Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám

XXXIV delet mellékletében felsorolt árukat csak a Futura vásárolhatja meg, sőt köteles is megvásárolni a 4. § 2. bekezdése értelmében, nyilvánvaló, hogy ezeket a cikkeket a rendelet forgalmon kívül helyezte, a rendelet hatálybalépése előtt létesült, de a rendelet hatálybalépése után teljesítendő ügylet tehát hatálytalan, ennek folyományaként az eladó nem tartozik átadni, a vevő nem tartozik átvenni. Az ügylet hatálytalanságából eredő kárt mindkét fél maga viseli, az eladó viseli azt a veszteséget, hogy nem kapja meg a kötlevélben esetleg kikötött magasabb árat, hanem be kell érnie az árkormánybiztosság által megállapított árral. A vevő viseli azt a kárt, mely abból áll elő, hogy nem kapja meg az árut és nincs módjában azt haszonnal továbbadni. Egymással szemben tehát nem tartoznak kártérítéssel, ha csak nem adnak arra valamilyen külön okot. A bíróságnak azon állásfoglalásából, hogy a hivatkozott rendelet folytán az ügylet hatályát vesztette, az következik, hogy a szerződés megkötése előtti állapot állítandó vissza, tehát a felperesi vevő jogosan igényelheti az alperesi eladónak adott előleget, viszont az alperesi eladó nem követelheti kártérítésképpen a felperesi vevőtől azt az árkülönbözetet, mely a magasabb kötlevélbeli ár ég az árkormánybiztosság által a Futura részére megállapított alacsonyabb megváltási ár között mutatkozik. Budapest, 1940. évi október hó 10. napján. Dr. PappSzász Tamás s. k. a választott bíróság elnöke. Büchler Izsó választott bíró. Dr. Latzkó Vilmos választott bíró. Dr. Adorján Ferenc s. k. jogügyi titkár. A szokások 32, §-ában felsorolt költségeket és díjakat az eladó azért kapja, hogy az árut a forgalmi akadály tartama alatt megfelelő módon konzerválhassa. Ha tehát az áru a leszállítás után visszautasíttatik, úgy az nem tekinthető késedelmes vagónkiállítás következményének, hanem annak, hogy a kérdéses áru eredetileg sem volt szerződésszerű. 289/1940. szám. Indokok. Téves az az álláspont, hogy az eladó azért, mert a szállított áru nem volt szerződésszerű minőségű, nem követelheti a megőrzéssel járó költségek, a raktárdíj, a biztosítási díj és a vételár után járó kamatok megtérítését. Téves ez az álláspont azért, mert a kikötött szokványok 32. §-a szerint a most felsorolt tételek megtérítését az eladó a vevőtől forgalmi akadály esetén — ideértve a vasúti kocsik hiányát is — mindenképpen követelheti, tekintet nélkül arra, hogy az ügylet később miképpen került teljesítésre. Abban is a felperesnek van igaza, hogy a rostálás, lapátolás, valamint beszáradás következtében előállott hiány ellenértéke a megőrzéssel járó, a vevő által megtérítendő költségek közé tartozik. Nem illeti meg azonban a felperest árkülönbözet, mert a 32. § értelmében a most felsorolt tételeket éppen azért kapja, hogy az árut a forgalmi akadály tartama alatt megfelelő módon konzerválhassa. Ha tehát a kérdéses áru eredetileg szerződésszerű lett volna, illetve ha azt a felperes kellő gondossággal őrizte volna, akkor a forgalmi akadály megszűnte után sem került volna sor a visszautasításra. Vagyis a visszautasítás nem tekinthető a késedelmes vagonkiállítás következményének, ennélfogva a visszautasítással kapcsolatos, állítólagos kárának a megtérítését a felperes az alperestől nem követelheti. Budapest, 1940. évi október hó 10. napján. Steiner Marcel s. k. egyesbíró. Dr. Engel György s. k. jogügyi titkár.