Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 33. szám - Bízalmasnak nyilvánította a miskolci törvényszék elnöke...

III. évfolyam. 33. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. szept. Ifi. M M ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Bizalmasnak nyilvánította a miskolci törvényszék elnöke azt az ügyvédi díjszabást, amelyet ez év május 30-án a törvényszék teljes ülésével a korábban érvényben volt ügyvédi díjszabás hatályonkívül helyezése mellett elfogadtatott. Joggal váltotta ki ez az intézkedés a miskolci Ügyvédi Kamara tagjainak felháborodását, amivel kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy bárminő érzékenyen sújthatja is a mai súlyos gazdasági helyzetben az ügyvédséget a díjak leszállítása, mi a magunk részéről a legfőbb sérelmet abban találjuk, hogy a miskolci törvényszék elnöke az új díjszabást bizalmasnak nyilvánította. Ami mindének előtt az ügyvédi díjak leszállítását illeti, szerény nézetünk szerint a törvényszéki elnök úrnak hivatalból tudnia kell, hogy a perek száma hihetetlen mértékben csökkent, tudnia kell, hogy súlyos gazdasági válságban élünk, amikor a kliensek fizetőképessége ijesztően csökken, hivatalból tudomással kell bírnia arról, hogy az ügyvédek a részükre megítélt perköltségeknek csak egy kis kvótáját tudják megkapni és ha ujságolvasóember a törvényszéki elnök úr, úgy tudnia kell azt is, hogy revolverdörrenések igen gyakorta figyelmeztetnek arra, hogy az ügyvédség a részére ma nyitvaálló kereseti lehetőségek mellett megélni nem tud. Ha mindezek tudatában a törvényszéki elnök ár elérkezettnek látja az időt arra, hogy az ügyvédi díjak lényegesen leszállíttassanak, akkor ezzel legszerényebb nézetünk szerint sikerült dokumentálnia azt, hogy nem osztja azon legelőkelőbb igazságügyi tényezők felfogását, akik, mint a Kúria elnöke és az Igazságügyminiszter úr, azt vallják, hogy az ügyvédség az igazságszolgáltatásnak a bíróságokkal egyenlő fontosságú faktora és hogy megbízható, jó ügyvédség nélkül jó igazságszolgáltatás nem képzelhető. Sőt, a tett intézkedésből okszerűen csak arra kell következtetni, hogy a törvényszéki elnök úr véleménye szerint az ügyvédség hiábavaló módon ékelődik az igazságszolgáltatás menetébe, mert különben nem képzelhető, hogy ma, amikor az ügyvédek a rendelkezésre álló kereseti lehetőségek legteljesebb kihasználása mellett sem tudnak megélni, a díjak leszállításának fegyveréhez nyúlnak, ami csak arra lehet jó, hogy az ügyvédi kar elpusztulását siettesse. Ezzel szemben legyen szabad még csak arra rámutatnunk, hogy az ügyvédi kar mindig teljes meggyőződéssel és összes erői latbavetésével szállott síkra a bírák fizetésének emelése, anyagi helyzetük javítása érclekében, amely gesztusnak az ügyvédi díjak leszállításával való honorálását csak fájó érzéssel tudjuk elkönyvelni. A törvényszéki elnök úr nyilván a nem fizető adósokat kívánja oltalomban részesíteni az ügyvédi díjak leszállításával, de bizonyára megfeledkezik arról, hogy azt az oltalmat, amelyet az adósok a maguk számára igényelhettek, már a törvényhozástól megkapták éspedig a hitelezők jogos érdekeibe oly mélyen belevágva, hogy a talán kissé túlzott adósvédelem egyik akadálya annak, miszerint gazdasági életünknek egészséges cirkulációja megindulhasson. A törvényhozásilag megvalósított adósvédelem tehát semmiesetre sem szorul rá, hogj^ arra a törvényszéki elnök úr reáduplázzon. Legyen szabad a törvényszéki elnök úr figyelmét felhívni arra az óriási különbségre, hogy a bíró urak bár szerény javadalmazásukat, de minden hó 1-én pontosan és biztosan megkapják, amivel szemben *az ügyvédek még a bíróilag jogerősen megállapított költségeiket is csak a legnagyobb nehézséggel és csak töredékrészükben tudják megkapni. Talán a törvényszéki elnök úrnak még nem volt módjában meggyőződnie arról, hogy a nemfizető adósok hány esetben taszítottak pusztulásba családokat, akik az utolsó betevő falatjuktól estek el annak folytán, mert adósuk velük szemben jogos követelésüket nem teljesítette. És bizonyára figyelmen kívül hagyja a törvényszéki elnök úr azt is, hogy vannak adósok, akiknél nem csak a fizetési képesség, hanem a fizetési készség is hiányzik, akiknél tehát a pereskedés megolcsóbbítása csak újabb ösztönzés arra, hogy fizetési kötelezettségük teljesítését elodázzák és ezáltal pusztulásba döntsék a hitelezőt, annak családját, az ügyvédet hozzátartozóival és irodai alkalmazottaikkal együtt, akiknek mindnek léte függ attól, hogy jogrendszerünknek és~ gazdasági rendszerünknek azon alaptétele, hogy a kötelezettségeket kölcsönösen teljesíteni kell, megvalósuljon. De bármily súlyosan vág is bele miskolci kartársainknak húsába az ügyvédi díjak leszállítása, ismételjük, a magunk részéről még sérelmesebbnek tartjuk a törvényszéki elnök úr intézkedését abban a részében, amellyel az új díjszabást bizalmasnak nyilvánította. Nem tudjuk, bátortalanságnak tudjuk-e ezt be vagy pedig annak, hogy az intézkedés helyességéről és jogosságáról talán a törvényszéki elnök úr saját maga sem volt meggyőződve'? Miután azonban az 1929. év óta érvényben volt ügyvédi díjszabás a nyilvánosságnak átadatott, teljes meggyőződéssel állítjuk, hogy úgy a jogkereső közönséggel, mint különösen az ügyvédséggel szemben megengedhetetlen intézkedés volt az új díjszabás bizalmasnak való nyilvánítása. Mindaddig, amíg a régi díjszabás nyíltan hatályonkívül helyezve nincs, az ügyvédek a hozzájuk forduló felekkel és ellenfelekkel szemben jogosan számítják fel díjaikat a régi díjszabás alapján. Tisztelettel kérdezzük : hogy jön az ügyvéd ahhoz, hogy őt az ügyfele vagy az ellenfél a bizalommal való, visszaéléssel vádolja meg azért, mert az ügyvéd díjait a nyilvánosan nem hatálytalanított régi díjszabás szerint számította fel, amivel szemben az ügyfél és az ellenfelek a bíróságok konkrét döntései alapján, azt szegezhetik szembe az ügyvéd költség-, felszámításainak, hogy az a tényleg érvényben' levő díjszabást jelentékenyen meghaladta. Csak helyeselni lehet tehát a miskolci ügyvédi kamara tagjainak erélyes fellépését, amelyet a miskolci kir. törvényszék elnöke fenti intézkedése váltott ki, és kívánjuk, hogy miskolci kartársaink fellépése az ő jogos anyagi érdekeik megvédésén felül hozza meg az egész ügyvédségnek azt az eredményt, amelyet az méltán megérdemel: az, erkölcsi elégtételt ! Ribáry Géza.