Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 31. szám - Indítványok az ügyvédi kar érdekében. A végrehajtókkal szembeni előlegkötelezettség megszüntetése

31. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 127 mintát az 0. F. B.-nek s ez tudomásul vette ezt. 2. Moró Sándor és neje szül. Horváth Terézia eladják a dimaharaszti 1226. sz. tkvi betétben foglalt telküket Vacko János és neje sz. Eigó Máriának. A vételár 1020 P. A szerződést egy ismeretlen zugírász szerkeszti. Ügyet sem vetnek, arra, hogy az ingatlan meg van terhelve egy ügyfelem javára 600 P-ős kölcsönnel. Eladók a teljes vételárat felveszik. Hitelező ügyfelemnek más fedezete nincsen, mint ez a dimaharaszti telek, kénytelen mint dologi adósokat perelni a vevőket, akik előreláthatólag elvesztik pénzüket, telküket, eladókon semmit sem lehet^ behajtani. Korányi Károly. ^Indítványok az ügyvédi kar érdekében. A végrehajtókkal szembeni előlegkötelezettség megszüntetése tárgyában Jiibáry Géza ügyvéd az alábbi reformjavaslatot terjesztette be az igazságügy minisztériumba : «A Te. azon rendelkezése, amellyel a végrehajtókat feljogosítja arra, hogy a végrehajtások foganatosítása előtt az ügyvédektől előleget követelhessenek, nemcsak anyagi szempontból sérelmes az ügyvédekre, de káros hatású a gyakorlati keresztülvitel nehézsége miatt is. A végrehajtói díjak ugyanis előre pontosan ki nem számíthatók. Ennélfogva, ha egy budapesti ügyvéd Debrecenben akar egy végrehajtást foganatosíttatni, akkor az eljárás az, hogy leküldi a végrehajtási kérvényt és elrendelő végzést a debreceni kir. járásbíróság valamelyik végrehajtójának találomra, mert a folytonos változások miatt Budapesten az meg nem állapítható, hogy ugyanazon vidéki bíróságnál működő több végrehajtó közül az ügy melyik végrehajtóhoz tartozik. Feltételezve már most, hogy az ügydarab az annak foganatosítására illetékes végrehajtóhoz került, az levélileg értesíti az ügyvédet, hogy az ügydarabot megkapta, de azt csak akkor foganatosítja, ha neki megfelelő előleget küld. Az előleg kézhezvétele után a végrehajtó foganatosítja a végrehajtást, de az esetek túlnyomó többségében az előlegként bekövetelt összeg nem egyezik a végrehajtó által igényelhető költségösszeggel. Sikertelen végrehajtás esetében rendszerint több az előleg, mint az igényelhető összeg és így a küldött összeg egyrészét a végrehajtónak vissza kell küldenie, más esetben pedig az előleg a felmerült költségeket a letiltó rendelvények, értesítvények stb. előre nem látott számára tekintettel nem fedezi, úgyhogy újabb pénzküldésre van szükség. Nehéz belátni, hogy miért kell a végrehajtókat költségeik tekintetében előre biztosítani. Elvégre a végrehajtók még mindig sokkalta jobb helyzetben vannak e tekintetben, mint az ügyvédek, mert őket nem terheli oly illetóklerovási kötelezettség, mint az ügyvédeket, akik igen gyakran nemcsak munkadíjaikat veszítik el, hanem a sajátjukból előlegezett bélyegköltségeket is. És jobb helyzetben vannak a végrehajtók az ügyvédeknél már csak azért is, mert a végrehajtókkal szemben az őket állandóan igénybevenni kényszerülő ügyvédek állanak, akiktől a felmerült költségeket mindig sokkalta könnyebb megkapni, mint a felektől, akik ügyük befejeztével nem sokat törődnek az általuk igénybe vett ügyvéd költségkövetelésével. Ha azonban a végrehajtói díjak előlegezésének kötelezettsége bármely okból mégis fenntartandó volna, úgy az előleg összege egységesen lenne szabályozandó, mindenesetre úgy, hogy azt pusztán a végrehajtási összeg alapján könnyen meghatározni lehessen, így pl. 100 P-ig terjedő végrehajtásoknál 5 P-ben, 100 P-től 1000 P-ig terjedő végrehajtásoknál 10 P-ben és 1000 P-n felüli végrehajtásoknál 15 P-ben lehetne a végrehajtó által igényelhető előleg összegét meghatározni oly kép, hogy ezen összeg lefizetése ellenében a végrehajtó a végrehajtást az ügyvéd felhívására foganatosítani köteles és a végrehajtói díjnak az előleget meghaladó részét az ügyvéden többé már ne követelhesse, hanem csakis az ügyvéd megbízóján, tehát a végrehajtatón.» II. E javaslatra az igazságügyminiszter a következő leiratban válaszolt: «A m. kir. igazságügyminisztertől. Ti 420/467. szám. A végrehajtókkal szemben fennálló előlegkötelezettség megszüntetése ügyében beadott javaslatát tudomásul vettem. Minthogy azonban Ügyvéd Úr javaslatában azt is panaszolja, hogy a végrehajtató gyakran nem tudja : az egy járásbíróságnál alkalmazott végrehajtató közül melyikhez küldje el a végrehajtást elrendelő végzést, felhívom Ügyvéd Úr figyelmét a 15,081/1917. I. M. számú igazságügyminiszteri közleményre, amely az Igazságügyi Közlöny XXVI. évfolyamának 126—127. lapján jelent meg. E közlemény szerint a végrehajtóhoz juttatandó küldeményeket a következő módon lehet címezni: A kir. járásbíróságnak az illetékes végrehajtó számára Az ilyen leveleket a járásbíróságnak a posta átvételével megbízott közege köteles az eljárásra hivatott végrehajtónak kiadni. Budapest, 1933. évi július hó 10. napján. A miniszter rendeletéből: Vladár, s. k., kir. kúriai tanácselnök. III. A M. kir. Igazságügyminiszter Úr fenti átiratára tisztelettel megjegyezzük, hogy nekünk sem volt tudomásunk arról, miszerint a 15,081/1917. I. M. sz. igazságügyminiszteri közlemény lehetővé tette, hogy a végrehajtóhoz juttatandó küldemények a következő módon címeztessenek : «a kir. járásbíróságnak az illetékes végrehajtó számára». Szerényen megkockáztatjuk azonban azt a kérdést, hogyha a fenti számú igazságügyminiszteri közlemény az ilymódön való címzést nem engedte volna meg, akkor ugyan mi akadálya lett volna annak; hogy az ügyvédek ennek dacára is így címezzék az előttük nem ismert nevű végrehajtókéhoz szóló küldeményeiket? Alig hisszük, hogy ily igazságügyminiszteri engedély hiányában a posta a fentemlített módon címzett küldemények továbbítását és kézbesítését megtagadta volna. Tudomásul vettük azt is, hogy a fenthivatkozott igazságügyminiszteri közlemény folytán az ilyen leveleket a járásbíróságnak a posta átvételével megbízott közege köteles az eljárásra hivatott végrehajtónak kiadni. De tisztelettel megkérdezzük, hogyha a fenti igazságügyminiszteri közlemény ezt a kötelességet sem írta volna elő, akkor bizony talán joga lett volna a posta átvételével megbízott járásbírósági közegnek az ilyen levelet papírkosárba dobni, vagy a feladónak visszaküldeni, vagy másnak, mint az illetékes végrehajtónak kiadni'? Szerintünk nem az a lényeg, hogy van-e új igazságügyminiszteri rendelkezés, amely a fenti módon való címzést megengedi és amely az így címzett leveleknek az illetékes végrehajtó kezéhez való kiadását elrendeli, mert a fenti igazságügyminiszteri rendelkezés legfeljebb a kialakult gyakorlatot szankcionálhatta. A baj azonban ott van, hogy a gyakorlatban, különösen pénzküldeményeknél gyakran késedelmet okoz és egyéb zavarokat is idéz elő az a körülmény, hogy az ügyvédek az illetékes végrehajtó nevének nemismerése folytán kénytelenek küldeményeiket általánosságban az illetékes végrehajtóhoz címezni, miért is a végrehajtói díjak előlegezésének mai rendszere a hivatkozott igazságügyminiszteri közlemény dacára is tarthatatlan. (A szeri.). Szemle. Az ügyvédi irodai alkalmazottak szolgálati szerződése. 1. Az ügyvédi irodákban alkalmazottakra vonatkozólag sem törvény, sem törvényerejű rendelet nincs. Jogszabály : a szokás. 2. Külön ki kell emelni, hogy az ügyvédi irodai alkalmazottakra egyáltalán nem vonatkozik az 1910—1920. M. E. sz. munkaügyi rendelet. Ez a rendelet kizárólag kereskedősegédekre ós az ipari ós kereskedelmi vállalatok tisztviselőire vonatkozik, és így, mint különleges jogszabály, kiterjesztően nem is magyarázható. Ennélfogva a felmondási idő két évet meghaladó szolgálati idő esetében sem lesz hosszabb, végkielégítés nincs és a megálla/podások érvényesek. 3. Az általános magánjog mellett a kifejlődött szokásra az egyéb szolgálati viszonyt szabályozó törvények, különösen az 1884: XVII. tc. az Ipartörvény, leginkább ennek 94. és 95. §-ai voltak hatással. 4. Törvénytervezetek gyakran az élő joggyakorlatot kodifikálják. Ezzel szemben a Polgári törvénykönyv tervezetének a szolgálati viszonyra vonatkozó része, mely a mindinkább fejlődő munkajog szempontjából ma már teljesen elavult (1928. évi javaslat 1550—-1579. §-ok), úgyszintén a félhivatalos Törvénytervezet a magánalkal-