Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 27. szám - Kamaránk újjáalakított székházáról

27. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 109 ülése a külföldi vendégek tiszteletére a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében (V., Szemere-utca 10.). Tea. — Este 9 órakor: Budapest székesfőváros polgármestere a gróf Wenckheim-palotában (VIII., Keviczky utca 1.) fogadja a kongresszus tagjait. Tea. Szeptember 8. Este 8 órakor : A Magyar Jogászegylet vacsorája a konferencia tagjai­nak és családtagjainak tiszteletére a Szent Gellért-szállóban. Szeptember 9. Kirándulás autóbuszokon Egérbe, Párádra, Mezó'kövesdre. A kirán­dulást az íbusz. rendezi-. Szeptember Í0. Este 8 órakor: Hajó­kirándulás a Dunán. Vacsora, tánc. Kendezi az Ibusz'. * A konferencia idején a titkárság irodája a Magyar Tudományos Akadémián lesz. Azok, akik a konferencián részt venni kíván­nak, lehetőleg már szeptember 5-én jelent­kezzenek a titkári hivatalban. A konferen­cián résztvevőknek be kell lépniök a Nemzet­közi Jogi Egyesület magyarországi csoport­jába. Jelentkezni lehet a Magyar Jogász­egylet ügyvezető titkáránál (M. kir. Kúria, telefon : 21—5—72) vagy a Nemzetközi Jogi Egyesület magyarországi csoportjának tit­káránál (V., Báthory-utca 3. IV. em. 21. Telefon : 26—2—27.)' Tagsági díj a Jogász­egylet tagsági díján felül évi 8 pengő. A meg­hívásokat és a konferencia iratait a titkár­ság Csak személyes jelentkezés esetén adja ki. — A konferencia titkárai: C. J. Colombos, Geőcze Bertalan, Király Ferenc, James Petrie, Ruhmann Emil és Szászy István. — Augusz­tus 15-e után minden megkeresés a Magyar Tudományos Akadémián működő titkári hivatalhoz intézendő. A vidékről érkező résztevők utazásukról és elszállásolásukról az Ibusztól kapnak részletes felvilágosítást. Szemelvények a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának gyakorlatából. Elévülés. L Elévülés kezdő időpont]at Megjegyzi a kn\ Kúria Ügyvédi Tanácsa, hogy téves az elsőfokú fegyelmi bíróságnak az a jogi állás­pontja, mely szerint bár a házmesteri állás­nak a panaszlott ügyvéd mint házgondnok által pénzért történt közvetítését és ezen illegális keresménynek ügyvédi tiszteletdíj címe alatt legális formába való öltöztetését fegyelmi* szempontból súlyosan kifogásol­hatónak minősíti, mégis panaszlott vád tár­gyává lelt ténykedésének ezt a mozzanatát, büntethetőségének elévülése okából, a jelen fegyelmi eljárás keretében elbírálhatónak nem találta. Téves pedig az elsőfokú fegyelmi bíróságnak ez az álláspontja azért, mert a panaszlottnak vád tárgyává tett az az el­járása, hogy a szerény anyagi viszonyok kö­zött élő panaszostól — formailag ügyvédi tiszteletdíj címén, lényegileg azonban ház­mesteri állás közvetítése fejében — 1000 P-t jogellenesen felveti, azzal a további maga­tartásával, hogy ezt az öSSzéget jogidlenesen visszatartotta és a. panaszosnak a. polgári bíróság vonat kozó jogerős ítélete ellenére stmi térítette vissza, szoros összefüggésben áll, sőt egységes és folyamatos cselekményt alkot, amelyre vonatkozólag éppen ezért az elévülés is egységes és az mindaddig meg sem kezdődhetik, míg panaszlott a jogelle­nesen felvett és visszatartott összeget a pa­naszosnak vissza nem térítette. (Kúria, 1934. április 21. Üft. 75/1934. Elnök: Osvald; előadó : Sztankovits.) II. Az Ü. R. 68. § ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt folytatott fegyelmi el­járás során mindenkor az vizsgálandó* hogy az ügyvédnek valamely ügyien, vagy vala­mely üggyel kapcsolatban tanúsított maga­viselete a maga egészében sérti-e az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét és figyelembe kell venni az ügyvéd magatartására vonat­kozó s azzal kapcsolatos összes körülménye­ket, tehát azokat is, amelyek esetleg a fel­jelentést két évvel megelőzőleg történtek. A fegyelmi bíróság panaszlottat abból az okból mentette fel, mert úgy találta, hogy panaszlott — panasz és vád tárgyává tett — cselekményeinek, illetve magatartásának fe­gyelmi úton való büntethetősége az Ü. E. 102. §-a rendelkezése értelmében elévült azért, mert a vád tárgyát képező cselekmé­nyek elkövetésétől kezdve két év folyt le anélkül, hogy a fegyelmi feljelentés megté­tetett volna. A fegyelmi bíróságnak ez a megállapítása téves. A fegyelmi bíróság ugyanis a 7. sor­szám alatt hozott határozata szerint panasz­lott ellen a fegyelmi eljárást és vizsgálatot az Ü. R. 68. §-ának b) pontjába ütköző fe­gyelmi vétség miatt rendelte el és a 21. sor­számú határozata szerint a panaszlottat a 68. § aj és b) pontjába ütköző fegyelmi vét­ség miatt helyezte vád' alá. Az idézett tör­vényszakaszra alapított vád alapja a pa­naszlottnak az N. N. X-i lakos megbízásából és képviseletében végzett ügyvédi munkák­nak az ellátása körül, valamint ezzel kap­csolatban nevezett panaszossal szemben ál­tala érvényesített ügyvédi költségek elszá­molása és biztosítása körül tanúsított maga­tartása, nemkülönben a panaszlottnak ezek­kel szintén összefüggésben levő az a cselek­ménye volt, hogy panaszlott harmadik sze­mélyek, mint hitelezők jogainak a meg­hiúsítására irányuló célzattal kebeleztetett be a maga javára N. N. ingatlanaira 800 pengő erejéig zálogjogot. Nem vitás, hogy utóbbi zálogjognak a tör­lése csak az 1931. évben, a jelzálogul szol­gált ingatlan bírói elárverezésével kapcso­latban, a panaszlott által panaszossal szem­ben igényelt költség címén visszatartott 488 P 04 fillér összegnek a panaszos részé­ről való bírói letétbe helyezése pedig csak a fegyelmi eljárás során történt, s ugyancsak az elévülési határidőn belül történt panasz­lott költségeinek N. N. ellen a panaszlott által követelt aránytalanul nagyobb összeg­gel szemben 244 pengőben való megállapí­tása, s így megállapítható, hogy panaszlott­nak vád tárgyává tett magatartása részben még az elévülési határidőn bélül, sőt még a fegyelmi eljárás során is folytatódott. E mellett (.. .Mint a fejben...). A panasz­lottnak panasz és vád tárgyává telt cselek­ményeit, mint egységes ügyvédi megbízat ás­sál kapcsolatosakat is, mint egységes maga­tartási kellelbírálni.Mini hogy panaszlot bnak N. N. ügyeiben tanúsított magatartásának fentebb kiemelt részletei fegyelmi eljárás szempontjából elévülteknek nemtekinthetők, s mivel azok a vád tárgyává tett összes cse­lekményekkel kapcsolatosak, — tévedett a fegyelmi bíróság akkor, amikor az Ü. R. 102. §-ára való hivatkozással panaszlottat az ellene emelt vád alól felmentette*Mivel pedig ilyképpen a fegyelmi bíróság a panasz­lott ellen emelt vád érdemi elbírálásába nem is bocsájtkozott, ez okból a fegyelmi bíró­ság ítéletét feloldani és a fegyelmi bíróságot újabb főtárgyalás tartására és a vád érdemi elbírálására kiterjedő újabb ítélet hozatalára kellett utasítani. (Kúria, 1934. április 28. Üft. 99/1934. Elnök : Osvald ; előadó : Rásó.) III. Az Ügyvédi Tanács határozataiban (Üft. 311/1929. stb.) kifejezésre juttatott jogi álláspont szerint az, hogy az ügyvédnek valamely üggyel kapcsolatban tanúsított magaviselete az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sérti-e, nem csupán a panasz tárgyává tett konkrét ténykörülményekből, hanem a fegyelmi eljárás során vizsgálat tárgyává tett egész magatartásából íté­lendő meg, következésképpen az 1874. évi XXXIV. tc. 68. § b) pontjába ütköző fe­gyelmi vétség vádjának alátámasztására olyan kapcsolatos tények is szolgálhatnak, melyek a vád emelésekor már két évet meg­haladó idővel előbb történtek, ha egyébként a fegyelmi eljárás a vádlottnak az eljárás alapjául szolgáló ügyben tanúsított maga­viseletére vonatkozóan az elévülési határ­időn belül tétetett folyamatba. (1934. jú­nius 9. Üft, 185/1934. Elnök : Polgár ; elő­adó : HanJcovszky.) Panaszok a községi jegyzők magánmunkálatai ellen. A Kir. Közjegyzők Közlönye legutóbbi számában a hozzá beérkezett nagyszámú esetből újabb csokrot állított össze a jegyzői magánmunkálatok ékes vadvirágaiból. Ezek közül itt adunk néhány szemelvényt : 1. D. M. és özv. S. M.-né fábiánházai lakosok 1928. január 11. napján az anya? könyvvezető községi jegyző előtt házassá­got kötöttek. Ugyanezen a napon s ugyanaz a községi jegyző, ugyanazokkal a felekkel, elhallgatva, hogy azok már házastársak, vagy legalább is jegyesek, egy okiratot íratott alá. amelyben az asszony részére férje vagyonának holtigtartó haszonélvezeti jogát biztosítja. Az okiratot a, jegyző csak az asszony hosszas sürgetése ulán 1933-ban adta be a telekkönyvi hatósághoz, amely a haszonélvezeti jog bekebelezését el is ren­delte. A vonatkozó végzés kézbesítése után kis idővel a férj a házassági anyakönyvi ki­vonatot bemutatta a telekkönyvi hatóság­hoz s ezzel igazolta azt. hogy a nyilatkozat kiállítása idejűnn a felek már házastársak voltak, s mert a megállapodás nem volt köz­okiratba foglalva, az érvénytelen, ezért a bekebelezést elrendelő végzés hatályon­kívül helyezésével az eredeti állapot helyre­állítását s a haszonélvezeti jog törlését, kerté, amit a telekkönyvi hatóság elrendelt. Az asszony előadásából megállapítható volt, hogy a jegyző adta a férjnek a tanácsot, hogy az érvénytelen okirat alapján történt érvénytelen bejegyzést hatálytalaníttassa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom