Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 19. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. Felszólalás a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén [1. r.]

III. évfolyam. 19. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. máj. 13. ii • X ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr, Erdély Sándor, dr, Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa, Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3 Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17 rV-Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. < Felszólalás a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén.) Kovácsy Dénes : Bírót és ügyvédet hivatása egyaránt arra nevelt, hogy eldöntendő kérdésekben elhatározásának megalkotása előtt tényállást állapítson meg, hogy felkutassa ós észlelje mindazon adatokat, amelyek az ő megítélése szerint fontossággal bírhatnak. A tényállás azonban fogalomszerűen csak valóságos adatok észlelését jelentheti és feltételezi, hogy ennek útjában a felismerést gátló tényezők nem állnak. Az elhatározás. ezen módszerességének alkalmazása a tárgyalás alatt levő kérdésben annyival szükségesebb, mert olyan témáról van szó, amelynek tényállásánál az észlelést többeknél szorosan ahhoz nem tartozó tényezők befolyásolhatják és így a döntést is helytelenné tehetik. Pedig a helyes elhatározás ma fontosabb, mint valaha, mert a kari túlzsúfoltság ügye ma már az igazságszolgáltatásnak kérdésévé vált. Az előző felszólalások a tényállással szintén foglalkoztak. A döntés azonban elég fontos ahhoz, hogy egyrészről a szükségesnek vélt kiegészítésekről le ne mondjak, — másrészről, hogy véleményem helyességének indokolása érdekében annak fontosabb •és az említett szempontok szem előtt tartásával megállapított adataira a figyelmet fel ne hívjam. S ha ebből az okból, részben már felhozott adatokkal is igénybe veszem a türelmet, «zért már előzetesen szíves elnézésüket kérem. Kölcsey Sándor és Ribáry Géza tisztelt barátaim említették értékes felszólalásukban, hogy a kari túlzsúfoltságnak jelentőségét és annak a kar gazdasági helyzetére való kihatásait egyesek túlbecsülik. Ezen két tekintélyes nyilatkozattal szemban nem érdektelen, ha mindenekelőtt megemlékezem azokról az értékelő nyilatkozatokról, amelyeket ugyanebben a kérdésben 1907-ben egy, a karon kívül álló tekintély tett, —- habár szemléletének helyességét erősen kétségbe is kell vonni. Ez a tekintély Márkus Dezső, annakidején az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályába beosztott kir. ítélőtáblai bíró volt, aki a Fóliák Illés ós Nagy Dezső-íéle rendtartási tervezeteknek ügyvédi köri vitája során — miután előbb kifejtette, hogy a kari túl: ÜGYVÉDI HETIREND. MÁJUS 15-21. K5 - Uétfö He Z Kedd |17 Z Szerda Í18 ! Csütörtök [21 Z Vasárnap Va7. A ((Budapesti Ügyvédúnió» heti összejövetele. Va 7. A «Bibáry-csoporti) heti összejövetele. Va 7. Az «Ügyvédek Turista Egyesületen heti összejövetele. 7. Az «Ügyvédi Közlöny» szerk.-biz. ülése. 6. A Budapesti Ügyvédi Kamara rendkívüli közgyűlése. Vi7. Az ügyvédjelöltek képzését oólzó gyakorlati összejövetelen Beck Salamon előadása : «Kötelmi jogesetek*. (Ügyvédi kamara). Vs-7. Az «Ügyvódek Reformszövetsége» heti összejövetele. 7. Az «Ügyvódek Független Pártjai heti összejövetele. Az «ügyvédek Szilágyi Dezső Körén heti összejövetele. Az ÜTE gyalogtúrái : Reggel Vi7. Szár—Máriaszakadék — Felsőgalla. Vezető : Szűcs Albert. Reggel i/é9. Szentendre— Dömörkapu — Lepencevölgy—Visegrád. Vezető: Somló Ödön. Reggel VÍ9. Békásmegyer—Nagykevély— Oszoly—Pomáz. Vezető : Loschitz Ferenc. zsúfoltság problémája egyszerű gazdasági kérdés, ós kifejtette, hogy egy ország, amelynek alig van ipara és figyelmet érdemlő kereskedelme, ós amelynek gazdasági életéből eleként hiányzik ez a két erőforrás, mely az ügyvédség keresetét szolgáltatja — kijelentette, hogy olyan óriási ügyvédlétszám mellett, aminő az akkori volt, az ügyvédségen semmiféle törvényes intézkedéssel, sem bifurkációval, sem numerus claususszal, sem a szabad ügyvédség rendszerével segíteni nem lehet. «És ha most azt méltóztatnak kérdezni, hogy mi legyen és mi lesz, — akkor én — mondotta Márkus — kénytelen vagyok megadni a kétségbeejtően elszomorító azt a választ, hogy egy katasztrófa fog bekövetkezni, amely valamilyen irányban majd megtisztítja az ügyvédi kart, úgyhogy a megmaradók meg tudnak majd élni. Kétségbeejtő prognosztikon ez, — folytatta — de én lehetetlennek tartom, hogy lenne bármi más mód, amellyel az ügyvédi karon mai kilátástalanságában anyagilag segíteni lehet. Mindaddig, amíg Magyarország anynyira meg nem gazdagszik, hogy képes egy ilyen nagyszámú ügyvédséget tisztességesen eltartani, vagy amíg a társadalom arra a meggyőződésre nem jut, hogy erre a pályára fiait nem szabad küldeni, ezen a karon segíteni nem lehet, — ós meggyőződésem szerint nem ís szabad.» Márkus Dezső tehát 1907-ben, mikor felfelé ívelő gazdasági viszonyok között, Budapesten 1500, Nagymagyarországon 5994 ügyvéd működött, a túlzsúfoltságot az ügyvédség olyan súlyos betegségének dekla-rálta, ami ellen nincs más gyógyszer, mint a hősi halál. És a beteg, akit szegény jó Pollák Illés, egyik legnagyobb ügyvédi párt vezéregyénisége, tekintélyével, a modern házi orvos tudásának és bölcseségónek érveivel, az ékesszólás ragyogó művészetével igyekezett az élet bár keserűízű, de biztosan ható orvosszerének elfogadására reábírni: akkor mégis Márkus Dezső, katasztrófagyógymódját ítélte megfelelőbbnek. Ezzel magyarázható az a találó hasonlat, amellyel Pollák Illés, tervezetének sorsát látva, vitazáró előadását az egykori síró gyermekről szóló adomával befejezte. Akitől semmiféle családi tekintély nem volt képes a sírás oka felől feleletet kapni, míg a kétségbeesett szülők által előhívott orvosok egyikének rábeszélésére a gyermek mégis megmondta, hógy miért sír. — Csak azért, — felelte a gyermek — mert sírni akarok. — Úgy látszik, — kiáltotta oda a karnak Pollák Illés — ti is csak sírni akartok. És milyen igaza volt. Azóta 25 óv telt el és a Márkus Dezső által halálra ítélt beteg csak egyre tovább sírt. Évi bulletinjeiben sok nyomtatott íven számolt be a kar egyre, nyomasztóbbá, egyre vigasztalanabbá váló gazdasági helyzetéről, a kari túlzsúfoltság gyógyíthatatlanságáról és erőit egyre emésztő betegségéről oda, ahol a Juliász Andorok ós Mendelényi Lászlók emelkedett tiszta szemlélete helyett még sok időn át a Márkus-féle szemlélet uralta a lelkeket, ahol Nietzschével azt tartották, hogy a haldoklót nem szabad megakadályozni abban, hogy meghaljon. És így nem akadt orvos, akitől az élet gyógyszerét az igazságszolgáltatás nagy betege azóta is elfogadta volna. A folyó óv tavaszán a 25-ik helyzetjelentés látott napvilágot. Ebből és Östör József előadásából hallottuk, hogy a kar tagjainak száma azóta 110 °/0-ksd, Budapesten 3197-re, az országban 6287-re, tehát olyan mennyiségre emelkedett, mint aminő Nagymagyarországon 1909-ben volt.