Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 22. szám - A jegyzői "magánmunkák". Lehet-e bíró a fél képviselője?

III. évfolyam. 22. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. június 3. XX XX XI ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr, Teller Miksa, Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. jegyzői «magáimmnkák>>. (Lehet-e «bíró» a fél képviselője ?) Kötetek lettek már összeírva, szónoklatok ezerszám elmondva, vájjon szükségesek-e, jók-e, hasznosak-e ezek a magánmunkálatok? Az érdekelt körök évtizedek óta disputálnak, vájjon ezen magánmunkálatok szaporítják-e a pereket, vagy hasznot csinálnak annak, akinek a részére készülnek, egyszóval mindig csak abból a szempontból nézik ezen ügyet, vájjon az egyénre hasznos-e, célszerű-e, pedig szerény nézetem szerint ezen kérdés elbírálásánál egy sokkal fontosabb szempontot, a «köz», az «állam» érdekét kell figyelembe venni, amelyik azt mondja, hogy a fél képviselője nem lehet azon ügynek a bírája is. Akit a fél megfizet, megfizethet, az nem lehet ügyében bíró. Elméleti fejtegetés helyett az életből ragadok ki egy-két esetet : Meghal az atyám. Hagyatékát leltározzák, nekem a legalacsonyabb becsérték megállapítása az érdekem, a kincstárnak a mennél nagyobb érték az érdeke. Ki a bíró, aki vitát eldönti, az értékbizonyítványt kiállítja? — A jegyző'. (Azt hiszem, olyan naiv ember nincs Magyarországon, aki nem tudná azt, hogy a «közsógi elöljáróság* de fakto a jegyző; s a községbíró csak egy képzettség, műveltség, befolyás nélküli aláíró.) Az 1920 : XXXIV- tc. 24., 25., 26., 27. §-ai szépen előírják, hogy mi az értékelés alapelve, mit kell az illetékkiszabás alapjául venni. Mesterségem a hagyatéktárgyalás, okirat csinálás, ezerszám volt már a kezemben «adó- ós értékbizonyítvány*, de még nem tudok esetet, hogy az illetéktörvény 26. §-a alkalmazva lett volna, a többi szakaszok alkalmazásánál azonban bőséges alkalmam volt tapasztalni, hogy mit tesz az, mikor a vita eldöntője, bírója : a feleket képviseli. Ugyan egy községben, ugyan egy dűlőben körülbelül egy éven belül törtónt két értékbizonyítvány kiadás. Ugyanoly terjedelmű, természetes ugyanoly minőségű és teljesen egyforma értékű ingatlanokról az egyik félnek 200 pengőről, a másiknak 800 pengő értékről állított ki a jegyző bizonyítványt. A kiállító jegyzőt kérdőre vonták, válasza : Az egyiknél nem emlékezett arra, hogy azon dűlőben lévő földeknél az utóbbi időben eladás, értékesítés történt volna, így X kapott egy adó- és órtékbizonyít^1111111111111111111111811111111111111111111^ • m : ÜGYVÉDI I-IETIREND. = JÚNIUS 6—1 i : ! 6 E Kedd VÍ7. A «Budapesti Ügyvédúnió» heti 2 összejövetele. 2 V2 7. A «Bibáry-csoport» heti összejövetele. V2 7. Az «Ügyvédek Beforinszövetségen 2 heti összejövetele. 2 7. Az «Ügyvódi Közlöny» szerk.-biz. • ülése. Z 1 7 " Szerda 7. Az «Ügyvédek Független Pártján™ heti összejövetele m ! 8 ZCsütörtök 7. Az «Ügyvédek Szilágyi Dezső 2 Körén heti összejövetele. 8/17. Az ÜTE holdvilág-túrája és társas- vacsorája a Hármashatár-hegyre. Z Vezető : Csillag Aladár. 2 111 ; Vasárnap Az ÜTE propagandatúrája a Bör- • zsönyhe a Kisinóci menedékházhoz. Útirányok: 1. Kismaros—Kóspallug—™ Titház —Zebegénybe gyalogtúra. Vezető : Ribáry Ernő. Z 2. Utazás autóbusszal. • Vezető : Galambos Mihály. Z m m ványt adóalapon, Y-nál azonban a jegyzőnek eszébe jutott, hogy ezelőtt egy évvel történt eladás, s az azon eladásnál elért vételárat vette forgalmi értéknek. A jegyző feledékenysége, illetve emlékezőtehetsége pénzben kifejezve Y-nak 36, harminchat pengő többfizetést jelentett, X-nél a szerződésírás, tulajdoni jog bekebelezés költségeit viselte az állam, aki 36, harminchat pengővel kevesebb illetéket kapott. Kis- és nagyközségben kereskedő, mészáros, hentes, stb. stb. kereseti, jövedelem adóját a jegyző hozza javaslatba, illetve adja a pénzügyi közegek tudtára, ő mondja ki, ő határozza meg, hogy mi a kereskedő, mészáros forgalma —jövedelme. Ezen megállapítás ellen hiába sírok, panaszkodom, apellálok, még a közigazgatási bírósághoz is, mindenütt a válasz, hogy ténykérdéshez nem lehet nyúlni, azt eldönti az, aki a tényeket ismeri, tehát a jegyző. Természetes, hogy a pénzügyigazgatóság, a bíróság indokolása a panaszra azt mondja : vezessen a kereskedő, vagy mészáros könyvet, akkor nem lesz a jegyző kénye-kedvének kitéve. Igen ám! De az egész üzlet nem eredményez annyit, mint egy könyvelő tartása, s akkor inkább a jegyzővel csináltat egy fellebbezést, s ekként azután megtörténik azon frivol eset, hogy a jegyző a saját javaslata ellen fellebbez ; a saját javaslatát* igyekezik cáfolni, megdönteni. A jegyző hozza javaslatba az adóleírásokat. Házat akarok építeni, az építési engedélyt ; a megépített házba be akarok költözködni, a lakhatási engedélyt ; alakilag a főszolgabíró adja, de tényleg ós valójában a jegyző, mert a főszolgabíró csakis az ő javaslata szerint jár el, járhat el, mert a tényállást csak a jegyző ismeri. A kiskorúak, gondnokság alatt állók jogügyleteihez árvaszéki jóváhagyás szükséges. Ki adja meg a jóváhagyást? Ki dönti el, hogy a jogügylet a kiskorúakra szükséges, előnyös, hasznos-e? Kisebb szubsztratumú ügyekben az árvaszéki referens 40—50 kilométer távolra nem szállhat ki, ha nagyobb ügyekben kiszáll, akkor is csak a jegyző véleményét kell néki elsősorban figyelembe venni, tehát tényleg és valójában árvaszéki ügyekben a jegyző a bíró, ez természetes is, mert hisz az árvaszék nem ismeri a ténykérdéseket, tényállásokat, azért nem csinálhat, nem csinál mást, mint egy olyant hallgat meg, egy olyantól kór véleményt, aki ezeket ismeri. Köztudomású, hogy kis- és nagyközségekben lakók ügyeiben az árvaszéki elintézés az, hogy a szerződés kiadásával felhívja az Árvaszék az elöljáróságot, mondjon véleményt, vájjon a jogügylet a kiskorúra, gondnokoltra előnyös-e, nem-e? Tehát ezen közigazgatási ügyben is bíró az, kit a felek a szerződés, a beadvány készítéséért megfizettek. Ingatlant vásárlók. Birtokbizonyítvány kell. A jegyzőnek abszolút joga megadni, vagy annak a kiállítását megtagadni. Útlevélre van szükségem. Erkölcsi, vagyoni, szegénységi bizonyítvány kell ; kiadja a jegyző. Egyszóval mindazon közigazgatási ügyeimben, ahol ténykérdésekről kell dönteni, dönt valóságban a jegyző ; az alakilag bírókónt szereplő főszolgabíró, pénzügyigazgató, alispán határozatai, csakis a jegyző véleményének megfellebbezhetetlen írásbafoglalása. A magánmunkálatok kérdését nem azon az alapon kell megoldani, hogy a jegyzők tudnak-e okiratot csinálni; (szerény nézetem szerint van köztük, aki tud, van, aki nem tud) nem azon az alapon, hogy szaporítják-e a pereket, nem-e, mert ez a dolog nemcsak az okiraton, a felek természetén stb. stb. múlik, hanem azon az alapon, hogy elképzelhetetlennek tartom azt, miszerint egy modern államban közigazgatási ügyekben bíró legyen az, aki a felek képviselője.