Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 30. szám - Juhász Andor - Juhász Andor búcsúbeszéde

IV. évfolyam. 30. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. okt. 6. ii ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. 3c Juhász Andor nyugalomba vonulása alkalmából a Budapesti Ügyvédi Kamara vezetősége elbúcsúzott a nagy bírótól. Bár a kamara elnöke hízelgő' jelzőkkel nem fukarkodott, a napilapokban közzétett búcsúszavai mégsem fejezik ki eléggé híven az egész ügyvédi kar érzelmeit. Nem elég annak elismerése, hogy Juhász Andor a legnagyobb megértéssel viseltetett az ügyvédeknek jogos kívánalmaival szemben és hogy sok nagy fontosságú kérdésben segített az ügyvédi karon. Juhász Andor sokkal többet tett, mint amennyit ezek a szavak kifejeznek. Az ügyvédi kar legválságosabb helyzetében, 1933. január havában, midőn egy volt miniszterelnök és a miniszterek, politikusok kis- és nagygazdák hosszú sora koncentrikus támadást intéztek az ügyvédi kar ellen, midőn a bizalmi válság a katasztrofális gazdasági helyzettel párosulva lelki válságba sodorta az ügyvédi kart, Juhász Andor nagy feltűnést keltő évnyitó beszédében páratlan tekintélyének latbavetésével az ügyvédi kar mellé állt. Felejthetetlenek szavai: az ügyvédi kar megmentése : közérdek, nemzeti érdek. A nagyszabású ós nagyhatású beszéd elnémította az ügyvédi kar ellenségeit. A támadások megszűntek, és ha az évnyitó beszédben sürgetett reformok mai napig nem is valósultak meg, mégis az ország első túrájának elismerő és szeretetteljes szavai új reményt öntöttek a csüggedő ügyvédi karba és lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy lelki kríziséből kimenekült. Nem volt semmi meglepő abban, amit Juhász Andor 1933. január havában mondott. Hosszú bírói pályáján mindig a legnagyobb melegséggel és elismeréssel beszélt az ügyvédi karról és annak működ óséről. Midőn, mint a budapesti Törvényszék elnöke 1915. január 8-án a Pp. életbelépése után az első perfelvóteli tárgyalást megnyitotta, rámutatott arra , hogy : a magyar jogszolgáltatás ügye csak abban az esetben arathat végleges győzelmet, ha annak lobogóját biró és ügyvéd becsületes erős kezekkel emelik magasra. Az Ügyvédi Körben tartott 1920. április 15-i előadása során mondotta, hogy : a birói és ügyvédi kar az a hatalmas két főjpillér, amelyen az igazságszolgáltatás merész boltozata nyugszik. 1930. április 29-i felsőházi beszédében erőteljesen sürgette a régóta kilátásba helyezett reformokat az ügyvédi kar érdekében. Juhász Andor 1933. január havában tehát csak megismételte, amit évtizedeken mindig mondott. De oly időpontban ismételte meg az ügyvédi kar fontosságáról és kiválóságáról vallott véleményét, midőn az egész közélet e szerencsétlen kar ellen fordult és a kar barátai, féltve népszerűségüket nem mertek felszólalni. «Az ügyvédi kar megmentése közérdek, nemzeti érdek» oly szavak, melyek a mag}^ar ügyvédi kar történetében örök időkre arany betűkkel maradnak bevésve. És ezért a Budapesti Kamara vezetőségének búcsúbeszédét ki kell egészítenünk : a magyar ügyvédi kar nem búcsúzik el Juhász Andortól. A kii. Kúria elnöke nyugalomba vonul, de Juhász Andor a magyar igazságügynek, úgy, mint eddig, jövőben is irányítója, az ügyvédi kar megértő pártfogója és aktív barátja marad élete végéig. Teller Miksa. __ Juhász Andor búcsúbeszéde. A nyilvánosságnak szánt búcsúbeszédemet a januári évnyitó teljes-ülésben mondottam el, ma — hivatali működésem utolsó napján azért fárasztottalak Benneteket — hogy még egyszer magam körül lássam ebben a pompás teremben kedves, ragaszkodó bírótársaimnak egyetemét és egészen bizalmas baráti istenhozzádot mondjak nektek, akik kilenc esztendőn át, igen nehéz időkben is, lelkesen, hűségesei], minden áldozatra készen állottatok oldalam mellett. Nyugalomba lépésem nem a személyemet egyébként érintő változások miatt fájdalmas, hiszen az önzés és hatalomvágy sohasem tudott erőt venni rajtam, hanem kizárólag azért, mert tőletek — akik ezalatt a hosszú évek alatt olyan közel voltatok hozzám, mint gyermek az apjához, mint testvér a testvéréhez — el kell távolodnom. A mélységes hála és elismerés azok az érzések, amelyekkel ebben a pillanatban szívem telítve van és amely érzéseknek meghatottságomat leküzdve, néhány keresetlen szóval, hiszen a frázisoknak sohasem voltam barátja, hangot kell adnom. Fogadjátok mindnj^ájan, egyenként és együttesen, kezdve nagyrabecsült barátomon és fáradhatlan elnöktársamon, Oswald István őexcellenciáján s hozzátok számított testvérhatóságunknak, a koronaügyészségnek tisztelt tagjait is, soha el nem múló hálámnak és legforróbb köszönetemnek őszinte kifejezését azért az odaadó támogatásért, amellyel terhes és kényes elnöki tisztem gyakorlását szinte könnyűvé tettétek, azzal is tetézvén áldozatkészségteket, hogy erőim és képességeim fogyatékos voltát mintegy elleplezve, javarészt nékem engedtétek át saját hősies erőfeszítéstek és munkásságtok gyümölcseit és dicsőségét. Olyan testületben, ahol a parancs és feg}relmezés ismeretlen fogalmak, ahol a testület minden egyes tagja önálló és független egyéniség, csakis a közös nagy célok rajongó szeretete és az emberi gyarlóságoktól megtisztult bírói jellemek megértő összekapcsolódása teremthet meg és tarthat fenn ilyén áldozatos harmóniát. Áldjon meg benneteket, kedves barátaim, a Mindenható kegyelme erővel, egészséggel ós-minden földi jóval, — maradjatok továbbra is rendületlen hívei és őrei az igazság szent eszméjének s éltető elemének a bírói függetlenségnek, — engemet pedig tartsatok meg — kérlek — megtisztelő baráti jó emlékezetetekben. Isten veletek !