Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 28. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. (Dr. Gerlóczy Endre, a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyészének felszólalása a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén) [2. r.] - Az Országos Ügyvédszövetség IV. Vándorgyűlésének (Pécs, 1933. jún. 28-júl. 1.) határozatai. [2. r.]

114 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 28. SZÁM. -V Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről.* (Dr. Oerlóczy Endre, a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyészének felszólalása a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén.) II. Az ügyvédi numerus clausus mellett sokszor találkozunk a bifurkáció kérdésével, amely azt jelentené, hogy azok, akik az ügyvédi oklevelet elnyerték, és ügyvédi hivatásukat folytatják, nem a bejegyzés pillanatától kezdve, hanem csak később válnának a korábban bejegyzetekkel egyenjogúakká, különösen a felsőbíróságok előtti eljárás és ügyfélképviselet tehát azoknak volna fenntartva, akik feddhetetlen előélet mellett, hosszabb időre terjedő tényleges ügyvédi gyakorlatot tudnak igazolni. Kétségtelen, hogy az a kenyér, amely az ügyvédség rendelkezésére áll, akkor sem lesz több, ha azt másképpen osztják szét, mint eddig. Az ügyvédség azonban már megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy közmegbizatásoknál külön lajstromokat készít és így ilyen természetű ügyeket immár csak azok kaphatnak, akik a lajstromban benne vannak. Bárminő igazságossággal készülnek is el ezek a lajstromok, kétségtelen, hogy azok külön kategóriát jelentenek a testületben, az pedig emberileg lehetetlen, hogy az idealizmus által sugallt irányelvek a gyakorlatban is az igazságosság szerint valósuljanak meg. Következik ez abból, hogy a lajstromok kiegészítése csak hosszabb időközökben történhetik, a kimaradottak gazdasági viszonyai és életlehetőségei pedig a mai időkben sokkal gyorsabban romlanak le, mint ahogy a lajstrom átdolgozásra kerül, lénj^egileg tehát objektíve gyakran a legnemesebb törekvés sem eredményezheti az igazságosság érvényesülésének teljességét. De ha ez a közmegbizatások terén így van és ebben a kar olyan szociális gondolatot ismert fel, amelynek megvalósítását önmaga sürgette, akkor viszont egy további szociális gondolat megvalósítását látnám abban, ha az ifjúság törekvéseinek felkarolása mellett a kar idősebbjeiről is megfelelő gondoskodás történnék. Ezt nemcsak azért látnám szükségesnek, mert a nyugdíjintézet vagyoni helyzete az idősebb ügyvédek részére ellátást nem biztosít, hanem azért is, mert ha a kar a jól felismert nemes szempontok latbavetésével kapuit az ifjúság előtt kitárja, akkor a méltányosság azt hozza magával, hogy viszont azok, akik korban idősebbek, tapasztaltabbak és szélesebb ismeretekkel rendelkeznek, az ifjúság versenyével szemben bizonyos rekompenzációban részesüljenek. Az ügyvédi hivatás körében a tapasztalat lényeges kelléke a tudás teljességének. Méltó és kívánatos tehát, hogy a nagyobb tapasztalattal és tekintéllyel rendelkező idősebb ügyvédek számára legyen fenntartva az, hogy a felsőbíróságok előtt a felek képviseletében eljárjanak. Ez a megoldás a felsőbíróságok részéről is bizonyosan megértéssel találkoznék, mert a jogkérdések fejtegetésénél minden bíró szívesebben fogad el olyan előadást, amely a korban, képzett* Az előbbi közleményt lásd a 27. számban. ségben, higgadtságban és tudásban hozzá közelebb álló ügyvédtől ered. Amidőn tehát a bifurkáció mellett foglalok állást, tudom azt, hogy ezen a réven sem a túlzsúfoltság kérdése, sem az ügyvédség gazdasági helyzete abszolút értelemben a megoldáshoz nem jut közelebb, viszont azonban olyan orvosszer ez, amelyik a megélhetés lehetőségét a karon belül a méltányosság és az egyenlő elbánás elve alapján szalDályozza, e mellett pedig a magasabb kategóriába való emelkedést minden olyan ügyvéd számára nyitva hagyja, aki megfelelő időn át folytatta a gyakorlatot és akinek magatartása fegyelmi szempontból is kifogástalan. Hí, Azokat a részletjavaslatokat, amelyek a kar szellemi és erkölcsi nívójának emelésére alkalmasak, három csoportba kívánom osztani és így külön fogok szólani az egyetemi oktatásnak, az ügy védj elöltkópzésnek és a karba való felvételnek, úgyszintén az ügyvédi gyakorlat folytatásának véleményem szerint kívánatos reformjáról. Amidőn a kar erkölcsi színvonalának emeléséről van szó, főleg a tekintély visszaszerzésének kérdésére gondolok, mert morális tekintetben a kar egésze a mai helyzetben is kiállotta a tűzpróbát és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar ügyvéd átmentette a mult időkből a kari becsülethez és az ideálokhoz való ragaszkodást, senkinek sem lehet tehát oka arra, hogy a jövővel szemben e részben kétségei legyenek. Mint minden hivatás körében, úgy itt is gondoskodásnak kellett történni arra nézve, hogy ha vannak egyesek, akik a kari becsület iránt tartozó tekintetekről megfeledkeznek, úgy ezek magatartása méltó megtorlásban részesüljön. A fegyelmi elbírálás alá kerülő esetek száma a zsúfolt kar létszámához viszonyítva azonban elenyészően csekély, a kari bíráskodás pedig olyan magasszínvonalú, hogy a Kúria ügyvédi tanácsa a legritkábban változtatja meg a kamarai fegyelmi bíróságok ítéletét és ilyenkor is az esetek túlnyomó többségében a bíráskodásra hivatott második fórum a kiszabott büntetés enyhítését, de nem annak szigorítását tartja szükségesnek. Ha tehát a fegyelmi bíráskodás színvonala a kari tekintély megóvásának komoly tényezője is, e részben kívánni valónk nem lehet ós az autonóm bíráskodás igazságossága és szigora csak arra lehet ok, hogy minden részről a kar számára minden oldalról a legmesszebbmenő megbecsülést biztosítsa. IVa) Egyetemi oktatás. A numerus clausus megvalósításának egyik nehézsége a már kifejtetteken kívül abban van, hogy lehetetlen megtalálni azt a pontot, amelyiknél a zárt létszám érvényesülése megkezdődjók. Joggal történik arra hivatkozás, hogy az az ügyvédjelölt, aki tényleges gyakorlatát már megkezdette és ezzel igényt szerzett a karba való felvételre, ha egyébként az előfeltételek nála fennforognak, az ügyvédi pályán való érvényesüléstől jogfosztás nélkül el nem üthető. Ehhez a nézethez én is csatlakozom és habár a józan kari politika szempontjából az ügyvédjelölt-képzést megreformálandónak tartom, mégis azt hiszem, hogy a kar színvonalának emelésére irányuló törekvések megoldását az egyetemi oktatás reformjával kell megkezdeni. Ebben a kérdésben előttem igen értékes felszólalások hangzottak már el és különösen Szladits professzor úr kitűnő elmeéllel és nagy hozzáértéssel világított rá a szükséges tanulmányi reform minden részletére. Annak hangsúlyozása mellett tehát, hogy az idevonatkozó javaslatokkal mindenben egyetértek, a magam részéről csak azt óhajtom megjegyezni, hogy a tanulmányi nívónak emelése a részemről már kifejtetteknél fogva nemcsak a karnak érdeke, hanem egyúttal nemzeti érdek is. Kívánatosnak tartom a tanulmányi időnek felemelését, a jogi oktatásban a gyakorlati szempontok fokozottabb megvalósítását, a tanulmányi idő bizonyos szakában a tudományos és gyakorlati pályára való kikiképzés elkülönítését, a kötelező leckelátogatást, a szemináriumokat és végül azt is, hogy az ügyvédi pályára való kiképzés keretében meghívott gyakorlati szakférfiak nyújtsanak oktatást az előadó tanár elméleti oktatásába kapcsolódó gyakorlati anyagnak megfelelő előkészítése mellett. (Folyt, köv.) Az Országos Ügyvéclszövetség IV. Vándorgyűlésének (Pécs, 1933. jún. 28—júl. 1.) határozatai. IV. Az Országos Ügyvédszövetség további feladatai és fejlesztése. A Vándorgyűlés megállapítja, hogy mind gazdaságpolitikai, mind alkotmányjogi szempontokból, de a mai társadalmi és gazdasági élet valamennyi vonatkozásában észlelhető koncentrálódási folyamatnál fogva is kívánatos egy az ország összes ügyvédi kamaráira kiterjedő egyetemes ügyvédi érdekképviseleti szervezet létesítése ; addig is azonban, míg ez létesíthető lesz, ilyen kari intézménnyé az Országos Ügyvédszövetség, mai szervezetének továbbépítésével — már eddigi tevékenysége alapján is — mutatkozik kifej lesztendőnek. A Vándorgyűlés ezzel kapcsolatosan kívánatosnak tartja az Országos Ügyvédszövetség tagállományának a legszélesebb körű propagandával való bővítését, az 1932. évben életbe hívott ((Országos Ügyvédi Értekezletek)) intézményének fenntartását s fejlesztését, nemkülönben körzeti kari értekezletek kezdeményezését a jogszolgáltatás állandó kritikájának rendszeres megszervezésére s egységes irányítására is kiterjedő tevékenységi keretekben. V. A törvénykezés eddigi «egyszerűsítésének» eredménymérlege és ennek, valamint a háború utáni jogalkotásnak az ügyvédségre sérelmes intézkedései. A Vándorgyűlés — figyelemmel arra, hogy az anyagi jogszabályoknak az ország gazdasági helyzetétől függő kikerülhetetlen