem szabad bántani és nem szabad állandóan pellengérre állítani.)) Petró Kálmán beszédének a miniszter támadását visszautasító részét következőkben közöljük és azt követőleg Váry Albert ós Dési Géza beszédének ama részeit, melyekben Váry nagy melegséggel, Dési nagy ékesszólással méltatták az ügyvédi kar érdemeit és csatlakoztak Petró bátor állásfoglalásához. Petró Kálmán: A magyar ügyvéd évszázadokon keresztül éppen olyan szerepet játszott, mint a magyar nemesség, a magyar főúr, a magyar főpapság, mert ahol a nemesség, a mágnás ós a főpapság szerepelt, mindenütt ott volt a magyar ügyvéd is a maga szorgalmával, a maga tudásával ós támogatta a közületeket, az önkormányzatokat, a városokat és a magyar ügjrvéd tudása és szorgalma folytán mindenütt nagy tekintélyre tett szert. A magyar ügyvéd nemcsak a jogszabályokat magyarázta, hanem a jogszabályokat meg is őrizte. A magyar ügyvéd nemcsak a bíróságnak volt állandó segítőKiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. társa, hanem a jogfejlődésnek is olyan faktora volt, amely nélkül a magyar jog ilyen fényessé, mint ahogyan ma áll, soha ki nem fejlődhetett volna. Amikor végig az egész magyar történelemben, évszázadokon keresztül látjuk az ügyvédi tekintélyt, ugyanakkor azt kell megállapítanunk a közeimultra és a mai időkre vonatkozólag, hogy az ügyvédi tekintély már nem az, ami ezelőtt száz esztendőkkel vagy ezelőtt akár ötven esztendővel volt és nem lehet letagadni, hogy az ügyvédi tekintélyen valami csorba esett. Ez a csorba előttem azért természetes, mert hiszen annakidején nem volt annyi az ügyvéd, amennyi ma. Az ügyvédi tekintély az ügy, védek számának gyarapodásával bizonyos mértékben természetszerűleg csökkent is. Ma Magyarország G300 ügyvédje között nem lehet csupa kiváló és tehetséges ember, i Nem lehet, hogy ma annyira szelektálhasson az ügyvédek között akár az ügyvédi kamara, akár pedig maga az ügyvédi vizsgálóbizottság és hogy csak elsőrangú, csak kiváló egyéneket engedjen erre a pályára. Az ügyvédi tekintély leromlásának ezzel az okával együttjár a gazdasági leromlás is. A szegény, a nyomorba hajtott ügyvédtől nem kívánhatjuk azt, hogy éppen olyan fellépéssel álljon a fórum elé, mint a jómódú ügyvéd vagy a múltban a grófok, a megyék, a városok s az egyházak vagy az alapítványok ügyészei. A mai ügyvéd a nyomorral küszködik és — mi ügyvédek, akik a közéletben élünk magunk is — ismerjük be, minél nagyobb a nyomor, annál kesébb ügyvédi etikával találkozunk. Pedig az ügyvédi etika szerintem valahogyan több a becsületességnél, több a tisztességnél, az ügyvédi etika nemcsak egy ilyen általános fogalom, hanem inkarnációja magának az ideális ügyvédnek. Az ügyvédi etikát nem tudja mindenki megérteni és éppen azért, mert a sok ügyvéd között vannak és lehetnek olyanok, akiknek előképzettségük megszerzése alkalmával nem volt módjuk talán principálisuktól sem tanulni az ideális ügyvédi etikát, nem kívánhatjuk azt, hogy mindenki erre a magas fokára emelkedjék fel az ügyvédi etikának. Csak egy példát mondok. Az ügyvédi fegyelmi ügyek tárgyalásánál nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy az ügyvédi etikába ütköző, illetve etikaellenes cselekményeket követtek el a bírói pályáról átjött tekintélyes ügyvédek. Azt látjuk, hogy a bírói pályán egészen nagy magaslatra, a kúriai bírói rangra emelkedett ügyvédeknek nincs érzékük ahhoz, hogy mit tesz az : ügyvédnek lenni. Ügyvédnek lenni mélyen t. Ház, nagyon nehéz feladat. Ügyvédnek, ideális ügyvédnek lenni, nem a kenyérkereső foglalkozás. Ideális ügyvédnek lenni nem azt jelenti, hogy az ügyvéd minél több klienst fogjon össze vagy képviseljen. Nem ezt jelenti ügyvédnek, magyar ügyvédnek lenni, mert — azt hiszem — mi, hozzám hasonló magyar ügjrvédek, akik az ügyvédi osztály közepén foglaljuk el a helyünket, csak büszkék tudunk lenni, hogy ügyvédek vagyunk, mert ügyvédnek lenni azt jelenti, hogy becsületesnek kell lenni, tisztességesnek kell lenni és hogy mindazt, amit az ügyvéd az ügyvédi vizsga után, az ügyvédi esküben elvállal, amire megesküszik, hűen, becsületesen teljesítse. Oppler Emil kiváló kartársunknak van egy könyve, amely az ügyvédi művészetről szól. Ezt a könyvet odaadnám minden ügyvéd kezébe, de nemcsak minden ügyvéd, hanem odaadnám minden ügyvédjelölt kezébe is és az ügyvédi vizsgálóbizottságon nemcsak azt kérdezném meg az ügyvédjelölttől, hogy tud-e eleget, hogy fejében van-e mindaz, amit neki ügyvédi életében a jogból tudnia kell s a bíróságnál alkalmaznia kell, hanem megkérdezném, illetőleg kitapogatnám belőle az ügyvédi vizsga alkalmával a bizottság előtt, hogy méltó-e ügyvédnek lenni? Átnéznék annak a fiatalenbernek a lelkén és megpróbálnám megállapítani, szabad-e azt a fiatalembert az ügyvédi etika szempontjából odaengedni a nagyközönség közé és szabadlevelet adni neki arra, hogy kenyerét megkeresve, mindenkit jogszerűen képviselhessen. Mert képviselni ügyeket ós ügyfeleket nagyon sokféleképpen lehet. Éppen azért, arra akarok itt rátérni, ami nekem ebben a Házban is fáj, ami nekem különösen a, középosztálytól fáj, hogy van egy ügyvédellenes hangulat, amely ügyvédellenes hangulat nemcsak a középosztályban, hanem magában itt a Házban is léptennyomon megnyilvánul. Mondom, ez fáj azoknak a magyar ügyvédeknek, akik büszkék arra, hogy ügyvédek. Általánosítani ügyvédet és ügyvédet nem lehet. Én nem állítom, hogy nincs az ügyvédtársadalomban bűnös, hogy nincs olyan, aki bűncselekmémónyeket követ el, aki fegyelmi vétségeket követ el, hogy nincs olyan, aki ügyfelének érdekeit kijátsza vagy pedig túlzottan keres, mondom, nem állítom, de ez nem minden ügyvéd. Differenciát kell tenni az olyan ügyvédek között, akik ezt megteszik és az