Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 20. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. Felszólalás a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén [2. r.]

III. évfolyam. 20. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. május 20. KI ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr, Erdély Sándor, dr, Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr, Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. (Felszólalás a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén.) Kovácsy Dénes : * A mondottakból a következtetést levonva, az a véleményem, hogy a kari túlzsúfoltság ellen mindenekelőtt a további terhelés megszüntetésével kell védekezni, ami csupán a korlátozott ügyvédi létszám rendszereinek azonnal ható alkalmazásával képzelhető el. Annak az aggodalomnak, hogy ez az eszköz a kar függetlenségének és szabadságágának feladását jelenetené, nincsen helytálló alapja, mert nincs olyan magyar ügyvéd, aki a létszámkorlátozás keresztülvitelét az ügyvédi hivatásnak ezen elengedhetetlen kellékének árán kívánná végrehajtani. Éppen ezért tárgytalanok mai beállításukban és különben is csak a történelmi szemléletnek érvei ezek, amelyet azok az idők szültek, amelyeknek a hírhedt császári nyilt parancsa egyszerre 4000 harcos magyar ügyvéd elnémításával biztosította a .Bac/i-korszak és idegen funkcionáriusainak önkényuralmát, és amelyek aktualitását rnóg később is fenntartották azok az idők, amikor a bírói ÓS' közigazgatási hatalmat minősítési törvény hiányában minden nemes ivadék elnyerhette, mikor ezeknek hivatali és hatalmi önkénye ellen a polgári jogokat alkotmányos biztosítékok nem védelmezték. Ezek az érvek akkor volnának helytállóak, ha az ügyvédi pálya elé bárki olyan korlátokat kívánna állítani, amelyek az ügyvédi hivatás gyakorlatának jelenlegi szabadságát ós függetlenségét korlátoznák ; ha az ügyvédkedóst bárki az államhatalom kinevezésétől kívánná függővé tenni, vagy abban a kérdésben, hogy személy szerint ki bocsáttassék ügyvédi gyakorlatra, bárki az államhatalom közvetlen vagy közvetett beleszólását kívánná biztosítani. Minthogy azonban erre a korlátozott ügyvédi létszám legerólyesebb módozatainak javaslói sem gondolnak és valamennyi javaslat az autonómiának kívánja a lajstromba való felvétel jogát biztosítani, úgy arról beszólni, hogy a korlátolt ügyvédi létszám rendszere a hivatásbeli függetlenség sérelmét jelenti, hogy ez a polgári szabadságjogok védelmének kóptelenségi állapotába helyezné az ügyvédi kart, komolyan valóban nem lehet. * Az előbbi közleményt lásd a 19-. számban. : ÜGYVÉDI IIETIUEND. [ jj MÁJUS 22- 28. Í22 : Hétfő Va7. A «Budapesti Ügyvédúnió» heti JJ összejövetele. J V«7. A «Ribáry-csoportn heti össze-" jövetele. JJ Va 7. Az «Ügyvédek Turista Egyesületen Z heti összejövetele. 7. Az «Ügyvédi Közlönyi) szork.-biz. • ülése. Z Í23 : Kedd Ví7. Az ügyvédjelöltek képzését célzó JJ gyakorlati összejövetelen Bernhard " Miksa előadása : ((Perújítás* Z (Ügyvédi kamara). Z Va7. Az «Ügyvédek Reformszövetségei) JJ heti összejövetele. • Va7. Az «Ügyvédek Érdekvédelmi Pártja» vezetőségi ülése. |24 2 Szerda 7. Az «Ügyvédek Független Pártja»I heti összejövetele. JJ |25 • Csütörtök 3. Az ÜTE délutáni kirándulása Z Hármashatárhegy—Hüvösvölgybe. JJ Vezető : Adler László. JJ 7. Az a Ügyvédek Szilágyi Dezső • Körén heti összejövetele. 9. Az ÜTE társas összojövetele JJ (Országház-kávéház). JJ j28 ZVasárnap Eeggel G. Az ÜTE gyalogtúrája: Szokolya -Paphegy—Kismarosra. JJ Vezető : Uhhvurm Ödön. JJ ValO. A (iRibáry-cspportn gyermek- • kirándulása az ÜTE részvételével • a Széchenyihegyre. Vezető: Kóródi Z Péter. Z Vannak olyanok is, kiknek a mai szervezet változatlan fenntartása mellett kifejtett érvelése mögött, egy nyíltan ki nem fejezett aggodalom húzódik meg, akik attól tartanak, hogy ha a mai helyzettel szemben a zártszámú rendszer felé történnék bármiféle elhajlás, úgy azt további lépések követhetik, még pedig olyanok, amelyek a felveendő ügyvédségnek felekezeti szempontból való megkülönböztetésére vezethetnek. Ezzel szemben úgy vélem, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy alkotmányos magyar kormányzat, legyen az bármilyen világnézetű, soha ilyen különböztetést nem tehet, és ha tenne, bizonyosan szemben találná magát a jogegyenlőség eszméjének alapján álló magyar ügyvédség egységfrontjával. A szabad ügyvédség gondolatával ezek szerint az a törekvés, amely a korlátozott ügyvédi létszámnak rendszerint a kari autonómia tökéletes megóvása és fenntartása mellett kívánja megvalósítani, nem ellenkezik, mert — mint Oppler helyesen fejtette ki — az a körülmény, hogy valaki később lehet gyakorló ügyvéd, de egyébként hivatását a meglevő jogok és kötelességek teljességével gyakorolhatja, semmilyen irányú hivatásbeli szabadságot, vagy függetlenséget nem sért. Ha ezek után mégis azt a meggyőződésemet kell kifejeznem, hogy a létszámkorlátozás rendszere az eddig javasolt egyik módon sem vihető célszerűen keresztül, úgy annak abban van az oka, hogy Teller Miksa előadó barátomnak, a létszámkorlátozás rendszere ellen felhozott két fő argumentumát magam is helyesnek ítélem, ö ugyanis egyebek között azzal is érvel, hogy a létszámkorlátozás javasolt rendszerei, az ügyvédség mai munkaterületein különben is erős pusztítást végző zugirászatot indítanák lendületes fejlődésnek, és arra is utal, hogy a döntésnél a mai változott viszonyokat és ezek által felidézett jogász elhelyezkedési nehézségeket és hatásaikat sem szabad szem elől téveszteni. Ezek az érvek helyeseknek látszanak, ha megvizsgálásuk után a létszámkorlátozás teljes elejtésére nem is vezethetnek. Az ügyvédi vizsgálóbizottság elmúlt évi jelentéséből vett adatokból tudjuk ugyanis, hogy az utolsó három évben évente átlag 280-an nyertek ügyvédi oklevelet.Ezen átlagszámnak a közeljövőben való apadására kilátás nincs. Mert ha figyelembe vesszük, hogy a folyó évi kamarai jelentés szerint az ügyvédjelöltek száma 1932. óv végén, az előző évi 648 jelölttel szemben 720-ra, tehát olyan arányban emelkedett, amelyre az utóbbi években példa nem volt, nem zárkózhatunk el annak megállapítása elől, hogy az évente képesítettek átlagszáma a közeljövőben apadni nem fog. Sőt azzal kell számolnunk, hogy a következő öt évben évente legalább 300-an fognak oklevélhez jutni. A képesített jelölteknek mintegy G0 %-a eddig is az ügyvédi pályán keresett elhelyezkedést. Minthogy pedig a bírói pálya sorompói a diplomás jogászifjúság előtt el vannak zárva, amennyiben mint ezt a vizsgálóbizottság elnökének folyó évi teljesülésén tartott megnyitó beszédéből tudjuk, az 1932. óv végét megelőző másfél év alatt egyetlen joggyakornoki kinevezés nem történt, azzal is számolni kell, hogy az elkövetkező években a 300 képesített közül legalább 250-et az ügyvédi karnak kell magába fogadnia. Ebből következik, hogy oly esetben, ha az ügyvédi létszámkorlátozást akár a Mendelényi ő méltósága által ajánlott — egyébként egyedül helyes erélyesebb módon — azaz akként visszük keresztül, hogy a felvételt öt évig szüneteltetjük, akár Östör tervezete szerint, hogy évente csupán 40—