Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 46. szám - Ügyvédi összeférhetetlenség

46. SZÁM. ÖGYVÉDI KÖZLÖNY 187 nem lehet az, hogy a világtörténelemben az egyik nemzet farsangot járjon és a másik böjtöljön. Igen tisztelt Barátaim! Az ügyvédségnek Magyarországon nagy tradiciói vannak. Legnagyobb államférfiaink az ügyvédek sorából kerültek ki. Az ügyvédség mindig, mint ennek a nemzetnek a harcos hadserege szerepelt, amely őrizte ennek az országnak a talapzatát, a justitia regnorum fundamentumot, a bírósággal együtt ó'rizte a közszabadságokat és ó'rizte ennek az országnak az alkotmányát. Nem volt mindig kellemes az ügyvédségnek a működése. Nem volt kellemes különösen azoknak, akik kötelességeiket nem teljesítették, vagy nem akarták teljesíteni, mert hiszen az ügyvéd minden harca arra irányul, hogy kötelességek teljesíttessenek. És én azt hiszem, igen t. barátaim, hogy az ügyvédségnek a nagy tradíciói ebben és ezzel fogják később elérni a megérdemelt babért, hogy t. i. mindig küzdenek kötelességek teljesítéséért és híven teljesítik mindig a saját kötelességüket. Ez a saját kötelességteljesítés ma óriási gazdasági nehézségekbe ütközik. Hosszas töprengés után most már elérkezettnek látom az időt arra, hogy ezeknek a kérdéseknek a konkrét megoldásáról tárgyaljak azokkal, akik a megoldásnak a mikéntjét a legjobban ismerik. Hogy összeüljek az én ügyvéd-kollégáimmal és a magas bíróságok vezetőivel és így együttes erővel igyekezzünk megtalálni azokat az eszközöket, amelyek talán szerények, de mégis egy jobb jövő felé vezető útnak lesznek a jelzőoszlopai. örömmel látom, hogy az igazságügynek a hatóságai, a legmagasabb bírói kar is a legteljesebb megértéssel viseltetik az ügyvédség sorsa iránt, aminthogy az ügyvédség is mindig a legteljesebb megértéssel viseltetett a bíróság sorsa iránt. Én azt hiszem, igen t. barátaim, hogy ebben a megértésben van a legnagyobb reménység arra, hogy meg is találjuk a módokat e bajok orvoslására. Egyre azonban vigyáznunk kell. Ha az igazságügy funkcionáriusai a felügyeleti hatósággal, az igazságügyi kormányzattal harcot kezdenének, ebben a harcban győztes nem lenne, csak vesztes lehetne. Ha azonban az igazságügy különböző terrénumain működők és a legfelsőbb felügyeleti hatóság : az igazságügyminiszter összefognak és harmonikus egységben találnak módokat a bajok orvoslására, akkor azt hiszem, hogy az így megtalált eszközökkel a célt diadalra is lehet juttatni. Én tehát, amikor a magam részéről megígérem a legteljesebb megértést, a léglelkiismeretesebb megvizsgálást, és a leglelkiismeretesebb foglalkozást az ügyvédség minden bajával és gondjával, akkor csak egyet kérek, és pedig azért, hogy törekvéseimnek sikere és súlya legyen : hogy ez az ügyvédség bízzék, higyjen abban, hogy én csakugyan a barátja vagyok és komolyan meg akarom valósítani az ő törekvéseit.* A racionalizálási ankétnak a bíróságok által is helyeselt határozata szerint a mellékleteket felperesek F/l, F/% F/3 stb. jelzéssel, alperesek A/l, A/% A/3 stb. jelzéssel látják el. Ügyvédi Egyesületek. A Rifeáry-csoport szolidaritási estélye. December 9-én este rendezte a Eibáry-csoport ügyvédbaráti társaság a III. Országos Ügyvédi Értekezlet résztvevőinek tiszteletére a Hungária-szálló termeiben szolidaritási estély ét, amely úgy a megjelent közéleti előkelőségek személyénél, mint a résztvevők számánál fogva is igen jelentős társadalmi eseménye lett az ügyvédi közéletnek. Minthogy a serlegszónok Szladits Károly az egyetemes jogászi szolidaritás méltatása mellett az összes lateiner osztályok összefogásának fontosságát is hangsúlyozni kívánta ünnepi beszédében, a rendezőség meghívására a jogásztársadalom — ügyvédi, bírói és ügyészi kar — tagjain kívül az orvosok, mérnökök, kir. közjegyzők érdekképviseleteinek vezető személyiségei is megjelentek a vacsorán, kifejezésre juttatván ezzel is, hogy az intelligens középosztály szolidaritásának, a lateiner társadalom szervezkedésének mozgalmát a maguk részéről is milyen szükségesnek tartják. A megjelentek sorában ott voltak : Lázár Andor igazságügyminiszter Tasnádi Nagy András államtitkárral, Bézzay Jenő, Szászy István és Csánk Béla ig. miniszteri osztálytanácsosokkal együtt, Juhász Andor és Oszvald István, a Magyar kir. Kúria elnöke és másodelnöke. A közigazgatási bíróság tagjai közül: Födi Károly. Az orvosi társadalmat : Csilléry András ny. miniszter, az Orvosszövetség elnöke, Schmidlechner Károly, Temesváry Bezső, Keleti József és Mándy István, az Orvosszövetség ügyésze képviselték, a Mérnöki Kamara képviseletében : Kossalka János elnök, Hoepfner Guidó, Varsányi Emil felsőházi tagok, Thoma Frigyes, a mérnöki kamara titkára, Pogány Móricz és Schmitterer Jenő építészek, Kelemen Kornél, a Mérnöki Kamara ügyésze jelentek meg, míg a közjegyzőkart : Lázár Ferenc felsőházi tag, a Közjegyzői Kamara elnöke, Barcs Ernő budapesti, Grosschmid Géza miskolci és Lukács Izsó budapesti kir. közjegyzők képviselték. Az ügyvédségből több mint 350 kartárs jelént meg az estélyen. Közöttük : a teljes tisztikar és választmány élén Pap József, Kövess Béla és Oppler Emil, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke és elnökhelyettesei, Zsitvay Tibor ny. igazságügyminiszter, Kölcsey Sándor felsőházi tag a debreceni, Aradi Béla a Pestvidéki Ügyvédi Kamara elnöke, Pap Róbert a szegedi, Mandel Sándor a szolnoki, vitéz Márkus Ferenc a Kecskeméti Ügyvédi Kamara másodelnökei, Káinoki Bedő Sándor, Erődi-Harrach Tihamér, Fábián Béla, Lányi Márton és Niamessny Mihály országgyűlési képviselők, továbbá majdnem minden magyar ügyvédi kamarának, az Országos Ügyvédszövetség központjának és majdnem minden osztályának kiküldöttei, végül Boversi Monaco bolognai ügyvédnő is. Vacsora előtt az Igazságügyminiszter Úr a Hungária-szálloda egyik különtermében fogadta az Országos Ügyvédi Értekezlet küldöttségét, amelyet Káinoki Bedő Sándor országgyűlési képviselő vezetett. (Úgy a Káinoki Bedő Sándor beszédét, mint a miniszter válaszát külön cikkben közöljük.) Ezután kezdődött a bankett, amelyen közel négyszázan vettek részt, hogy meghallgassák Szladits Károly egyetemi tanárnak óriási érdeklődéssel várt ünnepi serlegbeszédét. A beszéd — amelyet lapunk karácsonyi számában egész terjedelmében közölni fogunk — osztatlan lelkesedést keltett és a kitűnő szónokot vacsora után igen sokáig melegen ünnepelték. Esti 1/zll óra után érkeztek meg az estélyre a meghívott hölgj^ek és nem jogász vendégek, két nagy teremben megkezdődött a tánc, amely reggel 5 óráig tartott, vidám hangulatban. Másnap — vasárnap — délelőtt az Országház-kávéház különtermében rendezett villásreggeli keretében búcsúztatta a Eibárycsoport vidéki vendégeit. Ügyvédi összeférhetetlenség. Az ügyvédek hatalmas táborán ma egy széles és mély választóvonalat látunk végighaladni. Ha etikai szempontból vizsgáljuk ezt a választóvonalat, azt látjuk, hogy annak egyik oldalán sorakoznak fel azok a kartársaink, akik valamely közhivatali vagy magánalkalmazotti tisztséget töltenek be, kötött szolgálati függőségben állanak, vagy önállóan valamely kereskedelmi vagy ipari foglalkozást űznek és amúgy mellékesen vagy alkalomszerűen foglalkoznak egyúttal magánfelek ügyeinek ellátásával; esetenként átkalandozva a szabadügyvédség munkaterületére, egyszer mint hierarchikus alárendeltségben álló tisztviselők, máskor mint a szabadpálya területén tevékenykedő ügyvédek tűnnek fel. Az elválasztóvonal másik oldalán találjuk azokat a kartársainkat, akik semmiféle kereskedelmi vagy ipari foglalkozást nem űzve és minden szolgálati függőségtől mentesen, kizárólagos élethivatásként foglalkoznak felek képviseletével. Ha gazdasági szemszögből tekintjük ezt az elválasztó vonalat, azt találjuk, hogy annak egyik oldalán ott állanak azok, akik jövedelemkiegészités okából ügyvédkednek, a másik oldalon azok, akiknek egész exisztenciájuk az ügyvédkedésben gyökerezik. Az egyik oldalon állók — figyelmen kívül hagyva ama általános ügyvédpolitikai és etikai álláspontot, hogy az ügyvédkedós mellékfoglalkozásképpen nem gyakorolható — azt valami kiegészítő, második jövedelmi forrásnak tekintik, a másik oldalon levők egész életükön át magukat kizárólag ügyvédeknek tekintik, egyetlen hivatásukat s egyben egyetlen kereseti bázisukat az ügyvédkedós képezi. A gazdasági élet fejlődése, az állandósult centralizálási és mechanizálási folyamat mindinkább megnöveli azok táborát, akik egy biztos exisztencia birtokában, mellékfoglalkozásképpen, a diploma egyedüli jogcímére hivatkozva ügyvédkednek, s mindinkább megnehezíti azoknak az életküzdelmét, akik idegen tollakkal nem ékeskedve, idegen mankókra nem támaszkodva járják a szabad ügyvédség útját. Államrendészeti és pénzügyi szempontból egyaránt indokolatlannak tűnik fel előttünk, hogy szolgálati függőségben álló