Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 20. szám - Országos kamaraközi értekezlet

82 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 20. SZÁM50-et, vagy mint Leopold tervezi, még kevesebbet veszünk fel, ez azt eredményezi, hogv. öt év elteltével legalább ezer elhelyezetlen okleveles ügyvéd ökle döngetné az elhelyezkedési lehetőségek kapuit, éspedig előreláthatóan eredménytelenül. A magyar ügyvédi kar, amely a nála ezidó'szerint gyakorlaton levő 720 jelöltnek felét a foglalkoztatás és munkaerő kihasználás lehetőségének hiányában fizetés nélkül, vagy számba nem vehető díjazás mellett alkalmazza, az igényesebb ügyvédhelyettesek százainak megélhetését semmi esetre sem biztosíthatja. A képesítettek ama tömegeit tehát, akik sem a karban, sem közhivatalokban, sem kereskedelmi vállalkozásnál befogadásra nem találhatnak, az életfenntartás ösztöne ellenállhatatlanul a zugirászat felé terelné, ellepnék az ügyvédi képviselethez nem kötött munkaterületeket és a zugirászoknak egy kvalifikált, kari fegyelmi és erkölcsi szempontok által nem kötött testületét alkotnák, akikkel szemben hiába való volna minden fegyelmi védekezés. A korlátozott ügyvédi létszám javasolt módjai a béke időkre, a csonkitatlan ország testére vannak szabva. Amikor még a fejlődésben volt ipari és gazdasági életnek egyre szélesbedő területein az ügyvédi, vagy bírói képesítés keresett értéket jelentett, amikor a közhivatali elhelyezkedés, ha arra szükség volt, senkinek gondot nem okozott. Ezek az adottságok ma hiányoznak, a levezető utak bezárultak és így a korlátozott létszám rendszereit is csak a mai időknek megfelelően lehet megvalósítani. El kell ismerni Teller azon érvének helyességét is, hogy a létszámkorlátozás javasolt módozatai még súlyosabbá tennék az értelmiségi ifjúság elhelyezkedési válságát, melynek elmélyülése súlyos következményekkel járhat. Bármennyire is kínálkozik erre az a válasz, hogy az értelmiségi ifjúság problémája nem kari, hanem államkormányzati kérdés, és ha a kormányzat az ő kapuzárási intézkedéseinél e mellett a probléma mellett figyelem nélkül haladt el, a kar ezen nem segíthet, mégis úgy érzem, hogy az elhatározásnál erre is figyelmet kell fordítani, mert a társadalmi rend veszélye, a karnak is veszélyét képezi. A néhai kultuszminiszter, Klebelsberg gróf felismerésének köszönhető, hogy a főiskolai ifjúság összes szociális életviszonyainak felderítése a német Deutsche Hochschulstatistik mintájára most már külön statisztikai észlelés tárgya. Az ankét témája keretében arról a sötét képről, amely az eddig kiadott két kötetből idevonatkozóan feltárul, elég a figyelmet arra felhívni, miszerint a csonkaország egyetemeinek jogi karain és jogakadémiáin, az 1930/31. tanévben 5401 joghallgató tanult és ekként a lanuló jogászifjúság száma ma nagyobb, mint amennyit Nagymagyarországon az 1910—1915 évi átlagban évente kitett. Csoda-e, ha ez az ifjúsági tömeg, az elhelyezkedés elől elzárva, ma már Európaszerte mindenütt, mint Zilahy Lajos, e problémák kitűnő ismerője, húsvéti cikkében írja : «vörös ingekben, fekete ingekben, barna ingekben, sötét erővel, viharosan rajzik elő és ott, ahol valamely világeszme démonikus ereje, vagy a faji szenvedély lángja még nem járta át mellkasát, egyelőre a munkanélküliség szürke ingében didereg, de milliószámra gyülekezve mindenütt a világon a láthatatlan kőfalak alatt, melye ket az élet jogán, az élet erejével át akar törni.» Igaza van tehát Tehernek abban, hogy elhatározásunknál az értelmiségi ifjúság problémáját nem mellőzhetjük, de abban nem osztom nézetét, hogy e mellett az ügyvédi létszámkorlátozás tervét is el kellene ejteni. A kifejtett okokból, ma már a helyes megoldás idejét elkésve, csak a lehetséges és minden egyéb szemponttal számoló megoldásokat lehet ebben a kérdésben is keresni, és ezt a megoldást valamilyen középúton kell megtalálni. Ebben az irányban haladva, én a lehetséges megoldást abban látom, hogy ezidőszerint csupán a további ügyvédtermelést szüntessük meg, é& csak a túlzsúfoltság további károkozásainak elhárítására törekedjünk. Ez a célkitűzés oly módon volna elérhető, hogy novelláris úton kimondatnék, miszerint 1933. július 1-től kezdve minden további év'ben az ügyvédi lajstromba csak annyi ügyvéd vehető fel, mint ahány ugyanazon évben töröltetett. Ilyen intézkedés mellett ugyan hosszabb időn át, kamaránként a jelenlegi létszám stabilizálódnék, de a baj továbbterjedése mindenesetre meg volna akadályozva. Útját állnók így annak, hogy még további, és a jelek szerint várható még erőteljesebb létszámszaporodás révén rövidesen olyan túlzsúfoltság keletkezzék, amelyben az ügyvédség önmagát fogja végleg elveszíteni. Az elgondolás helyességét látszik igazolni egy másik vonatkozású, de hasonló alapgondolat mellett véghezvitt szabályozás : az inflációs idők utáni érték stabilizálás, amely azon a határon történt, amelyre a viszonyok értékeinket sodorták. Ezúttal is értéket és pedig a kar erkölcsi és megmaradt gazdasági értékeit kívánjuk további devalválódás elől megvédeni, és mert egyéb tekintetekre is figyelemmel kell lennünk, meg kell elégednünk, ha ezt a mai viszonyokkal számolva, a mai állapotoknak megfelelően tehetjük meg. A felvételi korlátozások általam ajánlott módja mellett szabályozandó lenne a székhely-változtatás ügye is oly módon, hogy ez a jog csupán két különböző székhellyel bíró ügyvéd kölcsönös megállapodása mellett történhessék. (Bef. köv.) y Országos kamaraközi értekezlet. A Budapesti Ügyvédi Kamarában május 14-én délelőtt országos kamaraközi értekezletre gyűltek össze az ország valamennyi ügyvédi kamarájának vezetői, hogy a következő kérdésekben foglaljanak állást: 1. Illetékamnesztia ; 2. kötelező védelem szabályozása az alsó- és felsőfokú közigazgatási bírói eljárásban ; 3. a Te. perorvoslati szabályozásának revíziója ; 4. milyen reformok szükségesek a nyugdíjazott köztisztviselőknek az ügyvédségbe való felvétele kérdésében ; 5. zugirászati javaslat ; 6. készkiadásos megállapodások elleni küzdelem ; 7. ügyvédi nyugdíjbélyeg kibocsátásának engedélyezése ; 8. ítéleti illeték lerovásának reformja ; 9. indítvány az Igazságügyminiszterium törvényelőkészítő bizottságába hosszabb gyakorlattal bíró ügyvédek behívása tárgyában ; 10. bírósági végrehajtók államosítása. Az értekezleten igen beható vita után elfogadott határozati javaslatokat másnap küldöttség nyújtotta át az igazságügyminiszter úrnak és a pénzügyminisztérium illetékes osztályvezetőjének. Az egyes elfogadott határozati javaslatokat részletes kivonatban folytatólagosan a következőkben közöljük : é Illetékamnesztia. (Előadó : Pályi öyula.) I. Az 1914 : XLIII. tc. 82. §-ának rendelkezései módosíttassanak és a törvénykezési illetékeknél is vezettessék be olyan rendszer, mint ami az okirati illetékekre is érvényben van, hogy kellő időben való illetéklerovás elmulasztása miatt büntetésként kiszabott felemelt illeték méltányosságból annak 10 %-ig legyen mérsékelhető, mégpedig a befizetés időpontjára való tekintet nélkül előre megszabott határidő nélkül és csupán a felhozott méltányossági okok elbírálásától függően. Addig.is, amíg a fenti rendelkezés törvényes rendezése megtörténhet, a rendelkezésre álló törvényes felhatalmazás alapján rendeletileg ideiglenes enyhítő rendelkezések léptessenek életbe. Ideiglenesen az 1914: XLIII. tc. 82. §-ának 2. bekezdését az ügyvédekre kiterjedő hatállyal rendeletileg úgy módosíttassanak, hogyha az ügyvéd a leróni elmulasztott illetéket és annak 10 %-át felemelt illeték címén a kézbesítéstől számított 15 nap alatt, 20 %-át felemelt illeték címén a kézbesítéstől számított 30 nap alatt, 30 %-át felemelt illeték címén a kézbesítéstől számított 60 nap alatt, 40 %-át felemelt illeték címén a kézbesítéstől számított 90 nap alatt, vagy 50 %-át felemelt illeték címén a kézbesítéstől számított 120 nap alatt megfizeti, akkor a felemelt illeték többi részének megfizetése alól mentesül. Ez az új rendszer visszamenőleges hatállyal lépjen életbe és ezeket a kedvezményeket azok az ügyvédek is igénybe vehessék, akik régi, az új rendszer életbe lépése előtt terhükre előírt illetéktartozásukat egy külön, e célra kibocsátott felhívás kézbesítésétől számított és a fentiekkel egyenlő határidő alatt befizetik, amikor is az illeték tartozásnak és a felemelt illeték fentebb előírt fokozatos részösszegének megfizetése esetén a felemelt illeték további részének és a kamatok megfizetése alól mentesüljenek. Azok az ügyvédek pedig, akiknek különböző ügyekből származó illetéktartozása egyesítve 200 pengőt meghalad, egyénenkénti elbírálás alapján olyan részletfizetési engedélyben részesülhessenek a pénzügyi hatóságok részéről, hogy a rendelet életbelépésétől számított hat hónap alatt az összes illetéktartozásukat is felemelt illeték címén, annak 50 %-át hat egyenlő havi részletben, kamatmentesen fizethessék meg.