Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 6. szám
XXII hallgatta ki eskü alatt és az így megállapított tényállásból a K. T. 265. és 267. §-aiban kifejtett elvek alkalmazásával azt a következtetést vonta le, hogy felperesnek a per tárgyát képező gyapjú eladására vonatkozólag közvetítői tevékenységre megbízást adott, miért is a felperes közvetítésével eladott gyapjú ellenértéke után a jutalékot megtéríteni tartozik. Budapest, 1940. évi március hó 7. napján. Steiner Marcel s. k., a választott bíróság elnöke. Büchler Izsó választott bíró. Dr. Latzkó Vilmos választott bíró. Dr. Adorján Ferenc s. k., jogügyi titkár. A vétel lényegéhez csak az tartozik, hogy az eladó a vételárat az eladott dolog egyenértékéül elfogadja, de nem hogy azzal objektíve is egyenértékű legyen. 729/1939. szám. Indokok. Az alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségekben marasztalni. Álláspontja szerint a felperes a keresetben előadott tényállás alapján joggal igényelhetne alperestől kártérítést, ha volna kára. Az a nem vitás körülmény, hogy a peresített ügylet „ab Kalocsa hajóba rakva" kikötéssel köttetett, azt jelenti, hogy kalocsavidéki lencse képezte az ügylet tárgyát. A kalocsavidéki lencse köztudomás szerint középszemű lencse. A vételár is azt mutatja, hogy az ügylet tárgya középszemű lencse volt, az ügyletkötés napján ugyanis a középszemű lencse ára ab állomás 27—33 pengő, a nagyszemű lencséé pedig 36—47 pengő volt. Minthogy a 8300/1939. M. E. számú rendelet 1. §-ának 1. bekezdése szerint a 3. § 4. pontjában említett lencse legmagasabb árának az 1939. évi augusztus hó 26. napján fennállott árat kell tekinteni, minthogy 1939 augusztus 26-án a középszemű lencse ára ugyanannyi volt, mint augusztus 23-án, az ügyletkötés időpontjában, árkülönbözet a felperes javára nem mutatkozhat. Felperes szerint szó sem volt kalocsavidéki áruról, hanem az ügylet tárgyát speciális uradalmi lencse képezte. Állította, hogy a vételi minta nagyszemű lencsét tartalmaz. Felperes valóban meg is írta az alperesnek, hogy a minta több mint 50%-ban 6.5 milliméteren felüli szemeket tartalmaz. Rámutatott arra, hogy a kikötött újbóli rostálás után az arány még javult volna. A fentiek szerint a jelen perben az a döntő kérdés, hogy milyen kategóriájú és kategórián belül milyen minőségű lencse képezte a peresített ügylet tárgyát. Kétségtelen ugyanis, hogy a szóbanforgó natúr (tehát nem szortírozott) lencse feltétlenül az árrögzítő rendelkezések alá esik. Ennélfogva, ha valóban — amint ezt az alperes vitatta — nem a legkiválóbb minőségű középszemű lencse képezte az ügylet tárgyát, akkor tekintettel arra, hogy az augusztus 23-i és augusztus 26-i árak tényleg azonosak voltak, az árrögzítő rendelkezések folytán fogalmilag nem lehetne szó a szerződési ár és a teljesítés helyén és idejében létező átlagos tőzsdei ár között a felperes javára mutatkozó különbözetről. Ha azonban nagyszemű lencse képezte az ügylet tárgyát, akkor mutatkozhat árkülönbözet a felperes javára nem ugyanazon az alapon, hogy a szerződéskötés és a teljesítés időpontja között az árak emelkedtek — ami az árrögzítő rendelkezések folytán ki van zárva —, hanem azon az alapon, hogy a felperes az adott esetben úgynevezett „jó vételt"
