Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 2. szám - Az ügyvédi kar megmentése: közérdek, nemzeti érdek. Juhász Andor évnyitó beszédéből

ÍII. évfolyam. 2. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. jan. 14. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17 «Az ügyvédi kar megmentése: közérdek, nemzeti érdek.» — Juhász Andor évnyitó beszédéből. — A Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-iki együttes ülésében a törvénykezés egyszerűsítéséről tartott előadásomban a következő nyilvános felhívással fordultam a jelen volt előkelő jogászközönséghez : «Komolyan, higgadtan, izgató jelszavak nélkül kellene a további ügyvédinfláció meggátlásának a kérdését napirendre tűzni s ezzel kapcsolatban azt is megvitatni, hogy miképpen lehetne utat nyitni a jogászi tudásnak ós a jogvédő hivatásnak olyan területeken, amelyek még felvevőképesek». Felhívásomnak nem volt meg az óhajtott eredménye, s ez az eredménytelenség bizonyára arra vezethető vissza, hogy a naprólnapra felmerülő s azonnali megoldást kívánó jelenségek háttérbe szorították joglótünknek — mélyrehatóbb tanulmányt, széleskörű áttekintést és átfogó rendezést igénylő — nagy kérdéseit. Említett előadásomban azért jeleztem ^égetőnek az ügyvédkérdés megoldását, mert az nem egy életpályának elszigetelt létproblémája, hanem magának az igazságszolgáltatásnak is létkérdése. Mi ítélőbírák vagyunk hivatva és mintegy erkölcsileg kötelezve annak a megállapítására, hogy megbízható, hivatása magaslatán álló, szakképzett ügyvédi kar nélkül jogrendről, jogállamról, az emberi szabadság- ós vagyoni jogok biztonságáról, szóval a jogeszme uralmáról egyáltalán, de különösen a mindinkább szétágazó és egymást keresztező mai életviszonyok és az azokkal párhuzamosan mindjobban specializálódó jogrendszerek közepette beszólni sem lehet. Nem vonható ugyan kétségbe, hogy amint a gazdasági és ipari élet fejlődésével kivesztek vagy kiveszőben vannak a gombkötők, szűrszabók és más ősi iparágak, éppúgy feltartóztathatlanná válhatik egyikmásik intellektuális foglalkozási ágnak az j ÜGYVÉDI HETIREND. j : JANUÁR 16—22. : Í16 « Hétfő Va7. A «Budapesti Ügyvédúnión heti ! összejövetele. ! VÍ7. A tÉibáry-csoport» beti össze- j jövetele. Va7. Az «Ügyvédek Turista Egyesületen! beti összejövetele. \ 7. Az Ügyvédi Közlöny szerk.-biz.; ülése. 117 • Kedd Va7. Az dügyvédek Reform szövetsége»1 beti összejövetele. Í18 • Szerda V2 7. A «Civiljogászok Vitatársaságá-; nak» ülése. Beck Salamon és Vészi i Mátyás együttes előadása: i A lót- ü fenntartás joga». (Ügyvédi Kör.); 119 • Csütörtök Va7. Az «Ügyvédek Szilágyi Dezső j Körén beti összejövetele. 120 • Péntek 7. Az aÜgyvédek Független Pártján; beti összejövetele. |21 ; Szombat d. u. V*3. Az ÜTE sí-tanfolyama. Vezető : Budinszky László. • 6. A Magyar Jogászegylet perjogi és! igazságügyi szervezeti szakosztá-". lyának ülése. Vitéz Pétery Aladár \ előadása: «A végrehajtási eljárási reformján. (Ügyvédi Kamara.) ! [22 • Vasárnap reggel1/* 8. Az ÜTE sí-túrája Pilisszent-! kereszt-Dobogókő -Mexikó — ! Pibsmarótra. Vezető: Kanczuker \ Géza. reggel Va 9. Az ÜTE sí-tanfolyama. Vezető -.„Szidd Ferenc. reggel 9. Az ÜTE gyalog-túrája Hárs-; begy—Jánosbegy—Zugligetre. | Vezető: Székely Márton. elsorvadása is, az ügyvédi hivatás jelentőségét azonban az életviszonyok fejlődése nem hogy leszállította volna, hanem még inkább fokozta. Ezek szerint nem csupán, az a rokonérzés és megbecsülés, amellyel a válságban lévő ügyvédi karnak az elmerülése, a megsemmisülés veszedelme előtt álló tagjai irányában viseltetem, amely testület úgy a múltban, mint a jelenben a legkiválóbb férfiakat adta közéletünknek, amely hűséges őre volt az alkotmányos szabadságnak és a jogrendnek, amelynek hazafiassá gát soha senki kétségbe nem vonta s amely a maga összességében középosztályunknak számottevő alkotó része, tehát nemcsak szubjektív érzéseim, hanem tárgyilagos megfigyeléseim is azt a meggyőződést érlelték meg bennem, hogy az ügyvédi kar megmentése : közérdek, nemzeti érdek. A mai alkalom szűkre szabott keretei nem engedik meg, hogy az orvoslás részletkérdéseibe belebocsátkozzam. Különben is az életrevaló terveket leginkább az ügyvédség maga termelheti ki saját legközvetlenebb értékes tapasztalatai és szakismeretei alapján. Csupán általánosságban kívánok a felvetett kérdésre vonatkozóan néhány futólagos megjegyzést tenni azzal a hozzáadással, hogy megfelelő alkalommal készséggel részt fogok venni a felmerülő javaslatok tüzetesebb megvitatásában. A reform kiindulópontjául azt a megállapítást kell elfogadnunk, hogy ügyvédi karunk válságát nem gazdasági viszonyaink leromlása okozta, legfeljebb elmélyítette. Fennállott az már korábban is a magyar ügyvédek létszámának világszerte példátlan megnövekedése folytán. Elegendő lesz, ha ennek illusztrálására egyetlen adatot említek fel, nevezetesen azt, hogy amíg a közel négymillió lakosú s még ma is nagy gazdasági erőt képviselő Berlinben 2860 az ügyvédek száma, addig a gazdaságilag elsorvadt s nem is egymillió lelket számláló fővárosunkban 3049, tehát viszonylagosan véve több mint a négyszerese a berlini létszámnak. Már pedig a német jogász világ is tele van panasszal az ottani ügyvédi kar túltömöttsége miatt. Hogy ennek az egészségtelen túltermelésnek a jogászi kiképzés során ós az ügyvédi pálya határállomásán mi módon lehetne gátat vetni, az nem ugyan a pillanatnyi megsegítés, mint inkább a végleges rendezés szempontjából a sarkpontja az egész problémának. Ebbe kapcsolódik bele a korlátolt létszámnak az ú. n. numerus claususnak a kérdése is, amivel szemben nem óhajtok ezúttal véglegesen állást foglalni, csupán annak az erős meggyőződésemnek adok hangot, hogy a további szaporodás megakadályozása, sőt azon túlmenően a jelenlegi ügyvédi létszám fokozatos apasztása nélkül az ügyvédséget fenyegető végső