Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám

XXXV Habár a 6530/1930. M. számú rendelet a korpa tekintetében csupán bejelentési kötelezettséget irt elő, de nem helyezte a korpát sár alá, a bíróság mégsem ítélt meg teljesítést, mert 1939. évi korpa már nincs, alperes tehát szállítási kötelezettségének eleget tenni nem tudna, lehetetlenre pedig senkit sem lehet kötelezni. 235/1940. szám. Indokok. Nem helytálló ugyan alperesnek az a védekezése, hogy a 6530/1940. M, E. számú rendelet a korpát zár alá helyezte, s így a szállítási kötelezettség alól ez alapon is szabadult, mert a rendelet a korpa tekintetében csupán bejelentési kötelezettséget írt elő, de nem helyezte a korpát zár alá. A bíróság azonban ennek dacára teljesítést mégsem ítélt meg, mert 1939. évi korpa ma már nincs, alperes tehát szállítási kötelezettségének eleget tenni nem tudna, lehetetlenre pedig senkit sem lehet kötelezni. Felperes az esetre, ha a bíróság alperest teljesítésre kötelezhetó'nek nem találná, alperest elmaradt haszon címén 100 pengő tőke és járulékainak megfizetésére kérte kötelezni. A bíróság azonban alperest kártérítésre sem kötelezhette, egyrészt azért, mert a szállítás idejében nem lehetett egy mázsa korpán 4 pengőt keresni, hanem legfeljebb csak 1 pengő körüli összeget, másrészt azért sem, mert a választott bíróság állandó gyakorlata szerint az elmaradt hasznot csak akkor szokta megítélni, ha a vevő igazolja, hogy az árut drágábban továbbadta, s erről az eladót kellő időben értesítette. Ilyen értesítés azonban felperes részéről annakidején nem történt, s felperes még a tárgyalás során sem vállalkozott annak bizonyítására, hogy a továbbeladás s az arról való értesítés megtörtént. Budapest, 1940. évi szeptember 23. napján. Politzer Sándor s. k., a választott bíróság elnöke. Manovill Alfréd választott bíró. Szily Márton választott bíró. Dr. Adorján Ferenc s. k. jogügyi titkár. Ha nem az állomásfőnöktől kijelölt vasúti tisztviselő, hanem maga az állomásfőnök vonja a hivatalos mintát, úgy nincs jelentősége annak, vájjon a vevő figyelmeztette-e a mintavételi szabályokra, mert fel kell tenni, hogy az állomásfőnök ezeket a szabályokat ismeri. 204/1940. szám. Indokok. Tekintettel arra, hogy a peres felek között a mustravétel módjára nézve megállapodás nem jött létre, az alperes mint vevő a kikötött szokványok 50. §-ának 2. pontja értelmében köteles volt haladéktalanul intézkedni aziránt, hogy hivatalos mustra vétessék. A verpeléti vasúti állomáson levő áruból az 51. § 3. pontja értelmében az állomásfőnöktől kijelölt vasúti tisztviselő útján kellett a hivatalos mustrát vétetni. Az alakilag nem kifogásolt A/3, alatti jegyzőkönyv-másolatból kitűnik, hogy az adott esetben maga az állomásfőnök vonta a hivatalos mintát. Éppen ezért nincsen jelentősége annak, hogy a jegyzőkönyvből nem tűnik ki, vájjon az alperes figyelmeztette-e a mustrát vevő állomásfőnököt a mustravételi szabályokra, mert azt kell feltenni, hogy egy MÁV állomásfőnök ezeket a szabályokat ismeri. Egyébként az A/3, alattiból kitűnik, hogy a mintavételi szabályok ténylegesen betartattak és különben is a szokványok a most tárgyalt figyelmeztetés elmulasztásához nem fűznek meghatározott következményeket. Az a körülmény, hogy az alperes, illetve vevője állítólag meg-