Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 12. szám - Az igazságszolgáltatás racionalizálása. Perrendtartási rész [2. r.]

4ú ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 12. SZÁM. Ilyen érinthetetlen garanciális szabálynak ismerte fel és ismeri el a fegyelmi biróság többek között azt is, hogy a védő és védence között hatósági engedéllyel négyszemközt titokban szándékolt és folytatott beszélgetés tartalma hatóságok előtt bizonyitás tárgya egyáltalán nem — még az ezen fegyelmi ügyben éppen eljáró védő által csak esetlegesen szorgalmazott nemleges értelemben sem — lehet. Budapesti Ügyvédi Kamara. A kamarai választások tanulságai. A Budapesti Ügyvédi Kamarai választások egyik legfőbb tanulsága, hogy a jelenlegi választási rendszeren sürgősen változtatni kell, mindenesetre oly sürgősséggel, hogy a legközelebbi kamarai választás már az alábbiak szerint szabályozandó új rendszer mellett legyen megtartható. A választási rendszert különösen két irányban tartjuk módosítandónak: 1. elsősorban is biztosítani kell azt, hogy tisztikari jelöltek, akik az illető tisztikari állás elnyeréséhez szükséges szavazatszámot nem nyerték el, bizonyos meghatározott szavazatszám elnyerése esetén legalább tagjai maradhassanak a választmánynak, és 2. a választmányi tagságok tekintetében meg kell honosítani a lajstromos szavazást. Ad 1. A jelenlegi választások alkalmából a tisztikari állásokért való mérkőzésben elvéreztek egyesek, akik díszei voltak a kamara tisztikarának és választmányának, így pl. Medvigy Gábor, Kramer Emil, Ács Jenő és Varannai István. De elbuktak egyesek a tisztikari állásokért való mérkőzésben, akiknek a választmány sorában való helyt foglalása a karnak csak hasznára vált volna, mint pl. Oppler Emil, Menyhárt Gyula és Laufer József. Ezen hátrány többféle módon volna megelőzhető: a) azáltal, ha a kamara közgyűlése annyi választmányi tagot választana, amennyit a tisztikar (11) és a választmány (48) együttes létszáma kitesz, tehát 59-et, és ezen 59 tagból választatnának meg azután a tisztikar tagjai; b) egy másik módszer lenne, ha kimondatnék, hogy a tisztikari jelöltek a választmányi jelöltekkel konkurrálnak az esetre is, ha a rájuk, mint tisztikari jelöltre leadott szavazatszám nem volna elegendő az illető tisztikari állás elnyeréséhez ; c) ki lehetne mondani azt is, hogyha valaki, mint tisztikari jelölt, az összes leadott szavazatoknak legalább 1/3 részét elnyerte, akkor ez, mint választmányi tag, az összes választmányi tagjelölteket megelőzi. Ha pl. leadatott 3000 szavazat és valaki mint titkár elnyer 1100 szavazatot, akkor az illető a választmánynak mindenesetre tagja lesz, jóllehet egyébként a választmányi tagság elnyeréséhez 1300 szavazat volt szükséges. Az 1100 szavazatot kapott titkárjelölt tehát ez esetben választmányi tagságából kiszorítaná az 1300 szavazatot nyert választmányi tagjelöltet. Ez a megoldás azért is indokolt lenne, mert azon tisztikari jelölt, aki a szavazatoknak legalább 1/3 részét elnyerte, az illető tisztikari állás megüresedése esetén elődje örökébe lép. A titkári állás megüresedése esetén tehát az 1100 szavazatot nyert titkárjelölt választmányi tagból titkárrá lép elő, viszont ekkor elfoglalná választmányi tagsági helyét az az 1300 szavazatot nyert választmányi tagjelölt, akit a példában felhozott titkárjelölt póttagnak szorított vissza. Ad 2. De szükségesnek mutatkozik a választási rendszernek reformálása abban a tekintetben is, hogy a választmányi tagokra a szavazás csak lajstromosan történhessék. A jelenlegi rendszer mellett a leadott szavazatok több mint 70 °/0-a olyan szavazólappal történt, amelyek hemzsegtek a kihúzásoktól; az önkorteskedés, valamint egyes kisebb csoportok korteskedése ezen rendszer mellett könnyen eredményezheti azt, hogy egyes jelöltek legyőzik a náluk sokkalta érdemesebbeket csak azért, mert azok szerénységükkel és tisztességérzetükkel nem tartották összeegyeztethetőnek és ildomosnak azt, hogy saját megválasztásuk érdekében külön propagandát kifejtsenek. Kimondandó lenne tehát, hogy csak listákra lehet szavazni, éspedig a szavazási lehetőséget meg kellene adni minden olyan listának, amelyet legalább annyi ügyvéd nyújt be a választást nyolc nappal megelőzően a kamara elnökségéhez, akik a kamaránál bejegyzett ügyvédek létszámának legalább 5 %-át teszik ki. Ilykép a választásban résztvevő listák száma elméletileg legfeljebb 20-at, a gyakorlatban azonban valószínűleg 10-nél is kevesebbet fog kitenni, és meggyőződésünk, hogy ezen rendszer mellett a kar egyetemének valódi akaratát a választások jobban fogják visszatükröztetni, mint a mai rendszer mellett. rg. Popper Tódor ünneplése. A Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya március 12-én tartott teljes-ülésében meleg ünneplésben részesítette Popper Tódort abból az alkalomból, hogy ebben a hónapban tölti be ügyvédkedésének, a budapesti kamarába történt bejegyzésének negyvenedik évfordulóját. Pap József elnök hangsúlyozta, hogy Popper Tódor a kamara közéletének egyik legszimpatikusabb és legagilisabb vezető egyénisége, aki évtizedeken át mint választmányi tag, mint pénztáros, majd mint főtitkár az örök ügyvédi ideálokért harcolt. Hírek a vidéki kamarák köréből. Szabolcs vármegye, valamint a szomszédos vármegyék területén az a szokás kezdett lábrakapni, hogy a jegyzők az ingatlan végrehajtási árverések elrendeléséhez szükséges adó és becslési bizonyítvány kiállítási díját az ingatlan értéke szerinti progresszív alapon bizonyos vármegyei skála figyelembevételével számították fel a kérelmező ügyvédeknek. Ilyen számítás mellett gyakran előfordult, hogy egy középbirtokra kért árverésre vonatkozó adó és értékbizonyítvány kérelmezése esetén a jegyző 50—60 P kiállítási díjat is felszámíI tott, és az ilyen adó és értékbizonyítványt tartalmazó levelet utánvéttel küldötte el az illető ügyvédnek. Azelőtt ezt egyszerű bizonyítványnak minősítették és 1 P kiállítási díjat kértek. Most becslési eljárásnak minősítik ezt és a becsérték arányában számítják fel a díjakat. A nyíregyházi ügyvédség ez ellen jogorvoslattal fordult a kamara vezetőjéhez, amely belátva ennek a súlyos voltát, a vezetőség eljárt a vármegye alispánjánál és szóvá tette ezeket a sérelmeket. A vármegye alispánja a vezetőség eme panaszát megértőn fogadta és az ügyet elbírálás és véleményezés végett a vármegye főügyészének kiadta. Az ügyvédség érdeklődéssel várja az ezirányban meghozandó döntést. * * * A nyíregyházi kir. törvényszék és járásbíróság együttes ülésben megbeszélés tárgyává tette a 4550/931. M. E. számú rendelet 5. §-ában felsorolt rendelkezéseket, amelyek perviták anyagában gyakran a bíróság elé kerülnek és eldöntésre várnak. A teljes-ülés az egységes és egyöntetű döntés keresztülvitele érdekében kimondotta, hogy külföldi cég vagy külföldi személy részéről magyar bíróság előtt akár külföldi valuta, akár pengő iránt folyamatba tett pereket fel kell függeszteni még az esetben is, ha a külföldi cég magyar megbízott vagy képviselő kezéhez történő fizetéssel is megelégedne. A teljes-ülés ezzel az álláspontjával keresztültörte a budapesti kir. törvényszék egyes ítéleteiben kifejezésre jutott azt az álláspontot, hogy a külföldi cég belföldi megbízottja kezéhez jogérvényesen fizetni lehet, és hogy a devizakorlátozás célja és rendeltetése általában csak az, hógy pengőnek, mint a magyar állam országos fizetési eszközének értéke a pénzspekuláció, árromboló hatásától megóvassék, és nem az a célja, hogy az adós kötelezettségeitől bárminő módon felszabadíttassék, avagy a kötelezettség teljesítése elodáztassék. Szerény nézetem szerint ez a döntés országos szempontból nem előnyös, mivel az ilyen döntések a külföldön, főleg külföldi hitelezőink szemében, nem kedvező megvilágításba helyeznek bennünket és alkalmasak arra, hogy a külföldi hitelező áruját az országba el ne helyezze. Országunk a legfontosabb nyersanyagok félés késztermékek tekintetében behozatalra van szorulva és így állandó adósi viszonyban van a külfölddel. Ez a döntés nem igen alkalmas ennek a szoros gazdasági kapcsolatnak a megteremtésére és továbbfolytatására. Úgy hallom, hogy hasonló álláspontot foglalt el a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék is. Fuchs Lajos (Nyíregyháza.) Az igazságszolgáltatás racionalizálása. ' Perrendtartási rész. III. Az iratkezelés rendességét célzó intézkedések. 13. Bírósági irodáknak az iratkezelés rendességét lehetővé tevő technikai berendezésekkel (kisebb rekeszekre osztható állványok, megfelelő erősségű iratborítékok, fűzőgépek stb.) való ellátása. 14. A beadványok külalakjának egységesítése. (A külzet az ív vagy lap első oldalára