Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 28. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. (Dr. Gerlóczy Endre, a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyészének felszólalása a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén) [2. r.] - Az Országos Ügyvédszövetség IV. Vándorgyűlésének (Pécs, 1933. jún. 28-júl. 1.) határozatai. [2. r.]

28. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 115 hullámzása mellett az alaki jog megszilárdításának fokozott jelentősége van — kívánatosnak találja a polgári és a büntető perjog terén a régi perrendi elvek uralmának helyreállítását és a polgári és büntető perrendtartás tételes szabályainak a régi perrendi elvek szellemében való alkalmazását. Elodázhatatlanul szükségesnek látja a jelenlegi — korlátozottságában már-már az igazságos ítélkezés elemi biztosítékait és ezzel magának az igazságszolgáltatásnak célját veszélyeztető — perorvoslati rendszer reformját az eredeti eljárási kódexek szellemében. KerülendŐnek vél minden olyan szabályozást, amely a mayánjogi jogviták eldöntését a királyi bíróságok hatásköréből elvonja és döntőbizottságok vagy más hatóságok elé utalja. Különösen hangsúlyozni kívánja a Vándorgyűlés a következő kívánalmakat : A) A polgári jogszolgáltatás területén. I. A polgári peres eljárás keretében : aj addig is, míg a perorvoslati rendszer általános reformja megvalósul : I. Fellebbvitel szempontjából ismét a perérték — éspedig a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény életbelépése előtti értékhatárok — legyen irányadó, vagy legalább is a fellebbviteli értékhatárok a jelenlegiek felére szállíttassanak le. 2. A perköltség viselésének és mennyiségének kérdésében önálló fellebbezés és felülvizsgálat engedtessék. 3. A fellebbezési eljárás során új -tényállítások — esetleges költségviseléssel terhelten — felhozhatók legyenek. 4. Minden fellebbezés szóbeli tárgyaláson intéztessék el; ha pedig a nyilvános előadások rendszere mellőzhetetlen, úgy új tények itt is előadhatók ós csatlakozási kérelmek előterjeszthetők legyenek. b) 5. Ügyvédi költségkövetelések a járásbírósági értékhatáron alul se tartozzanak községi bírósági hatáskörbe és a vonatkozó perek eldöntésére az ügyvéd székhelye szerinti járásbíróság legyen illetékes. 6. Előkészítő iratokban az ítélkezéshez szükséges jogszabályokat korlátlanul legyen szabad kifejteni. 7. A per írásbeli előkészítése elvileg minden járásbírósági ügyben megengedett legyen. 8. A kötelező ügyvédi képviselet értékhatára szállíttassék le arra az összegre, mely a nép általános elszegényedése tekintetbevételével ezidőszerint megfelel annak az értéknek, melyet a Polgári perrendtartás általános nemzetgazdasági és szociális szempontokból az ügyvédi képviselet biztosítókaival kívánt megvédeni; a Vándorgyűlés e részben az 500 P értékhatár megállapítását javasolja. 9. Helyezzék sürgősen hatályon kívül a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvénynek a házassági perekre vonatkozó meghatalmazás kötelező hitelesítésére vonatkozó szabályát. 10. Vizsgálják felül a devizakorlátozásokra vonatkozó jogszabályok perjogi érdekű intézkedéseit. II. A végrehajtási eljárás keretében: II. Intézményesítsék minél szélesebb körben az ideiglenes intézkedéseket. 12. Valósuljon meg mielőbb az eljárás olcsóbbítása érdekében a végrehajtói intézmény államosítása. 13. Mentesüljön az ügyvédi kar a végrehajtói díj kötelező előlegezése alól. 14. Hozzák összhangba a végrehajtási törvény szabályait a közterhek behajtásának szabályaival. 15. Minden végrehajtás elrendelése iránti kérelem kérvény alakjában legyen előterjeszthető. 16. Az árverésfoganatosítási közbenjárási díjak előnyösen soroztassanak. 17. A közjegyzői díjakhoz hasonlóan a 25 pengőt meg nem haladó ügyvédi költségek is jelzálogilag biztosíthatók legyenek. 18. Biztosítsák a biztosítási végrehajtás jogát az alperes részére nem jogerősen megítélt költségek tekintetében is, továbbá a 15 napot meghaladó teljesítési határidővel megítélt követelésekre vonatkozóan. 19. Ejtessék el a gyakorlatban be nem vált és a hitelbiztonságot és ezzel karöltve a legszélesebb körű gazdasági érdekeket veszélyeztető fedezeti elv. B) A büntető jogszolgáltatás terén. 1. Aggodalommal állapítja meg a Vándorgyűlés, hogy mind gyakoribb a panasz azzal a gyakorlattal szemben, melyet egyes nyomozó hatóságok a bűnvádi perrendtartásnak a személyes szabadságot, a védelem szabadságát, de általában az emberi jogokat és a bűnvádi eljárás emberségességét körülbástyázó intézkedései tekintetében tanúsítanak. 2. A Vándorgyűlés — figyelemmel arra, hogy ilyen panaszóknak a köztudatba átmenetele alkalmas a büntető igazságszolgáltatás erkölcsi emelkedettségébe és tisztaságába vetett hit megrendítésére — elodázhatatlanul szükségesnek látja, hogy e panaszok minden egyes esetben a legerélyesebb felügyeleti, illetőleg fegyelmi eljárás útján kivizsgáltassanak és azok eredményéhez képest a netaláni visszaélések szigorú megtorlásban részesüljenek ; egyben kívánatosnak tartja, hogy a kir. ügyészségek és a bűnvádi eljárás bírói szervei a jövőben hivatalból is fokozottan ellenőrizzék az előkészítő eljárás menetének törvényességét és a bűnvádi perrendtartás idevonatkozóan biztosítékokat nyújtó intézkedéseinek szigorú betartását ; megakadályozandónak találja továbbá azt, hogy az előkészítő eljárásban fontos bírói hatáskörök a vádhatóság hatáskörébe tolódjanak. 3. Óhajtja a Vándorgyűlés, hogy a vádtanács hatásköre visszaállíttassék ; de ez óhaj megvalósításáig is kívánatosnak tartja, hogy a főtárgyalási tanácsok a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény által hatáskörükbe utalt vádtanácsi jogokkal a gyakorlatban ténylegesen éljenek. 4. Addig is, míg a bűnvádi eljárás jogorvoslati részének általános reformja megvalósul, elejtendőnek tartja a Vándorgyűlés a semmiségi panaszoknak az 1928 : X. tc. 30. §-ában foglalt kizárását és e kérdésben a bűnvádi perrendtartás korábbi intézkedéseit hatályukban visszaállítandóknak találja. Kívánja egyben a csatlakozási rendszernek a védelem szabadsága érdekében történő reformját. 5. Ismételten utal a Vándorgyűlés azokra az aggályokra, melyeket a magyar ügyvédi kar a büntető egyesbírói rendszer meghonosításával és kiterjesztésével szemben kezdettől fogva felhozott. 6. Kívánja a Vándorgyűlés a fogházrendtartás szabályainak ós a büntetés elengedésére vonatkozó szabályoknak a foglyok érdekében való emberies és az utóbbiak minden fajtájára, a bűncselekmény minőségére tekintet nélkül, egyenlően kiterjedő alkalmazását és a foglyok panaszjogának szabad érvényesíthetőségét. Kívánja a felügyeleti hatóságok reformját, nevezetesen azoknak az ügyvédi kar kiküldötteivel való kiegészítését. VI. Az illetékjog és az ügyvédség. A Vándorgyűlés szükségesnek látja a törvénykezési illetékeknek, különösen azok alacsonyabb fokozatainak jelentős leszállítását. A bírságolás szigora enyhítendő, a lelet felvétele előtt a fél az elmulasztott illeték pótlására felhívandó és a bírság vagy pótlék a késedelem időtartamához kapcsolódóan fokozatosan szabandó ki. A Vándorgyűlés kimondja, hogy mindazok az illetókügyi szabályok, amelyek a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi forgalom szabályszerű kialakulását károsan befolyásolják, sürgősen felülvizsgálandók és a célhoz mérten módosítandók. Ajánlatosnak látja, hogy szociális szempontokból egyes ügyletek általában, egyéb ügyletek bizonyos értékhatárig az okirati és a vagyonátruházási illeték alól mentesítessenek, amint általában célszerűnek látja azt is, ha a szociális gondolat az illetékügy terén is kiépíttetik. Javasolja illetókrendszerünk általában való egyszerűsítését. Visszautalás esetén a kincstár is térítsen késedelmi kamatot. Ajánlatosnak tartja, hogy a még nem végrehajtható illetékek biztosítása csak nyomós okból történjék, A Vándorgyűlés ama nézetének ad kifejezést, hogy egyes vonatkozásokban az illetékleszállítás nemcsak a félnek jelentene előnyt, de a kincstárra is bevételi többletet jelentene. Különösen rámutat arra, hogy a gazdasági vérkeringés megindítása érdekében is átmeneti időre illetókkönnyítés ós illetékmentesség volna adandó. Ajánlatosnak tart úgy a kincstár, mint a közönség érdekében egy újabb amnesztiát. A konkrét illetéksérelmekkel kapcsolatosan a Vándorgyűlés a következő kívánalmait, illetve nézeteit hangsúlyozza : A társulati ós alapítási illetékek, valamint a cégbírósági illetékek módosítandók ; a nem érdemi bejelentések ós a hivatalból megkívánt alapszabálymódosítások illetékmentesek legyenek. Az illetékegyenérték a társulati vagyonadó mellett tarthatatlan. Az illetókegyenérték tekintetében a felmondás joga intézményesítendő. Az ingatlan vagyonátruházási illeték elviselhetetlenül magas, tehát leszállítandó. Az üzletátruházási illeték kiszabásánál az illetékalap a terhek figyelembevételével állapítandó meg. A forgalmiadónak és az okirati illetéknek egymáshoz való viszonya — mentség esetén — rendezendő. A kamatilletók törlendő; ha véglegesen ez nem vihető keresztül, legalább átmeneti időre. A házrészvónytársaság likvidációjára szánt idő meghosszabbítandó és ennek előfeltételei könnyítendők. A házassági szerződések és alkalmi