Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 28. szám - Az ügyvédkérdés a Felsőházban [Részlet Pap Józsefnek a Felsőház 1932. június 23-i ülésén tartott beszédéből]

110 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 28. SZÁM. dik, ha van is ügyvédi diplomája, ha nyugalomba megy, az ügyvédi kamarába ne legyen mint ügyvéd bejegyezhető. Azért kívánjuk ezt, mert közigazgatási pályafutásán nem volt alkalma és módja az új törvényeket megtanulni, nem volt alkalma a Kúria joggyakorlását figyelemmel kísérni. A harmadik ok pedig, amely talán a legelső is lehetne, hogy egészen más atmoszférában él és mozog a közigazgatási tisztviselő, mint aminőben a bírónak vagy az ügyvédnek a mentalitása forog. Van azonban kivétel, ha miniszter, államtitkár vagy főispán valaki, azokra ezt nem vonatkoztatom. Nem mintha a magas állás előtt meghajolnánk, de azért, mert sem a miniszteri, sem az államtitkári, sem a főispáni állás nem állandó hivatásbeli állás, A bírákra vonat kozólag pedig nincsen semmi megszorítás, mert a bírói kar és az ügyvédi kar testvérkar, itten a fluktuáció megtörténhetik bármikor. Arra kell azonban kérnem a kormányzatot, hogy úgy rendezze a kérdést, hogy ha a bírák nyugdíjaztatják magukat és be akarják magukat jegyeztetni, ügyvédkedésük ideje alatt tűrjék azt, hogy nyugdíjigényük felfüggesztessék. Azt hiszem, hogy ez sem nem túlzott, sem nem méltánytalan, hanem nagyon is indokolt kérelem. A munkaterületekre áttérve meg kell ! jegyeznem, hogy az ügyvédi kamara soha olyan munkaterületet nem kívánt, ami a köznek ártalmára lenne, vagy pedig a közfelfogással és a közérdekkel ellentétben állana. Továbbá különbséget kell tenni, hogy az illető munkaterület, amelyet el akarunk érni, pénzbeli áldozatok nélkül elérhető-e, és ha elérhető, akkor már most megvalósítandó, ha pedig nem érhető el pénzáldozat nélkül, el kell halasztani addig, amíg az állam pénzügyi helyzete ezt meg fogja engedni. Itt felhívom a kormány figyelmét elsősorban arra, hogy az ügyvédi kar nagy reménnyel néz az úgynevezett alsófokú közigazgatási bíróság megalakulása elé és kéri a kormányt, hogy mentől előbb létesítse azt, mert ezáltal nemcsak a közigazgatási bíróság fog mentesíttetni, hanem a jog is sokkal nagyobb mértékben fog érvényesülni a közigazgatásnál, mint ahogy eddig érvényesült és a közigazgatási alsófokú bíróság nevelő hatást fog gyakorolni magára a közigazgatásra is. Természetesen bírói garanciák mellett akarjuk ezt és természetesen a mellett, hogy ne legyen kizárva az ügyvédi jogvédelem, pontosan, taxatíve felsorolandó fontosabb ügyekben ez is kötelezővé tótessék. Itt van a zugírászat kérdése, ö excellenciája az igazságügyminiszter úr a Képviselőházban tartott beszédében megígérte és itt a Felsőházban is felszólalásom következtében szintén kijelentette, hogy a zugírászatot mentől előbb meg akarja oldani. Örömmel vettük ezt tudomásul és vagyok bátor megsürgetni, hogy ezt az ígéretét: váltsa be. Itt van az úgynevezett fizetésképtelenségi jog rendezése, reformja. Az igazságügyminiszter úr a fizetésképtelenségi jogot büntető szempontból rendezte és most magánjogi szempontból kell rendeznie. Én már akkor figyelmeztettem, hogy nézetem szerint előbb kellett volna magánjogi szempontból rendezni a kérdést és csak később büntetőjogi szempontból. A kért reform eszméi nem lehetnek mások, mint az, hogy az ügyvédi karnak sokkal nagyobb működési teret kell biztosítani, mint amellyel e I éren ma bír, hiszen itt elvettek nagy munkaterületeket az ügyvédi kartól. Hálásan emlékszem meg az igazságügyminiszter úrnak azon rendelkezéséről, hogy bizonyos jövedelmeket juttatott az inzolvenciákkal kapcsolatosan, és hogy az OHE jövedelmeiből 6°/0-ot és a közmegbizatások folytán nyert munkadíjak 10°/0-át ügyvédi jóléti intézményekre szánta. Itt van a perenkívüli ügyek egész légiója, ami óriási ballaszt a bíróság nyakán. Ezt mind el kell venni a bíróságtól. Meg kell honosítani nálunk is úgy, mint a külföldön van, az úgynevezett ügyvédközjegyzői intézményt. Aki 20—25 óta kifogástalan tagja a karnak, bízassék meg 1 ezen ügyvéd-közjegyzői jogosítvánnyal és annak végzésével. A községi jegyzők és végrehajtók államosítandók és akkor az a sok mizéria és jogos panasz, amelyre ma ok van, meg fog szűnni. Addig is, amíg a végrehajtói állásokat államosítani lehet, azt a kérelmet kell az igazságügyi kormányhoz előterjesztenem, hogy törölje el a törvénynek azt a rendelkezését, hogy a végrehajtókat előre kell megfizetni a teljesítendő díjakért. Ilyen eset több nicsen a törvénytárban, ez unikum. A bíróságoknál a bírói ténykedés ellenértékét, a bélyegilletéket nem előre fizetik, a bíró kimondja az ítéletet és akkor kell csak az ellenértéket illetékekben és bélyegekben lefizetni. Miért van előnyben a bírósági végrehajtó. Megsürgetjük az okirati kényszert, de nem úgy, hogy ennek alapján a közjegyzők vagy mások mai munkaterületüket kiterjesszék, hanem úgy, hogy az ügyvédi karnak ebből a dologból szintén legyen valami haszna. Egy félévvel ezelőtt a törvénykezési illetékeket erősen felemelték. Csak egy példát akarok felhozni. Azért, amiért egy félévvel ezelőtt pl. 40 fillért kellett fizetni, most 4 pengőt kell fizetni. Ezt az ügyvédeknek kell előlegezniük. De akár előlegezi az ügyvéd, akár a fél maga adja, ez horribilis teher. Figyelmeztetem a pénzügyminiszter urat, nézessen utána a dolognak s látni fogja, hogy amióta ezek a törvénykezési illetékek fel vannak emelve, a kincstárnak sokkal kevesebb jövedelme van ebből, mint azelőtt volt. Rá kell mutatnom arra is,, hogy az egyszerűsítési törvényben vannak egyes intézkedések, amelyek semmiféle szervi összefüggésben nem állanak a rendszerrel, mégis bántóak erkölcsi és vagyoni szempontból az ügyvédi karra. Ezen intézkedéseknek hatályon kívül való tételét óhajtja az ügyvédi kar és ezt ezennel megsürgetem. A szegényvédelem ügye díjazandó. Nem egyszer, hanem sokszor igénybe vettem már a t. Ház figyelmét ennél a kérdésnél, rámutatva arra, hogy lehetetlen az ügyvédi kartól ilyen óriási munkatömeget ingyen követelni, mint aminőt kifejtünk a szegényvédelem terén úgy a civilis, mint a kriminális törvénykezésnél. Köszönetet kell mondanom az igazságügyminiszter úrnak azért, hogy az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézettel kapcsolatban sikerült neki a mai nehéz viszonyok ellenére is azt a 200,000 pengő évi segélyt, amelyet tavaly és két évvel ezelőtt kaptunk, most is kieszközölni és rendelkezésünkre bocsátani. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez különös dédelgetése az ügyvédi karnak. Nekünk az 1912 :LIV. tc. alapján évenként 500,000 aranykoronához volt jogunk! Ezt hatályon kívül helyezték és most csakis esetrőlesetre történik a dotálás. Az ügyvédi kar elismeri, hogy nehéz viszonyok között sikerült ezt megcsinálni és ezért köszönetet mond. Az ügyvédi tekintély megvédendő, bárhonnan jöjjenek a támadások az ügyvédekkel szemben. Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy az ügyvédellenes hangulat szerfeletti módon kezd nőni, kiváltképpen a gazdasági helyzet rosszabbodása folytán a végrehajtásokkal, perlésekkel és árverésekkel kapcsolatban. Az ügyvédellenes hangulat csakis rosszul informált körökből jöhet, hiszen aki jól van informálva, az tudja, hogy törvényeink értelmében nem lehet pert indítani az ügyvédnek, ha a hitelező nem ad utasítást, és nem lehet végrehajtást foganatosítani, ha a hitelező azt nem kívánja; ha tehát elégedetlenség forog fenn e téren, annak elsősorban a jogosság és észszerűség szerint a hitelezők ellen kellene irányulni és nem az ügyvédség ellen. Minden bransban voltak és vannak visszaélések. Nem tagadom, hogy e téren visszaéléseket követhettek el egyes ügyvédek. De akkor itt vannak a fegyelmi bíróságok, tessék feljelenteni az illetőket, a kamarák ezt szívesen veszik, mert purifikálni akarják a kart, de tiltakozunk az ellen, hogy egyeseknek netáni vétkeért vagy hibájáért az ügyvédi kart felelősségre vonják és lebecsméreljék egész általánosságban. Az ügyvédi kar szabadpálya, de mégsem olyan, mint más szabadpálya ; nem olyan, mint mondjuk az orvosi vagy mérnöki pálya, hanem egy sui generis szabadpálya. Sui generis azért, mert annál a helyzetnél fogva, amellyel az ügyvédség a bírói szervezettel szemben bír és annál az oknál fogva, hogy a jogszolgáltatásban a bíróságnak egyenrangú tényezője, sui generis tényezőnek kell az ügyvédet minősíteni s éppen ezért kérnünk kell az igazságügyi kormányzatot, hogy védje meg az ügyvédeket jogaikban, amikor ügyvédi funkciókat végeznek ; az utóbbi időben ugyanis nemcsak az fordult elő, hogy verbális vagy tettleges sértéseknek voltak ügyvédek kitéve, de mint méltóztatnak az újságokból tudni, még életüket is kioltották csak azért, mert ügyvédi kötele s ségüket teljesítették. Én felhívom a mélyen t. Ház figyelmét arra, hogy ha gondolkozunk a felett, hogy tulajdonképpen mi is az oka az ügyvédellenes hangulatnak, rájövünk arra, hogy ennek mélyebb okai vannak, mint az, hogy valaki, aki ellen a végrehajtás el van rendelve és akitől elviszik a vagyonát, el van keseredve. A történelem azt mutatja, hogy