Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 12. szám - A titkok titka

II. évfolyam. 12. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1932. márc. 19. UCYVEDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr.Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Ribáry Géza, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. j Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. X A titkok titka. A Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya, mint fegyelmi bíróság, elvi jelentőségű határozatot hozott a védó' és védence közti beszélgetésnek titokvédelméről. A győri kir. törvényszék elnöke F. 1314/1931. szám alatt panaszt tett Sz. L. ügyvéd ellen, mert védői minőségében védencével folytatott beszélgetése során állítólag a bíróságra sértő kijelentést tett. Az ügyészség által felvett jegyzőkönyvek szerint négyszemközti beszélgetésre volt az ügyvédnek engedélye és két őrmester volt a tanú arra, hogy e kijelentések megtörténtek. A beszélgetés a fogházőrmester szobájában történt. Panaszlott ügyvéd a tárgyaláson megtagadta, hogy a négyszemközti beszélgetés alatt történtekről felvilágosítást adjon vagy bárminemű ténybeli nyilatkozatot tegyen. A fegyelmi bíróság — amelynek elnöke Medvigy Gábor, előidója Gerlóczy Endre volt — mellőzött az ügyben minden bizonyítást és felmentette a vádlottat a következő indokolással: A fegyelmi bíróság jogi felfogása szerint általában az ügyvéd és ügyfele, különösen pedig a védő és védence között is négyszemközt folytatni kívánt, így kért és így engedélyezett beszélgetés tartalma a fennálló jogrend által elismert, ilyenként biztosított és védett titok, amely éppen azért, mert titok, bizonyítás tárgya nem lehet. Nincs adat arra az előkészítő eljárásban és nem merült fel a végtárgyaláson sem, hogy a panaszlott hivalkodó módon, emelt hangon és azzal a céllal mondott volna bármit vagy éppen a vád tárgyát képező kijelentéseket védencének, hogy azt mások, harmadik személyek is hallják. Ez az oktalanság, t. i. a célzatosság, hogy a beszélgetést mások is hallják, ha tényleg tett volna ő valamely egyébként vád tárgyávátehető kijelentést vagy nyilatkozatot, panaszlottról s minden ügyvédnél általában feltehető józanság mellett el sem képzelhető. Más, ellenkező adat hiányában azt kellett tehát a fegyelmi bíróságnak az erre kihallÉ ÜGYVÉDI HETIRE ND. = MÁRCIUS 21—27. Í21 : Hélfö Vi7. Az Országos Ügyvédszovetség könywiteltani tanfolyama a központi egyetemen. Vi7. Az <iÜgyvédi Közlönyn szerk. biz. ülése. 7. Az «Ügyvédek Szilágyi Dezső Eöre» heti összejövetele. Í22 : Kedd V«7. A tEibáry-csoporti) heti összejövetele. |23 ; Szerda Va 7. Civiljogászok vitatársaságának előadása. Újlaki Miklós: A magyar jog sorsa az Ausztriához csatolt területeken. 7. Gazdasági és gazdaságjogi továbbképző tanfolyam előadása. Szél Jenő: A pénzintézetek organizációja. II. (Ügyvédi Kör.) |24 ; Csütörtök 8. Az a Ügyvédi Kör» heti társasvacsorája. 125 ; Péntek Vé7. Az «Ügyvédek Eeformszövetségeii heti összejövetele. [26 ; Szombat |27 ; Vasárnap gatott tanú vallomása alapján is megállapítani tényként, hogy a panaszlottnak a vád tárgyává tett és egyes hivatalból eljárt egyéneket bántó állítólagos és a vád részéről bizonyítani kívánt kijelentése a közte és védence között négyszemközt folyó és így is engedélyezett beszélgetés során hangzott el, ha ugyan a vád állításának megfelelően csakugyan elhangzott. Ezen tényállás mellett pedig a fegyelmi bíróság a vád által két fogházőr személyében a vádbeli kijelentésnek a panaszlott részéről történt elhangzására kínált tanúbizonyítást annál kevésbbé vehette fel, mert nevezetteknek, mint közhivatalnok őrszemélyzetnek, hivatali kötelessége éppen az, hogy a letartóztatott egyének felett őrködjenek. Az őrködés kötelességével együtt jár az is, hogy az őrzött és szabadságában a törvény szerint csak elhatárolt mérvben korlátozott egyénnek törvényben biztosított jogait — amiliez pedig a védővel négyszemközt történő titkos beszélgetés is tartozik — tiszteletben tartsák. Ezen kötelességgel nem egyeztethető össze az, hogy akár szándékosan, akár véletlen alkalomból tudomást szerezzenek a törvényesen védett titokról, s ha már esetleg akaratlanul mégis szereztek, azt továbbadják harmadik személyeknek, vagy a felügyeletre vagy esetleg megtorlásra hivatott hivatalos egyéneknek. Még kevésbbé volna igazolt és megengedhető az, sőt egyenesen kötelességszegés volna, ha a titkosnak engedett és ilyenül védett beszélgetés szándékosan kihallgattatnék. Amint a hivatali titok nem szabad tárgya a bírói bizonyításnak, úgy a védő és védence között négyszemközt titokban lefolyt beszélgetés sem lehet az. Amaz közérdekből nem. emez pedig a polgároknak s köztük az ügyvédnek, mint ilyennek, közjogi biztosítékként védett egyéni érdekéből sem. Az utóbbi egyéni érdek közérdekké is emelkedik, ha figyelembe veszi a fegyelmi bíróság azt, hogy a szem előtt tartott elvi állásponttól egy esetben való eltérés is oly precedensként érvényesülhetne, amely a sok vonatkozásban helyzelileg kevésbbé korlátozott nyomozó és vádhatóságokat az egyéni megítélések és hajlamok változatai szerint az ügyfél-egyenlőség elvének rovására is, a védelem sérelmére is oly messze sodorhatná, hogy az már közveszedelemként is jelentkezhetnék. A bűncselekmények üldözésének ugyanis általában nincsenek, nem is lehetnek kötött irányító normái. Az esetek különböző sajátosságai szerint más-más lehetőségei vannak és lesznek mindig annak, hogy valamely éppen fennforgó bűncselekmény miként deríthető fel és bizonyítása hogyan biztosítható. A bűnvádi eljárás lényegében csak ezen az eljáró hatósági közegek egyéni megítélése szerint eredményt ígérő lehetőségek káros elfajulását kívánja történelmi tanulságok leszűrődött, eredményeként meggátolni, mikor közjogi jelentőséggel a bizonyításnak esetlegesen éppen kínálkozó körét és módját is egyes szabályaiban megszorítja s illetve kizárja.