Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 25. szám - Agyvelő-uzsora

100 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 25. SZÁM. Deutsch Maurus indítványát a magunk részéről azonban kiegészítendőnek találjuk oly értelemben, hogy az ügyvéd az adóssal vagy az ellenfél ügyvédjével folytatott le­velezéséről saját ügyfele részére is készítsen másolatot, oly esetekbén, amidőn az ügyfél az ügy egyes fázisairól való állandó tájé­koztatását kívánja. Megbízhatóbban és egy­szerűbben ugyanis az ügyfél az ügy egyes eseményeiről alig értesíthető, mintha a tett intézkedéseket magában foglaló levelek má­solati példányát megkapja. Itt mutatunk rá arra, hogy a bírósági gépírószolgálattal kapcsolatban is kívánatosnak mutatkozik, ha az ügyvéd különösen az ítéletről és a tanúvallomásokat magukban foglaló jegyző­könyvekről nem egy iratmásolatot vesz igénybe, hanem kettőt, éspedig a másod­példányt a végből, hogy annak megküldé­sével ügyfelét tájékoztathassa. Külföldi ügyvédség hírei. A német ügyvédegyesület képviselőinek gyűlése április 16-án és 17-én zajlott le Lipcsében. Hosszú vita után elhatározták, hogy az egyesület székhelyét Lipcséből Berlinbe helyezik át. Megválasztották új elnökül Rudolf Dix berlini ügyvédet, aki programmbeszédj ében az ügyvédség két alap­pilléréül az önkormányzatot és az individuá­lis szabadságot említette. Ha a két pillér összedől, vele együtt összeomlik a német ügyvédség is. A most annyira divatos kollek­tivizmus tengerében az individualizmusnak egy-egy szigetét képezi az ügyvédség. Szemle. A Baross-Szövetség kedvezményes vásár­lási címjegyzékében függelékül közli a MONE és MÜNE névjegyzékét. Meg vagyunk győ­ződve, hogy a MÜNE (Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete) előkelő tagjait érin­tette legkínosabban az, hogy miután a Ba­ross-Szövetség 122 oldala közli a kereskedő és iparos tagjainak névjegyzékét, valamint azt, hogy ezek vásárlási igazolvány felmuta­tása esetén milyen vásárlási kedvezményt nyújtanak, sőt feltüntetik a százalékos en­gedményt is, melyet a pártoló tagok igényel­hetnek, függelékként közli mintegy 200 budapesti ügyvéd nevét, akikről azt írja : «A címjegyzék tartalmazza a Baross-Szövet­séggel azonos nemzeti célokat szolgáló rokon­egyesületek, így a Magyar Orvosok Nem­zeti Egyesülete és a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete névjegyzékét is.» A Baross-Szövetség körleveléből azt is megtudhatjuk, hogy turulmadaras címerével díszített kézikönyvét sok-sokezer példány­ban viszi szét a posta az egész országban. Gyönyörű volna, ha ezt a példát a GyOSz, a TÉBE, az OMKE, az OMGE stb., stb. kö­vetné, mert akkor talán megtudhatnánk, hogy a Baross-Szövetség címjegyzékében fel nem sorolt ügyvédek milyen célt szol­gálnak. Vagy csak a Baross-Szövetség címjegyzé­kében felsoroltak állanak nemzeti alapon? Romániában történt. Mini ;i Nagyvára­don szerkesztett Erdélyi Lapokból most ol­vasom, a szatmári törvényszék a napok­ban egy kommunista-pert tárgyalt, mely­ben Nagy János ügyész a védőbeszéd után így felelt : — Csodálom, hogy a védő úr a röpirat­ban foglaltakat nem találja izgatásnak. Szégyellem, hogy egy ügyvéd, és hozzá még egy román ember így beszélhet, és éppen ezért megbélyegzem az ügyvéd urat. Erre aztán nagy dühösen felpattant Zaciu (talán Zács) Felicián, a vádlottak védője és ezeket mondta, helyesebben kia­bálta : •— Az ügyvédtörvény alapján megteszem a feljelentést az ügyész úr ellen. Senkitől sem fogadok el leckét a hazafiasságból, még az ügyész úrtól sem. Ha izgatás azt mon­dani, hogy a konverziós törvény rossz, úgy a vádlottak padjára kell ültetni Rist-et is, a francia szakértőt is, akinek erről a tör­vényről szintén ez a véleménye! Úgy látszik, Romániában nem túlságosan nagy a csendélet az igazságszolgáltatás berkeiben. Zsoldos Benő. Sajtószemle. Az Ügyvéd május 25-i száma vezető­cikkét Opjpler Emil írta az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről. Ismerteti az intézet szomorú vagyoni helyzetét, mely azáltal állt elő, hogy az intézet kb. 1.600,000 pengő értékű záloglevél felett rendelkezik, melyek árfolyama legalább 40 °/0-ka\ csök­keni. Meglehetősen éles kritikával állapítja meg. hogy a vezetőség távol áll a kar tagjai­tól. S. J. «Oh szent bürokrácia* címen hivatkozik egy Király Ferenc által ismer­tetett esetre, midőn a végrehajtó által jog­talanul felvett árveréskitűzési díj vissza­térítése kapcsán egész Kálváriát jár az, akinek az összeg visszatérítendő. Ugyan­ilyen bosszantóan bürokratikus az eljárás az illetékleletezések körül. Ballagi Ernő «Gazdasági szervezkedési) című cikkében az ügyvédség felsegítésére segélybélyegeket tart alkalmasnak. Érdekes a Hajdú Miklós által «Mire köteles az ügyvéd?» címen ismer­tetett ítélet. Magyar Jogiszemle Moor Gyula «A külön­böző jogforrások, azok egyensúlya és rang­fokozata a magyar jogrendszerben» című cikke tulajdonkép a hágai Academie Inter­nationale de Droit Compare 1932. augusztus havában tartandó nemzetközi kongresszus számára készült jelentés. Szentirmay Ödön rendkívül érdekes és igen alapos cikkben «az iparközigazgatási tilalmak jogügyleti hatásáról)) értekezik. E kérdésben a Kúriának rendkívül ingadozó a joggyakorlata. Szerző álláspontja szerint az iparűzés közigazgatási jogszerinti feltételeinek hiánya a foglalko­zása körében kötött ügylet anyagi-jogi érvé­nyességére, azaz a szerződések ügyleti hatá­sára befolyással nincs, hacsak a közrenddel vagy közerkölcsiségbe nem ütköznek ezen hiányok. Dombováry Géza «Helyreigazítási jogi kérdések» címen a sajtótörvény 20—23. §-aival foglalkozik. A cikk élénk vitát provokált, arra ketten is válaszolnak, Zöldi Miklós és Rácz György. Polgári Jog. Nizsalovszky Endre egy. tanár «Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házas­ságjogi hatályának kérdéséhez* című cikké­ben a Kúriának a pécsi és a budapesti Táb­lával ellenkező határozata folytán kereke­dett vitában Szászi, Szladits, Bogdány, Malonyay és Kóródy álláspontját fogadja el Tóth Györggyel szemben és rendkívül alapos és élvezetes okfejtéssel vitatja a Grosschmid által is szankcionált törvény­magyarázat helyességét, hogy a gyermek törvényessége melletti vélelem a holtnak­nyilvánítás után született gyermekre nem vonatkozik. Bányász Jenő «Reform, amely nem reform» címen a kamarai választott­bíróságok «reformjáról» ír. Glücksthal Andor «Az új adó- és illetékrendelet magánjogi tartalmáról)), Madaras Gábor «A nemzetközi jogsegély jelenlegi alapja hagyatéki ügyek­ben)) címen kimerítő felsorolását adja az egyes külföldi államokkal e tárgyban fenn­álló nemzetközi szerződések, egyezmények és viszonosságon alapuló gyakorlatoknak. Beck Salamon «A szerződés érvényessége és a megbízotti hűség», a 150. számú elvi jelen­tőségű határozattal foglalkozik és a német Reichsgericht e kérdésben elfoglalt állás­pontját ismerteti. Vági József «Családjogi és örökjogi gondolatok a közigazgatási jog­ban*, Bánlaki Zoltán «Kárbiztosítás érté­kének leszállítása a biztosítás tartama alatt» című cikkei érdemelnek még figyelmet. Magyar Törvénykezés június 7-i száma közli az új uzsoratörvényt és a hitelsértés­ről szóló törvény teljes szövegét, vala­mint az egyes üzemi balesetekből eredő igény feltételének szabályozása tárgyában megjelent 2830/1932. M. E. számú rende­letet. Csehszlovák Jog május 21-i száma tar­talmazza Újlaki Gézának «Bírósági gya­korlat Magyarországon választottbírósági ügyekben az 1930., 1931. években* című cikkét, melyben a szerző behatóan foglal­kozik a címben jelzett joggyakorlattal. Május 19-i számában Judex «Az enged­ményezés joghatásai a végrehajtási eljárás során* címmel érdekes cikkben fejtegeti, hogy az 1881 : LX. tc. az engedményezés anyagjogi hatásait a végrehajtási jogot illetően nem részesíti kellő szabályozásban. Ezt konkrét tényállással világítja meg és kiemeli, hogy a Vt. 30. §-át hatályon kívül helyező 1912 : LIV. tc. 39. §-a adja a meg­oldást, amidőn a végrehajtásmegszüntetési keresetnél nem a jogosult alanyban be­állott változásra, hanem az objektíve vett végrehajtási jognak megszűnésére fekteti a fősúlyt. Gerényi Jónás «Az úrbér a mai judikatúrában* címen írt cikket. Ugyan­ezen szám ismertei i külföldi joggyakorlat rovatában a kir. Kúria jogegységi taná­csának 48. számú, az ügyvédi dijakra és kiadásokra vonatkozó polgári dönt­vényét. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Géczy Kálmán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom