Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám

XXXVI kísérelte a venni szándékolt közös minta megváltoztatását — amit egyébként az alperes leghatározottabban tagadott — nem változtat a hivatalos minta jellegén és ezért a bíróság a felperes által felajánlott bizonyítást nem rendelte el. Ugyancsak teljesen közömbös a hivatalos minta szempontjából az a körülmény, hogy az alperes békés úton jóval alacsonyabb bonifikációt lett volna hajlandó elfogadni, mint amennyit utóbb a szakértó'bizottság az ő javára megállapított. A kifejtettek szerint a felperes köteles lett volna a hivatalos minta alapján közös expertizre menni. Minthogy ezt elmulasztotta, az alperes joggal kért egyoldalú szakértői vizsgálatot és annak eredménye a felperest is kötelezi. Budapest, 1940. évi május hó 21. napján. Schwarz Jakab s. k. egyesbíró. Dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. Minthogy a szalma a vasúti kocsiból a szokványokban megszabott határidő előtt és hiteles mustravonás nélkül kirakatott, ennélfogva vevő a szálastakarmányokra és alomfélékre vonatkozó különös határozmányok 15. §-a szerint a minőség ellen emelt kifogástól elállottnak tekintendő. 299/1940. v. b. szám. Indokok. A bíróság alperes védekezését nem találta alaposnak. A kikötött szokványok szálastakarmányokra és alomfélékre vonatkozó különös határozatainak 15. §-a szerint minőségi kifogás esetében a vevő mindaddig, amíg a mintavonás meg nem történt, az árut a vasúti kocsiból ki nem rakhatja, mert különben a minőség ellen emelt kifogástól elállottnak tekintendő. Ugyanezen szakasz szerint ha a vevő arról, hogy az áru ellen minőségi kifogása van, az eladót az általános határozatok 49. §-a értelmében kellő időben értesítette, az eladó azonban ezen értesítés elküldését követő két köznapon belül közös mustravétel végett nem jelent meg, vevő köteles hiteles alakban mustrát vonatni. Az alperes tehát köteles lett volna a szalmát a felperes értesítésétől számított két köznapon át a vagonban hagyni, ha pedig a felperes ezen a két napon belül nem jelentkezett volna, tartozott volna hiteles alakban mustrát vonatni és csak ennek megtörténte után rakathatta volna ki a szalmát a vasúti kocsiból. Magából az alperes által A/3, alatt becsatolt szakértői véleményből kitűnik, hogy alperes, illetve a felperessel szemben az ő megbízottjának tekintendő svájci vevő a szokványok most ismertetett rendelkezéseit nem tartotta be. A szakértői megállapítása szerint ugyanis 1940 február 28-án 14 óra 30 perekor — amikor a szakértői vizsgálat foganatosíttatott — a szalma különféle csűrökben (in diversen Scheunen) feküdt, tehát a vasúti kocsiból a szokványokban megszabott határidő eltelte előtt és hiteles mustravonása nélkül kirakatott. Egyébként az is kitűnik magából ebből a szakvéleményből, hogy a különös határozatok 16. §-ának a mustrahozás módjára vonatkozó intézkedései sem tartattak be. A szokványok fentebb idézett rendelkezései szerint tehát az alperest úgy kell tekinteni, hogy a minőség ellen emelt kifogástól elállott, ennekfolytán értékkevesblet megtérítését alperes a felperestől nem követelheti. Budapest, 1940. évi szeptember hó 27. napján. Dr. Domony Móric s. k., a választott bíróság elnöke. Büchler Izsó választott bíró. Friedlánder Emil választott bíró. Dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. 62925. — Révai nyomda, Budapest F. k.: Dr. Szende Tibor