Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám

XXXIX masztja alá felperesnek azt az állítását, hogy az első vizsgálat eredménye téves volt, mert a kérdéses visgálatok technikáját tekintetbe véve, nyil­vánvaló, hogy az ilyen eltérések elkerülhetetlenek. Mutatja ezt az is, hogy az alperes által a szállítási mintára vonatkozólag elvégeztetett har­madik vizsgálat eredménye eltér úgy az elsó', mint a második vizsgálat eredményétől. — Kiemeli a bíróság, hogy a jelen esetben éppen nem lehet tévedésre következtetni a vizsgálati eredmények eltérésébó'l, mert úgy a C) alatti, mint az E) alatti — az eladási mintákra vonatkozó — vizs­gálati bizonylatokon fel van tüntetve, hogy a beküldött — 80 gramm súlyú — minta nem volt elegendő a vizsgálat megbízható elvégzéséhez. A kifejtettek alapján a bíróságnak azt kellett megállapítania, hogy a peres felek között — megállapodásuk értelmében — az első vizsgá­lat eredménye a döntő. Az első vizsgálat szerint azonban az eladott és a tényleg szállított áru között olyan csekély az eltérés, hogy e miatt — amint azt az alperes helyesen állította — bonifikációnak egyáltalán nincs helye. Ezek szerint tehát a felperest keresetével el kellett utasítani és ót kellett az okozott költségek viselésére is kötelezni. Budapest, 1940. évi október hó 12. napján. Bartha Imre a választott bíróság elnöke, Büchler Izsó, Káldor Sándor választott bírák, dr. Engel György jogügyi titkár. Minthogy az árellenőrzés országos kormánybiztosának 9950/1939. Á. K. számú rendeletével megállapított 13 pengő maximális ár a nagymalmi árra vonatkozott; minthogy a rendelet 12. §-a szerint a kismalmi napraforgó­pogácsa szállítása esetén az eladó a budapesti árutőzsde olajipari abrak­takarmányokra vonatkozó szokványai szerint járó árkülönbözetet is érvé­nyesítheti; minthogy a leszállított áruban 20% tökmagkeverék foglalta­tott, ami az áru minőségét csak javította; minthogy a leszállított áru több zsírt és fehérjét tartalmazott, mint amennyinek lennie kellett, a köt­levélben foglalt 17 pengős ár nem haladja meg a maximáló rendeletben megengedett árat. 285/1940. szám. Indokok. A bíróság az alperes védekezését alaposnak találta. A kötlevél szerint alperes kismalmi naprafogópogácsát adott el kb. 20% tökmagkeverékkel a nélkül, hogy garantálta volna, hogy az általa eladott napraforgópogácsa 48—50% fehérjét fog tartalmazni. Felperes ezzel szemben azt kívánta bizonyítani, hogy alperes az ügylet létrejötte előtt, létrejöttekor és létrejötte után is garantálta á 48—50%-os fehérjetartalmat és e tekintetben bizonyítási indítványt is tett. A bíróság a felperes bizonyí­tási indítványát mellőzte, mert a kötlevél kiállítása előtt és kiállításakor tett és a kötlevéllel ellenkező megállapodás érvénytelen ési bizonyítás tár­gyává úgysem tehető, másrészt azért, mert 48—50% kizárólag nyersfehérjét tartalmazó napraforgópogácsa nem létezik, már pedig lehetetlenre senki sem vállalkozhatik, vagy ha vállalkozott, az amúgy is érvénytelen. Minthogy a bíróság szaktudása szerint a nagymalmi olajpogácsánál a zsír- és fehérje­tartalom 38—40%, a kismalmi olajpogácsánál pedig 46%-on felül szokott lenni, minthogy a békésesabai mezőgazdasági és vegykísérleti állomás bi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom