Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 1. szám - Indítványok az ügyvédi kar érdekében. Ügyvédek szanatóriumi ellátása

4 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 1 SZÁM. jóvátehetetlen ítéletek ellen. Én, aki huszonöt év óta védelmeztem minden lehető alkalommal az emberi élet sérthetetlenségét. Ezt a bűnt, az emberi élet sérthetetlenségének védelmét ón követtem el, korábban mint a fiam, sokkal gyakrabban mint ő. Feljelentem magamat, köz vádló úr, elkövettem e bűnt, minden súlyosbító körülménnyel terhelten, szándékosan, makacsuk visszaeső' módon. Igen, kijelentem, harcolok a vad büntetésmódok e maradéka, a «talion» ezen régi és esztelen törvénye, a szemet-szemórt törvénye ellen, harcoltam ellene egész életemen át ós harcolni fogok ellene, míg szívem utolsót nem dobban, minden erőmmel mint író, minden cselekedetemmel mint ember ós minden szavammal mint törvényhozó. Kijelentem (Victor Hugó kitárja karjait és Krisztus képére mutat, mely a bíróság feje felett, a terem falán lógott) a halálos ítélet ezen áldozata előtt, aki itt van, aki reánk tekint és aki hallja szavainkat. Esküszöm ezen bitófa előtt, ahol kétezer esztendővel ezelőtt az emberiség örök tanulságára feszítette keresztre az emberi törvény az isteni törvényt. Esküdt Urak! Spanyolországban az inkvif zíció volt a törvény. Nos, meg kell mondani, hiányzott az inkvizíció iránti tisztelet. Franciaországban a megkínzások rendszere volt a törvény. Nos, meg kell Önöknek mondani, hogy nem volt meg nálunk a megkínzások iránti tisztelet. A kezek levágása törvény volt, de nem volt tisztelet a balta iránt. A tüzes vas is törvény volt, de a tüzes vas iránti tisztelet nélkül. A guillotine is törvény! Nos, meg kell vallani, nincs tisztelet a guillotine iránt ! Tudja-e miért, Közvádló Úr? Megmondom. Mert oda akarjuk vetni a guillotine-t az átkoknak abba a szakadókába, ahova az emberi nem tapsai között hullott már a tüzes vas, a levágott kar, a megkínzás ós az inkvizíció! Mert el akarjuk tüntetni az igazság felséges és ragyogó szentélyéből azt a sötét árnyat és borzalmat árasztó alakot, akit hóhérnak hívnak! Fiam, nagy tisztesség ér ma téged. Méltónak találtattál arra, hogy küzdjél — talán szenvedjél is — az igazság szent ügyéért. Légy büszke, mint az emberi és demokratikus gondolat egyszerű katonája. A mai nappal az» igazságért és jóért küzdő férfiak sorába avattattál!» Ugyanezen jogi szaklap egy 1894-ben halálraítélt anarchista kivégzése után a jelen volt Georges Clemenceau cikkét közli: «A térre vezető utak mind el voltak zárva. Katonaság foglalt el minden helyet. Ezer ember: sok, hogy egyet megöljenek. A kövezeten lovak patái hangzanak, két társzekér érkezik — amilyenen a Potil és Ohabot cég húst és zöldséget szállít — városi rendőrök kíséretében. Két vidám fickó kíséri a fogatot ingujjra vetkőzve. Az egyik szekér, mely az igazságszolgáltatás állványait hozta, a fogház fala mellett helyezkedik el; a másik, mely a temetőbe veszi majd útját, a gép közelében marad. Emberek sürögnek-forognak, lámpákkal a kezükben, az első kocsi körül. Különös ládák, vas és fadarabok kerülnek le a szekérről, különböző kellékek, melyeket a járda mellett kínos rendben helyeznek el. Csak azt látjuk, amit a lámpák megvilágítanak. Valaki egy vödörbe botlik, mely felborul s egy kerek golyó szalad ki belőle a kocsiútra. Mondják, íme egy fej, mely az utolsó kivégzés óta ittrekedt. Úgy látszik — szivacs. A kis kapu valami éles nyögéssel zárul be. Lehulló vasrudak zaját hallani. Megnyílik a nagy kapu s a himbálódzó pap mögött megjelenik a vádlott, kit a hóhér segédei kísérnek, taszigálnak. A sápadt arc vakítóan hat reám. Lehetetlen mást látnom. A megkötözött ember fürge apró léptekkel halad bilincsei miatt. Körülviszi tekintetét és elborzasztó arckifejezéssel, rekedt, de messzeható hangon kiáltja : «Bátorság, bajtársak! Éljen az anarchia! És folyton sietve folytatja félhangosan : «Hát nem lehet menni ?» S amint az emelvényhez ért, egy utolsó kiáltás": «Éljen az anarchia!» Egy segéd sietve lehúzza vállára vetett fekete kabátját. Látni fehér ingét, mely szabadon hagyja a nyakat; kezeit háta mögött. Testét szüntelen az emelvény felé taszítják, mely csúszik. Mindez hevesen, sietve, mint egy látomásban. Megállás egy percre. Valami nem volt 'a hóhér ínyére. Lehajol, lehajtja fejét, a «másikig» előtárja karját, mintha habozna. Ez kifejezhetetlenül sokáig tetszik, mert a vádlott megérkezett a guillotine alá, feje a hurokban —• vár. Végre a hóhér felemelkedik, elhatározta magát. Hosszú ropogás, mintha lassan törnének csontot darabokra s morzsolnák össze. Megtörtént. A gép fénylik a kövér lecsurgó vértől. A szégyenteljes dráma borzalma megragadott és összeszorított. A megfeszített idegek nem is reagálnak már. Érzem magamban a pontos tisztviselők meggyőződésnélküli gyilkossága fölötti undort. A vádlott bűne útálatos és nem keresek mentséget számára. De ez emberek látása, akik összegyűltek, hogy ezt az egyet megöljék, más, ugyancsak korrekt tisztviselők parancsára, akik e pillanatban békés álmot alusznak — fellázít, mint egy szörnyű gyávaság. A vádlott tette: egy vadember cselekedete volt. (A tömegbe bombát vetett.) A társadalom tette alacsony bosszúkónt jelentkezik. Ha a barbároknak barbár erkölcseik vannak, ez szörnyű, de megmagyarázható. De hogy a kifogástalan civilizáltaknak, akik a kultúra legmagasabb fokán vannak, nem elégséges, hogy a bűnöst ártalmatlanná tegyék, hanem erkölcsös odaadással vágnak két részre egy embert, íme, ez olyasmi, amit nem lehet megmagyarázni mással, mint a barbár primitivitás atavisztikus megtorló bosszújával. Miért nem kell ezt azoknak is végignézniük, akik a kivégzést elrendelték? Hat évig éltem kórházban ós mégis oly borzalom és undor fogott el e mészárlás láttán, hogy meggyőződésem szerint ők sem tudnának ellentállni e félelmetes leckének. Nem elég olvasni az újságban «a vádlott ma reggel kivégeztetett)). Látni kellett volna a fagyos vadságnak ezt a jelenetót, hogy a tudatlan barbár lázadásából kifakadt volna egy kis emberi irgalom. A halálos ítélet barátai menjenek és szimatoljanak egy keveset a kivégzés helyén. Aztán majd beszélünk.)) Bélyeges szegénységi bizonyítvány. Mert ilyen is van. A II. kerületi elöljáróságnál szegénységi bizonyítvány kiadásáért folyamodott N. N. hadirokkant hadnagy. Igazolta, hogy sem ingó, sem ingatlan vagyona nincs, kenyérkeresetre képtelen, mert 100°/0-os hadirokkant. Feleségével és három gyermekével havi 256 P rokkant járulékból ól. Minthogy azonban ez a rokkantjárulék többet tesz ki valamivel, mint a Budapesten szokásos napszám, az elöljáróság nem adhatott ú. n. fehér, hanem csupán olyan kékszínű szegénységi bizonyítványt, amelyikkel illetékmentesség nem jár. Minthogy tehát illeték fizetésére a kérelmező köteles, le kellett rónia a szegénységi bizonyítványért okmánybélyegekben és városi illetékben összesen 8 P 30 fillért, másképpen szegénységi bizonyítványt nem kaphatott volna. Az így felbélyegzett szegénységi bizonyítvány száma : K. 1146/1932. Sajtószemle. Meszlény Artúr «Csődönkívüli kényszeregyesség és kényszerfelszámolás» című művéhez pótfüzetet adott ki a Tébe-könyvtár, amely tartalmazza a következő rendeleteket: 3890/932. M. E. sz. r. a csődönkívüli kényszeregyesség egyszerűsítése tárgyában; 6350/1931. M. E. sz. r. a Pénzintézeti Központ részéről megkísérelt egyességre vonatkozó rendelkezések újabb módosítása tárgyában ; 940/1932. M. E. sz. r. a Pénzintézeti Központ közbejöttével foganatosított önkéntes és kényszerfelszámolásra vonatkozó rendelkezések újabb módosítása és kiegészítése tárgyában; a 31,600/1931. I. M. sz. r. az ügyvédeknek csődtömeggondnoki, vagyonfelügyelői stb. kirendeléséről; 1050/1932. M. E. sz. r. a közmegbizatásban eljáró ügyvédek részére megállapított díjak egy részének ügyvédi jóléli célokra való fordítása tárgyában ; 15,000/1932. I. M. sz. r. az előbbi rendelet végrehajtása tárgyában, végül a 9090/1932. M. E. sz. r. az üzemutód felelősségéről és a társadalombiztosítási járulékokért. Die Psychopathologie des Eisenbahnattentáters Sylvester Matuska. Donáth Gyula a «Deutsche Zeitschrift für die gesamte gerichtliche Medizin»-ben jelentette meg e zt az érdekes tanulmányát, melyben a biatorbágyi merénylő életét és azokat a szexuális elferdüléseket ismerteti, melyek orvosi szempontból megvilágítják Matuska Sylvester tettének indokait. Sok bosszúságtól kíméli meg magát és az időrabló, újbóli kézbesítésnek veszi elejét, ha az ügyvédi vét ívet a telekkönyvi kézbesítésekhez is hisználja. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-98.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Géczy Kálmán.