Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 26. szám - Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. Az ügyvédség katasztrofális helyzete

26. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 107 latnak vált okává, egységes szabályozást létesíteni)) tartotta szükségesnek. Pusztán ez volt a törvényhozói indoka annak, hogy az Ür. 58. §-át a Ppé. 17. §-a hatályonkívül helyezte s amennyire az 54. sz. döntvény sem tagadja, s tagadni sem lehet, hogy ez a szabály a hatáskör kérdésében is szabályozható volt, nem lehet ezen jelleget megtagadni ós fel nem ismerni a Pp. 36. §-nál sem, amely az Ür. 58. §-a helyébe lépett. A Pp. 36. §-a a kérdést csak újra szabályozta, szintézisbe hozta, a disztinkciókat elejtette. A Pp. rendszere az Ür. 58. §-ának a perbíróságra vonatkozó részét is átmentette, azonban a Ppé. 18. §-ban, amely szerint a főper bírósága az előtte folyt per költségeit megállapíthatja, sőt kizárólag ez állapíthatja meg. Ezen meggondolások szupponálása mellett természetesen elesnek az 54. sz. döntvénynek a Ppé. 68. §-a értelmében, tehát törvényes felhatalmazás keretében kibocsátott 197,100/1914. B. M. sz. rendelet törvényességét érintő megállapításai is, mert ez a rendelet semmiféle ellentétben a Pp. 758. §-ával vagy a Ppé. 17. §-ával nincsen, s a rendelet a Pp. korlátai között és szellemének megfelelően rendelkezvén, fennálló törvényekkel ellentótben nincsen s a Pp. 766. §-ban foglalt meghatalmazás körét túl nem lépi. Ezen rendeletnek nagy fontosságot tulajdonítani nem is lehet, mert a jogállapot a rendelet életbeléptetése előtt is teljesen tisztázott volt s ez a rendelet legfeljebb azt az ürt töltötte be, hogy a Pp. 36. §-ának, ha nem is törvényes, de hivatalos magyarázatot adott abban az értelemben, hogy ez a jogszabály nemcsak illetékességi, de hatásköri szabályozást is involvált. A döntvény indokolásából egyáltalán nem világos, hogy miért volt szükség ezen kérdésnek újbóli szabályozása s így azt kell feltenni, hogy annak egyedüli okát, az képezte, hogy a 100 P-t meg nem haladó költségköveteléseket a Kúria egy költségmentes eljárásnak akarta fenntartani, de éppen az oknál fogva, hogy az ügyvéd a döntvényben megadott metódus szerint ezt a hatásköri szabályt amúgy is meg fogja kerülni, ez a célszerűségi indok az életben érvényesülni nem fog. Jogpolitikailag is helytelen volt egy évtizedek alatt kifejlődött s a gyakorlat által approbált szabályozást megbolygatni, mert a gyakorlatban igenis «áthidalhatatlan nehézségek)) fognak támadni. Helyi viszonylatban ez a szabályozás nem bír jelentőséggel, mert az ügyvéd követelését, fizetési meghagyás útján, azonnal rendes bíróság elé fogja vinni, ellenben a döntvényben nem tisztázott illetékességi ós hatásköri vonatkozások bővebb felfejtóse nélkül nagy nehézségeket fog okozni az a kórdós, hogy az 54. sz. döntvény mennyiben érinti a Pp. 36. §-ban szabályozott illetékességi okot, mert a döntvény ilyen fogalmazása és értelmezése szerint a 100 P-őn alóli s nem a bíróság területén lakó adós elleni követelést az ügyvéd a Pp. 36. §-a alapján személyes bírósága előtt nem érvényesítheti. Szeszák Gyula (Hajdúböszörmény.) js Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. Az ügyvédség katasztrofális helyzete. Köztudomású, hogy az igazságügyi kormányzat évek óta ügyvódellenes magatartást tanúsít. Intézkedéseivel még nehezebbé tette azt a súlyos helyzetet, amelybe az általános gazdasági pangás az ügyvédséget juttatta. Csak a Fob. eljárásra, a fölemelt végrehajtói díjak és a rendszeresített újabbi költségekre, a bélyegek ós illetékek emelésére, a végrehajtási fuvarok eltörlésére, a fedezeti rendszernek visszaható erővel történt behozatalára mutatok rá. Ezekben az intézkedésekben nemcsak figyelmenkívül hagyták a józan ésszel mérlegendő ügyvédi érdekeket, de súlyosan megsértették. A Fob. eljárás szabályozásának ügyvédellenessóge abban nyilvánult, hogy nem volt tekintettel arra, hogy a folyamatban levő peri-végrehajtási eljárás során az ügyvéd előlegezte az államnak a bélyegeket, a végrehajtónak a díjait s hitelezte a maga munkadíjait. A törvény erejében bízva tette ezt. Megdöbbentő volt, hogy máról holnapra az ügyvéd ezen követeléseinek a behajtását a miniszteri rendelet megakadályozta. A végrehajtói díjak emelése, a jegyzőkönyvi másolati és egyéb díjak rendszeresítése az ügyvédnek a már úgyis kisebbedő kenyerét aprózta el. A törvénykezési illetékek emeléséről minden nemzetgazdász előtt világos volt, hogy a leromlott gazdasági helyzetben az emelésnek az állami bevételek szempontjából számbavehető eredménye nem lesz, ellenben bizonyos az, hogy ez intézkedéssel az ügyvéd kenyerét tovább tördelik. A fedezeti rendszernél ós a végrehajtói fuvarok kérdésénél is teljesen mellőzték azt a szempontot, amelyet az ügyvéd szolgálatainak közérdekűsége mellőzni nem enged. Az ügyvédség a gazdasági pangás és a miniszteri intézkedések folytán, mint hitelintézmény tökéletesen megbukott. Különösen a vidéken. A hitelintézményt általában tönkretette maga az a kormányzati tény, hogy annak gazdasági ós erkölcsi alapjait miniszteri rendeletekkel megdöntötték. A hitelnek gazdasági ós erkölcsi alapjait Széchenyi óta egy évszázad élete alakította ki. Azt a rombolást, amelyet a hitelélet terén végeztek, a társadalom egy osztályának adott — egyébként teljesen eredménytelen be nem fejezett — eljárással ós kedvezménynyel évtizedek szigorú és erkölcsös kormányzatának nehéz lesz helyrehozni. A további baj azután az ügyvédséget illetőleg az volt, hogy csodaszámba menő adóztatás folyik az országban. Szinte egy célt látszanak szolgálni a miniszterek, azt, hogy az adó befollyon. Hogy a polgár polgártársának is fizessen kötelezettségének megfelelően, ez ma már nem elsőrendű kérdés. Az adózásból az ügyvédi kar, amelynek nagy része ma már nagyon kis kenyeret tud keresni, túlontúl kiveszi a maga részét. Hibának kell lenni a számításban, mert a megélhetés jogának ilyen súlyos megsértése másként nem következhetett volna be. Gondolnak-e arra illetékes helyen, hogy munkaalkalom ós kenyér kellene több ezer szellemi arisztokratának ós családjának? Gondolnak-e arra, hogy nyomorúságos helyzetükön azzal is lehetne segíteni, hogy ha már van munkánk, keresetünknek nagyobb részét, kb. kétharmadát el ne vegyék tőlünk közszolgáltatásokra. Az alábbi adatokkal azt a tényt kívánom bizonyítani, hogy az ügyvédnek ma ritkán adódó keresetéből hány százalékot kell közszolgáltatásokra adnia. Egy 800 pengő tőke iránti peremből veszem ki a következő adatokat. Ebben a perben — a végrehajtói díjakat nem számít v;i — bélyegekben a következő kiadásokat kellett teljesíteni: a kereset bélyege 4*40, két tárgyalás jzkönyvi bélyege 4-—, az ítéletre 14-—, végrehajtási kérvényre 3.80, bekebelezési illetékre 10*20, végrehajtási jegyzőkönyvre 1*—, árverési jegyzőkönyvre 2*40, vételár feloszt, jzkv és hat. 5*—, összesen : 44 P 80 f. A bíróilag megállapított díj-ak és költségek a következők : perköltség 77*40, végrehajtás kérési 23*80, 1 % bekeb. ül. 10*20, végrehajtás foganatosítás 19*40, árverés foganatosítás 19*40, összesen : 150 P 20 f., levonva a bólyegkiadás 44*80, marad munkadíjra 115 P 40 f. Ebből a 115 P 40 fillérből kell fizetni a közszolgáltatásokat. Mégpedig forgalmi adó 3 %, kereseti adó 5 %, jövedelmiadó 5 %, szüksógadó 5%, összesen: 18%- Ugyanennyi a vármegyei, községi, rokkant, betegápolási, útadó ós kisebb adók 18 %, kamarai illeték, egyházi adó, társadalombiztosító, alkalmazottak adója 14%, összesen : 50%. Marad tehát az ügyvédnek a 115 P 40 fillér 5Q%-a, 57 P 70 fillér, amelyből fizetendő azután az irodabór, a világítás, a fűtés, irodaszemólyzet. Ezek az adatok normálisak és pontosak. Ügyvédnyomor tehát nemcsak azért van Magyarországon, mert a munkaalkalmak elfogytak, hanem azért is, mert abból a kevésből, amit az ügyvéd megkeres, közszolgáltatásokra körülbelül a kétharmada megy el. Sehol semmiféle remény ós bíztató kilátás nincs. Mindannyionk hálája és meleg köszönete szállott Juhász Andor kúriai elnök úr nagyra értékelt személye felé, aki januári férfias felszólalásával megfelelő hangot ütött meg, súlyos helyzetünkre irányítva a közfigyelmet. Jól esett. A jognak büszke ós bátor volt harcosai föllélokzettek. Eámutatva súlyos helyzetünkre, azzal végzem felszólalásomat, hogy néhány ezer kartársam nevében két kórdóst teszek föl az illetékesekhez : Igazságos-e ma az ügyvédeket elviselhetetlenül súlyos adókkal sújtani? Igazságos-e, hogy erről a kenyérnólküli néhány ezer szellemi arisztokratáról (úgyis mondhatnók : koldusról) senki nem gondoskodik? Helyzetünket engedik tovább romolni. Talán csak nem ítélték az ügyvédi kart halálra?! Fejes János ügyvéd, Siklós. Világosítsa fel a közönyös ós kétkedő kartársakat az írógépszolgálat óriási előnyeiről. Ne fogadjon el olyan ügyvédi vótívet, mely nincs az «Ot)Sz kiadványa)) jelzéssel ellátva, mert csak ezek forgalomképesek.