Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 47. szám - Részt vehetnek-e külföldi ügyvédek az osztrák bíróságok előtti bizonyítási eljárásban?

192 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 47. SZÁM. pezte. A verseny eredménye azt bizonyítja, hogy a bírósági gépírószolgálat gépíró iroda­gyakornokai túlnyomó többségben igen ki­váló gépírók, a gyó'ztesek egyenesen szen­zációs eredményeket produkáltak. A dön­tó'be került gyó'ztesek névsorát és végleges helyezését az alábbiakban közöljük, meg­jegyezvén, hogy az egyes nevek melletti számok a versenybizottság által megítél­hetőnek talált pontszámokat jelzi: I. díj Schafer Teréz 354, II. díj Udvary Tibor 889, III. díj Németh Anna 888, IV. díj Molnár Erzsébet. 886, V. díj Berecz Mária 826, VI. díj Füzéry Ilona' 821, VII. díj Adorján Ibolya 816, VIII. díj Hofhauser Béla 811, IX.Baumann Edit 293-5, X. díj Unger Erzsébet 276, XI. díj Szikszay Györgyné 267, XII. díj Kakas Júlia 259 "5, XIII. díj Travnyik Teréz 255-5. Az ünnepélyes díjkiosztás december 20-án történt, mikor is 25-en részesültek pénzbeli jutalmakban és kaptak elismerő oklevelet, ezenkívül azonban a verseny minden részt­vevője értékes karácsonyi megajándékozás­ban részesült. Bírósági gépírószolgálat. Az Országos Ügy­védszövetség bírósági gépírószolgálata iránt mindenkor tanúsított megértő támogatásá­nak újabb tanújelét adta a budapesti kir. törvényszék elnöke, Lukáts Jenő 1933. de­cember 15-én kelt rendeletével, amellyel utasításba adta, hogy az államkincstár tu­lajdonát képező írógéppel bármikor készí­tett jegyzőkönyvről is mindenkor másolat készítendő és az az ügyvéd uraknak a meg­határozott ellenérték fejében kiszolgálta­tandó. Ezen rendelkezés folytán i. t. ügyvéd­kartársaink nemcsak olyankor részesülhet­nek az iratmásolatok kedvezményében, ami­dőn a jegyzőkönyv az Ügyvódszövétség tu­lajdonát képező írógépen vezettetik, hanem azon kivét eles esetekben is, amikor a jegyző­könyvvezetés bármely okból a kir. kincstár tulajdonát képező írógépen történik. Országos Ügyvédszövctsóg. A ül. Országos Ügyvédi Értekezlet, ame­lyet a kamarák és az Országos Ügyvéd­szövetség osztályainak kiküldöttei 1933. december 9-én Budapesten tartottak meg és amelynek lefolyásáról legutóbbi szá­munkban tettünk jelentést, az alábbi hatá­rozatokat hozta : A) Felkéri az Országos Ügyvédi Értekezlet az igazságügy miniszter urat, hogy oda­hatni kegyeskedjék, miszerint a zugirászat­ról és az okirati kényszerről szóló javaslat a törvényhozás által az ügyvédség érdekei­nek megfelelően mielőbb intéztessék el, egyúttal az illetékkérdés tekintetében úgy az amnesztia, mint az öt év alatt történő leróhatás, úgyszintén a leletezés körüli visszaélések megszüntetése iránt történjék intézkedés. Az Ügyvédi Nyugdíjintézet va­gyoni helyzete és szerkezete tekintetében felkéri az Értekezlet a miniszter urat mindazoknak a reformoknak megvalósítá­sára, amelyek a tőketartalék gyűjtésének jelenlegi rendszerét megváltoztatják és az ügyvédség terhét megfelelően csökkentik. Felkéri az Értekezlet az Országos Ügyvéd­szövetség elnökségét, hogy egységes memo­randumban foglalja össze a különböző ügy­védi szervezetek által hangoztatott sérel­meket s azt az ügyvédi kamaráknak s a Szövetség helyi szerveinek megvitatás vé­gett küldje be. B) Az Értekezlet a kar jövendő sorsa felett érzett mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy a m. kir. kormánynak a gazda­védelemre vonatkozó rendeletei az amúgy is már végveszélybe jutott magyar ügyvéd­ségnek a teljes pusztulást jelentő katasztró­fáját idézték elő. Az Országos Ügyvédi Értekezlet felemeli tiltakozó szavát az ellen, hogy a Kar a közvéleményben továbbra is akként szere­peljen, mintha erre a méltatlan elbánásra magatartásával okot szolgáltatott volna és rámutat arra, hogy a mindinkább kimé­lyülő gazdasági válság okait egyrészt az elháríthatatlan világjelenségekben, de más­részt azokban a kormányzati intézkedések­ben kell keresni, amelyek a közteherviselés arányosságára vonatkozó elvek sérelmével igyekeztek a megoldás útját és az orvoslás eszközeit megtalálni. Ugyanezért az Országos Ügyvédi Érte­kezlet elhatározza, hogy a Kar egészét megillető erkölcsi és társadalmi megbecsü­lésből semmit elvenni többé nem enged, gazdasági életfeltételeinek visszaállításához pedig tömör egységben ragaszkodik és az ügyvédi hivatás védelmében a legnyoma­tékosabban kívánja, hogy 1. a gazdavédelmi rendeleteknek az ügy­védi költségek érvényesítését korlátozó ren­delkezései a legsürgősebben akként módo­síttassanak, hogy a méltányosság és a gazdasági lehetőség szempontjainak össze­egyeztetése mellett az ország ügyvéd­ségének léte ós a fennmaradása biztosít­tassák ; 2. hogy átmeneti intézkedések helyett a gazdaadósságok kérdése mielőbb véglegesen rendeztessék ; 3. hogy az ügyvédség és általában a szellemi szabadfoglalkozásúak közterhei a gazdasági viszonyokkal teljes összhangban és az egyenlő elbánás elve szerint mérsékel­tessenek, a fennálló adó- és illetékhátralé­kok megfizetésére pedig az ügyvédségnek, valamint más szellemi szabadfoglalkozá­súaknak is egyenlő részletfizetési kedvez­mény adassék ; 4. hogy az ügyvédek javára a gazda­adóssal szemben fennálló jelzálogos köve­telések adók és illetékek fizetésére felhasz­nálhatók legyenek ; 5. hogy a múltra nézve mindazoknak a törvénykezési és telekkönyvi illetékeknek behajtása felfüggesztessék, amelyek a gazda­védelmi rendeletek folytán csupán a rende­let korlátai között folytatható ügyekben merültek fel ; 6. hogy ama illetékek előlegezési kötele­zettsége alól, amelyek a gazdavédelmi ren­deletek folytán egyelőre meg nem térülhet­nek, az ügyvédség felmentessék ; 7. hogy a védett birtokkányilvánítás előtt keletkezett peres és végrehajtási költség után kamat felszámítása biztosít­tassék ; 8. hogy a gazdavédelmi rendeletekben biztosított kamatkedvezmények más ter­mészetű tartozásokra is kiterjesztessenek, a telekkönyvi és magánjogi jogszabályok pedig a gazdavédelem kérdésében előrelát­hatólag még nagy számban kiadandó ren­deletekben csak az elkerülhetetlen szükség által indokolt keretben érintessenek ; 9. végül, hogy a gyakran változó rendel­kezések az áttekinthetőség és a jogbizton­ság követelményeinek megfelelőleg időről­időre kiadandó hivatalos gyűjteményben foglaltassanak össze. (Folytatjuk.) Ügyvédi Egyesületek. Az Ügyvédek Érdekvédelmi Pártjának december 13-án megtartott társasvacsorá­ján igen nagy számmal képviseltette magát valamennyi budapesti ügyvédi párt. A vendégeket Győri Ákos, az összehívó párt elnöke üdvözölte, majd Offler Emil, a Budapesti Ügyvédi Kamara másodelnöke, Gerlóczy Endre kamarai ügyész, Blauner Mór kamarai főtitkár, Fábián Béla ország­gyűlési képviselő, Kadosa Marcell, az Orszá­gos Ügyvédotthon elnöke, Kramer Emil, Vészi Mátyás és Szőke Sándor szólaltak fel és sürgették a kar panaszainak orvoslását és régi kívánságai teljesítését. Szemle. Harasztosi Király Ferenc budapesti ügy­védet, az Országos Ügyvédszövetség ügy­vezető alelnökét a Kormányzó Úr a ma­gyar kir. kormányfőtanácsosi címmel tün­tette ki. Ezzel megint olyan kartársunk jutott legfelsőbb elismeréshez, akinek sze­mélye és ügyvédközéleti tevékenysége mél­tán reászolgált erre a kitüntetésre. Mind­azok, akik Király Ferenc fáradhatatlan és hozzáértő munkásságát az Országos Ügyvéd­szövetség újjászervezése terén figyelemmel kísértük, akik jól tudjuk, milyen kitűnő, nagy képzettségű egyénisége ő a magyar jo­gászi közéletnek, őszinte örömmel és meleg­séggel gratulálunk igazán kiérdemelt magas kitüntetéséhez. Sajtószemle. Csehszlovák Jog. Novemberi számába Ha­bos Ármin ügyvéd hozzászól «Adójogász» folytatólagos cikksorozatához, és ugyan­ebben a számban válaszol rá a cikksorozat szerzője. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-98.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Ábrái V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom