Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 26. szám - Nyugdíjintézet - Ügyvédotthon

II. évfolyam. 26. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1932. jún. 25. OGYVEDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Ribáry Géza, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. v Nyugdíjintézet — Ügyvéd­otthon. A Budapesti Ügyvédi Kör rendezésében megkezdődtek az ankétszerű előadások, az új, a készülő ügyvédi rendtartás és ezzel összefüggő kérdések tárgyában. Tudvalevő­leg az Igazságügyminiszter Úr egy «az ügy­védkérdés minden vonatkozását felölelő vé­leményes javaslat» elkészítésére adott meg­bízást a kör elnökének, aki nagyon helyesen, az ezen ankéteken kialakuló véleményt kí­vánja javaslata alapjául felhasználni. Bi­zonyos, hogy sor kerül az ügyvédi jóléti kér­désekre is, hisz itt is «mostoha» elbánásban van részünk. Éppen a közelmúlt napokban hallottuk s olvastuk a jelentésekben a sok panaszt, egyrészt a nyugdíjintézet, más­részt az Ügyvédotthon közgyűlésén. Ilyen­kor, a közgyűlések alkalmából időszerű is, ha az ügyvédi jóléti intézmények ügye fel­színre kerül. Hátha, hátha . . . eredmény is lesz!. .. A nyugdíjintézeti törvény — 1908 : XL. tc. — meghozatala, emlékezhetünk még, nagy vívmány volt és annak jeléül, hogy közérdekből teremtett intézményről volt szó, az állami gondoskodás is biztosíttatott. Előbb csak kisebb összegű állami segélyezés történt, de már 1914-ben — LII. te. 6. § — 500,000 koronában nyert megállapítást az állandó jellegű évi segély. (M. i. : «az ügy­védi kar által a köznek ellenérték nélkül teljesített különféle szolgálata*) elismerése­ként.) Ez az összeg aranykoronában normá­lis körülmények között felsegíthette volna az intézetet, csakhogy ránk köszöntött a minden matematikai táblázatot megsem­misítő háború és az annak nyomán be­következett pénzdevalválódás. Az intézet vagyona, hadikölcsönökbe fektetett tarta­léka elveszett, megsemmisült. Később 1928­ban — XI. tc. 2. § — jött segítségül az újabb törvényes rendelkezés. Ez a törvény újból biztosította az állami segélyt, összeg­szerű meghatározást azonban nem tartal­mazott. Az összeg megállapítását a minden­kori állami költségvetésről szóló törvényre bízta, melyben aztán alaposan le is szállí­Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. •IIIIIIIIIIIIIII •••••••••••••••• ÜGYVÉDI HETIRE ND. JÚNIUS 27-.IÚLIUS 3. 27 Hétfő VÍ7. Az Ügyvédi Kuzlöny szerk. biz. ülése. 7. Az a Ügyvédek Szilágyi Dezső Körén heti összejövetele. 28 Kedd V»7. A «Ribáry-csoport* heti össze­jövetele. 29 Szerda 30 Csütörtök 6. A Budapesti Ügyvédi Kamara rendkívüli közgyűlése. este í). Az ÜTE heti összejövetele a Rózsadomb-kávéházban. Júlins I Péntek Vi7. Az lÜgyvédek Reformszövetsége» heti összejövetele. 2 Szombat 3 Vasárnap Vi4. A «Budapesti Ügyvédúnión heti összejövetele. tották a segély összegét. A békebeli 500,000 korona helyett — 580,000 pengőnek felel meg — csak 200,000 pengő állíttatott be a költségvetési törvénybe. Ez az összeg sze­repel az 1932/33. évi költségvetésben is, noha egy váratlan újabb anyagi csapás érte a nyugdíjintézetet: a díjtartalék jelenté­keny részét képező 15,600 angol font név­értékű záloglevél az aranystandard meg­szűnése folytán cca 100,000 pengő árfolyam­veszteséget szenvedett. Pedig az ellátásra szoruló igényjogosult ügyvédek, illetve az özvegyek száma aggasztó módon emelkedik : 1931. végén az igényjogosultak száma 772 volt. Nagyon kérdéses, hogy vájjon az 1050/1932. M. E. sz. rendelet, az 0. H. E. díjakból, a tömeggondnoki, vagyonfelügye­lői, ügygondnoki munkadíjakból biztosított részesedés pótolni tudja-e az állami hozzá­járulás nagymérvű megcsökkenését, figye­lemmel arra, hogy az egyéb támogatás is a minimumra csappant s a kamarai hátra­lék is szomorúan megnövekedett. (1931. év végén a kamarák összesen 770,861 P 48 f-rel tartoztak a nyugdíjintézetnek. Ebből 381,722 pengő 95 f a budapesti kamarára esik.) Minthogy pedig az Országos Ügyvédott­hon Egyesület is joggal vár nagyobb állami, kamarai vagy társadalmi segítséget — leg­főképpen ezek elmaradásával, illetve csökke­nésével indokolja a Stefánia-úti Otthon ké­sedelmes megnyitását, szanatórium létesí­tésének elhalasztását — önkéntelenül kínál­kozik és időszerűnek mutatkozik annak a gondolatnak a felvetése, hogy vájjon nem volna-e okszerű és helyes, illetékes tényezők előtt is tetszetős — az ügyvédi jóléti intéz­mények egyesítése. Végeredményben úgy a Nyugdíjintézet­nek, mint az Otthonegyesületnek célja, azo­nos elbírálás alá eső ügyvédi jóléti kedvez­mények nyújtása. Az Otthonegyesület jelen­tős temetkezési segélyt is ad, amivel azon­ban konkurrál a Magyar Mérnök és Jogász Segélyegylet, hol a beiratkozott tagok hozzá­tartozói ugyancsak temetkezési hozzájáru­lást kapnak. Ma az ügyvédi jóléti kérdések megoldásával rendszeresen és alapszabály­szerű kötelezettséggel foglalkoznak : 1. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyug­díjintézet, melynek minden gyakorló ügy­véd — 1931. év végén 6282 — törvénynél fogva tagja. 2. Az Országos Ügyvédotthon Egyesület, amelynek taglétszáma önkéntes belépéssel 2539. 3. Az utóbbi kebelén belül a Temetkezési Segélycsoport 800 taggal és 4. az ugyancsak temetkezési segélyt nyújtó Magyar Mérnök és Jogászsegély­egyesület, hova 250 ügyvéd iratkozott be. Ma nem egyedül ügyvédi, de közérdek is, hogy az erők — az esetleges ellentétek ki­küszöbölésével) — egyesíttessenek, a szét­ágazó és valójában összetartozó intézmé­nyek összpontosíttassanak. Nemcsak kívá­natos, de szükséges, hogy a majdnem ugyan­azon célzattal munkálkodó egyesületek egy egységes, közös, központi szervben egyesít­tessenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom