Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 29. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. Dr. Gerlóczy Endre a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyészének felszólalása a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén [3. r.]

III. évfolyam. 29. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. aug. 12. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. A Jogtudományi Közlöny az Ügyvédi Közlönynyel együtt a nyári hónapok alatt kéthetenkint jelenik meg, Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről.* (Dr. Gerlóczy Endre, a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyészének felszólalása a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén.) b) Ügyvédjelöltek. Az ügyvédséget a szakirányú egyetemi oktatás kérdésénél is közelebbről érdekli az ügyvédjelöltek továbbképzése, melynél a vezérgondolat a komoly és eredményes joggyakorlat biztosítása kell hogy legyen. E pontnál javaslataim a következők : 1. Az álbejegyzés szigorúbb üldözése kívánatos, de nemcsak az ügyvédjelöltekkel, hanem az erre alkalmat nyújtó ügyvédekkel szemben is. Hogy az álbejegyzés fegyelmi • úton a főnökkel és a jelölttel szemben egyaránt megtorlás tárgya lehet, az kétségtelen, ezen túlmenőleg azonban azt a gyakorlatot is be kell vezetni, hogyha a bejegyzéssel kapcsolatban vagy az évenkénti jelentés sorári bemutatott főnöki bizonyítvány tartalma a valóságnak meg nem felel, akkor úgy a főnökkel, mint a jelölttel szemben bűnvádi eljárás tétessék folyamatba. Kétségtelen ugyanis, hogy ilyen esetben a hamis okirat kiállítása szolgál alapul arra, hogy az ügyvédjelölti lajstromba, mint nyilvánkönyvbe, a valóságnak meg nem felelő adatok kerüljenek, a büntetőjogi üldözés tehát, mint az álbejegyzések meggátlására alkalmas egyik hatályos eszköz, a jövőben alig volna figyelmen kívül hagyható. 2. Az ügyvédjelölt bejegyzése alkalmával a feddhetetlen előélet az eddiginél szigorúbb mértékben igazoltatandó, mert a kar leendő tagjainak erkölcsi nívóját elsősorban ez biztosítja. 3. Harmincéves korhatáron túl nem volna kívánatos ügyvédjelöltet bejegyezni, mert különösen az előélet igazolására irányuló jelenlegi enyhébb gyakorlat mellett a korhatár nélkül való bejegyzés olyan elemeket vonhat az ügyvédség körébe, akik erre a pályára készültek és akiknek múltja ós felfogása a mellőzhetetlen etikai kívá* Az előbbi közleményt lásd a 27. és 28. számban. nalmaknak nem minden tekintetben felel meg. Az ügyvédjelölti gyakorlat egyúttal előkészület arra is, hogy a jelölt, akiből majdan ügyvéd lesz, a kar etikai szabályait megtanulja. Az, aki idősebb korban ós talán végső menedék gyanánt választja az ügyvédjelölti bejegyzést, csak ritka esetekben válhatik a kornak méltó tagjává. 4. A joggyakorlat tartama meghosszabbítandó, bizonyos maximális időtartamon túl azonban az ősjelöltek, ha az ügyvédi vizsgát le nem tették, a lajstromból törlendők. Az ősj elöltek működése ugyanis tapasztalat szerint zugírászkodásra szokott vezetni. 5. Az ügyvédjelöltek ma nagyszámban kínálkoznak ingyenes munkára, sőt olyan is akad, aki pénzbeli megtérítést kínál a bejegyzésért. Ez a visszaélés megszüntetendő, mert az álbejegyzések többnyire az ingyenes alkalmaztatással vannak összefüggésben és mert fizetéstelen alkalmazottól odaadó munkát várni amúgy sem lehet. Ezzel kapcsolatban a visszaélések megnehezítése céljából a gazdasági viszonyok alakulásához képest időről-időre a kötelező fizetés minimuma is megállapítható volna és ennek kijátszása fegyelmi úton volna megtorlandó. Ha a fizetés kötelező, akkor csak annyi lesz az ügyvédjelölt, amennyit az ügyvédség tényleg alkalmazni képes, az ügyvédjelöltek száma tehát egészséges összhangba kerül a gazdasági helyzettel. 6. A továbbképzésnek az egyetemi tantervre és az ügyvédi vizsga anyagára kell tekintettel lenni, múlhatatlanul meg kell tehát ismertetni a jelöltekkel az ügyvédi rendtartás teljes anyagát, az ügyvédkedés szabályait, az ügyvédi illem követelményeit, a kari etikának parancsait, de mellőzhetetlen az adó- és illetékjognak a tanulmányok körébe való intenzívebb bevonása is, mert a mai viszonyok között a tudományszak alapos művelése nélkül ügyvéd nem boldogulhat. Az ügyvédjelöltképzésnek gyakorlati téren kell mozognia, ezért megfelelő irányítás mellett a jelölteknek saját kebelükből alakított bíróság előtt, polgári és büntető ügyekben, feladott jogesetek alapján tárgyalást kell tartaniok, e jogágazatokba vágó iratokat és ítéleteket kell készíteniök, úgyhogy a bejegyzés alapján folytatott sokszor egyoldalú joggyakorlat hiányosságait ez a praktikus gyakorlat pótolja. Az új jogszabályok rendelkezései az előadások anyagába mindenesetre felveendők. 7. Visszaállítandó volna az a régi szabály, hogy a joggyakorlatból legalább egy évet a jelölt bíróságnál töltsön el, amely intézkedés a kari szellem kölcsönössége, az egységes előtanulmányok és bizonyos fokig a bevált jelölteknek a bíróságnál való elhelyezkedése szempontjából is kívánatos volna. 8. A jelöltek száma, akiket egy-egy ügyvéd bejegyeztethet, legfeljebb kettőben volna limitálandó, hogy ilyen módon az amúgyis fokozottabb ellenőrzés alá veendő joggyakorlat tényleges legyen és az álbejegyzések megnehezíttessenek. Ilyen módon, akinek több munkaerőre van szüksége, a fiatalabb ügyvédeket is keresethez juttathatja. 9. Ne tarthasson jelöltet az az ügyvéd : a) aki segélyezésben részesül, mert ez etikailag össze nem egyeztethető a gyakorlat és a nevelés kívánalmaival. b) aki közszolgálatban áll, mert ez a szabad ügyvédek kereseti lehetőségét csökkentené ; c) aki súlyosabb fegyelmi vétség hatálya alatt áll, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három éven belül, mert ez a kari etika szabályaival össze nem fér. 10. Irodai munkaerő gyanánt csak ügyvédjelölt vagy ügyvéd legyen alkalmazható, kivéve, ha a külön szakerőről van szó (pl. könyvelő) és természetesen kivéve a technikai segéderőket, a gyors- és gépírószemélyzetet. 11. Az ügyvédi vizsgánál minden ajánlás és protekció kizárandó, csak a tudás legyen irányadó és a szánalomból való képesítést a magasabb kor, a családi helyzet vagy egyéb okok alapján kizárandó, de az sem lehet tovább irányelv, hogy aki már többször elbukott a vizsgán, azt képesíteni kell, ama téves meggondolás alapján, mert a következő alkalommal sem tudna többet és mert a tudás versenyében amúgyis alulmarad. c) Az ügyvédek felvétele és működése. 1. Az ügyvédek felvételénél a visszavetési jog szélesebb alapokra volna helyezendő, mert a mai jogállapot szerint az ügyvédjelöltek felvételénél a feddhetetlen előélet szempontjából szigorúbb mórtéket lehet alkalmazni, mint az ügyvédeknél és mert a kir. Kúria a törvény hiányossága miatt több esetben kénytelen volt olyan egyének felvételét elrendelni, akik a bíróságtól vagy más hatóságtól fegyelmi